Győző, itt az a helyzet, amiből el kellene indulnunk, hagyjuk most a vonatkerekeket. Ez az a kép, amivel el lehet kezdeni egy folyamatot, és ne hagyjuk ezt félbe. Kérlek, hogy foglalkozz még kicsit magaddal. Hidd el nekem, hogy attól, hogy az idő eljárt egy kicsit felettünk, és ez a hajmennyiségünkben is esetleg megmutatkozik, nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk fotózhatóak. Lehet ezzel dolgozni, sőt, lehet, hogy izgalmasabb, mint egy tökéletes marcona férfiarc, ebben van humorlehetőség. Nem azt mondom, hogy el kell viccelődni az egészet, sőt, az viszonylag hamar megunható, de az iróniára mindenképpen ad lehetőséget, ez egy fontos szempont lehet. Várom a folytatást az első három leckére. (hegyi)
értékelés:
Szia Győző!
Úgy látom, a tekintetet és a fellépést kivesézték már a többiek. A háttér kartondoboz(?) szándékod szerint bír valamilyen jelentőséggel? Azért kérdezem, mert hogy a két pöttyig tart, és mindig odaugrik a tekintetem. :)
Az önportrédat tekintve én inkább játékosnak érzem a megközelítést - nekem olyan érzésem van, mintha erősen kellene koncentrálnod, hogy ne mosolyogj.
És Ágnessel egyetértek: mondjad csak! :)
Üdvözlettel: István
Raktár-szerű hangulatot szerettem volna elérni, ott a dobozokban bármi lehet. Ez még a történet eleje, (remélem) lassan majd előbukkan a tartalmuk :)