Remény a reménytelenségben

Remény a reménytelenségben

'56
Bartos Ágnesnek, válaszul erre (hátha tetszik neki).

Kedves Győző, érteni vélem, amit mondani akarsz, de ez így nekem inkább egyfajta párhuzam a felhőkarcolókhoz, New York, nagyvilág, mintsem remény vagy reménytelenség kérdése. Azt hiszem, hogy ahhoz, amit szerettél volna, talán más időjárási helyzet kellett volna, valami nagyobb eső utáni helyzet, amikor csillognak esetleg ezek a vasak a víztől, amikor az ég talán hatásosabb, de most ez így nekem inkább vidám, mintsem komor helyzet. A kép jó, de nem ebbe a leckébe. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm, köszönöm... pedig nemrég azt írta valaki, hogy elsőre úgyis mindenki berohanna az oszlopok közé... (vagy valami hasonlót) :D

Nagyon tetszik. Ágnesé, és a te képed is. :)

Nagyon megtisztelő, köszönöm

Nem direkt hanem átvitt értelemben érzem kapcsolódni a most pénteki rádióadásomhoz, így szeretném ezt a képet illusztrációként választani hozzá.

(Technikai okokból műsorcsere lesz így nem az Emlékfoszlányok II. kerül adásba, hanem az Evolúció és társadalom.)

Hiszen egyszerre gépies és művi, és mélyen emberi a mondanivaló. Remélem van még remény...

Nekem tetszik, és külön öröm, hogy még egy társunk kiment, és megfogalmazta magának a szobrot. Egész szép sorozat lett már belőle, ahogy látom. Köszönöm szépen az ajánlást.

Ütős, nekem a jellegzetes amcsi felhőkarcoló fotókat idézi. :)

A "zöldül"-re tényleg jó válasz a "kékül":) Nekem tetszik!

Új hozzászólás