Értem a felvetést, a múzsára várást, az ember várja az ihletet, valami létrejön, valami elindul a fejében, hogy mit szeretne megcsinálni, és aztán valahol a félúton ez megáll. Most ezen a képen egy kicsit ezt érzem. Van itt minden, a Jézuskától a géppuskáig, egy kicsit sok is ez. Van egy nagyon szép, barnás színű drapériánk, van egy régi könyvünk, amit lapozgatott a mester, megint itt van ez a napszemüveg, ami érdekes, vegyük úgy, hogy ez egy régi szemüveg, bár én ezt bakinak tartom, aztán van itt egy pohár bor, vannak almák. Mondjuk a bor és az alma együtt túl sok savat fog csinálni, nem nagyon ajánlom, a borhoz inkább a sajt illik, ha fogyasztunk valamit, és az almához is jó a sajt. Tehát ha már bor meg alma, akkor a sajtot rakjuk oda közé, és akkor az lehet egy lakoma, de így most nem nagyon értem, hogy mi akar lenni az almával. Formailag persze értem, de akkor most melyik utat választjuk? És még vannak könyvek, két másik könyv oda felállítva, és még van egy kis mécsesünk is, ráadásul ez nem akármilyen, hanem valamilyen karácsonyi mécses. Itt most egy másik hangulat is bejön, giccsesebb ez a mécsestartó, ez kivisz minket ebből a korból, amit a könyv akar mutatni, és aztán ott van egy asztalterítő rojt, vagy nem tudom mi ennek a pontos neve. Az az érdekes, hogy egyébként formailag, kompozícióban nagyjából a helyén vannak a dolgok, de tartalmilag nem. Ha könyv, akkor ahhoz elég lenne a bor, valami világító eszköz, gyertya. Bár, ha gyertya van, akkor ez a fénymennyiség, amit itt látunk olyan szinten sok, annyira túl van világítva, hogy ennek a negyede elég lenne, épp, hogy derengjen valami. Ennyire tárgyiasra ne világítsuk be. Ha ezt a vonalat veszem, akkor a könyv, a szemüveg (esetleg valami másikat keresni), ha esetleg átvilágítok rajta, akkor érdekes fényjátékot is hozhat, keresek valami gyertyát régebbi gyertyatartóval, és utána még ez a függönyrojt is jó, ez egy irány. A másik irány, hogy bor, alma, gyertya, drapéria, akkor nem kell a könyv meg a szemüveg, akkor még valamiket tennék oda, függően attól, hogy melankolikus akarok-e lenni, vagy életvidám. Nyilván nem olyan könnyű beszerezni valami elhullott, lelőtt vadat, de ezzel is lehet gondolkodni, vagy akár a piacon lehet szerezni csirkét tollastól. Szóval sok irány elindulhat, de nem kötelező csak ezekkel megoldani, amiket itt mondok, mindenesetre az biztos, hogy el kellene dönteni, hogy merre megyek. Én ezt most visszaadom ismétlésre, mert akár erre megyek, akár arra, a világítás túl sok, a döntés a te kezedben van, most a néződet a félútnál otthagytad. Igen, a tanulmány fontos, és nagyon örülök, hogy Győző elkezdett a Csendélet leckével foglalkozni. Hajrá, de akkor lássuk a medvét, folytassuk ezt a munkát, ne hagyjuk abba. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon fura ez a kép a hatásaival. Az egy nagyon jó ötlet, hogy ebben a szemüvegben tükröződik egy olyan helyzet, ami egy milliőt is behatárol. Azt nem teljesen értem, hogy miért kell napszemüveget hordani az újságolvasáshoz. Ez azt is jelenti, hogy lehet, hogy ez a kép fekete-fehérben sokkal kevésbé lenne kikezdhető, mert akkor nem lenne ez a napszemüveghatás ennyire erős, ráadásul a monokróm szín a nézőnek is jobban segít elvonatkoztatni időben, a színes képek, még ha ilyen kevés és visszafogott színnel is dolgoznak, akkor is jobban a jelenhez köthetőek, mintsem a múltidézéshez, én ezt megfontolásra adnám, hogy milyen lehetne ez a kép, ha fekete-fehér lenne. Mindemellett értem, hogy miért hagytad meg ezeket a színeket, mert nagyon jók ezek a fáradt színek, és az, hogy az újság egy megsárgult újság anélkül is érzékelteti a kort, hogy elolvasnánk, hogy 1993-ban járunk az újság tanúsága szerint. Azért ez annyira nem volt rég, persze van, aki még nem is élt akkor. Mindenesetre, az üzenet rendben van, kifejezetten izgalmasnak tartom azt, hogy az újság alatti terítő és a függöny egy képre kerül, ez egy nagyon fontos meglátás. Én mindenek ellenére megadom rá a három csillagot, azzal együtt, hogy én lehet, hogy jobban örülnék a fekete-fehérnek. (hegyi)
értékelés:

Kimondottan Tingecz Dávid munkájára reagálva készítettem. Talán méltatlanul próbálom ezt a képet összemérni az övével... de megfogott a hangulata, a tömege. (Az eredeti fénykép balra forgatásával vált ilyenné)

Dávid képe is erős, ez a kép másról szól, de ez is erős, jó a meglátás és jó a megoldás is, a jobb szélen picit vágnék, hogy ne bukjon le a trükk, de mindenképpen három csillag, és annak kifejezetten örülök, hogy nem került ide semmi extra pluszban, semmi, ami elvinné a figyelmet, vagy ami szájba akarná rágni, mit is akarsz, mert így erős ez, így működik, köszönöm. Tárgyfotónak nem tárgyfotó, vagyis persze, az, hiszen tárgy van rajta, de nem az, mert a lényege nem a kockakő vagy betonoszlopok bemutatása, hanem egy asszociáció elindítása. (hegyi)
értékelés:

'56
Bartos Ágnesnek, válaszul erre (hátha tetszik neki).

Kedves Győző, érteni vélem, amit mondani akarsz, de ez így nekem inkább egyfajta párhuzam a felhőkarcolókhoz, New York, nagyvilág, mintsem remény vagy reménytelenség kérdése. Azt hiszem, hogy ahhoz, amit szerettél volna, talán más időjárási helyzet kellett volna, valami nagyobb eső utáni helyzet, amikor csillognak esetleg ezek a vasak a víztől, amikor az ég talán hatásosabb, de most ez így nekem inkább vidám, mintsem komor helyzet. A kép jó, de nem ebbe a leckébe. (hegyi)
értékelés:

Érdekes, groteszk, elgondolkodtató, mert azon túl, hogy persze a humor az erőforrás, de mégis van ebben valami esendő, valami roncsolt, ami miatt bár a kivitelezés korántsem nevezhető profinak vagy átgondoltnak - méretek! - de mégis lenyomat, önkép és vallomás. Megvan a lecke, de kérlek, dolgozzunk még ezzel az első hárommal, jó? (hegyi)
értékelés:    

Jó a ritmus, én még keményebbre venném, hogy az árnyékokban se legyen semmi felismerhető részlet. Az ötlet, a megfigyelés helyes, szóval megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Győző, itt az a helyzet, amiből el kellene indulnunk, hagyjuk most a vonatkerekeket. Ez az a kép, amivel el lehet kezdeni egy folyamatot, és ne hagyjuk ezt félbe. Kérlek, hogy foglalkozz még kicsit magaddal. Hidd el nekem, hogy attól, hogy az idő eljárt egy kicsit felettünk, és ez a hajmennyiségünkben is esetleg megmutatkozik, nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk fotózhatóak. Lehet ezzel dolgozni, sőt, lehet, hogy izgalmasabb, mint egy tökéletes marcona férfiarc, ebben van humorlehetőség. Nem azt mondom, hogy el kell viccelődni az egészet, sőt, az viszonylag hamar megunható, de az iróniára mindenképpen ad lehetőséget, ez egy fontos szempont lehet. Várom a folytatást az első három leckére. (hegyi)
értékelés: