Már megint azok a régi rugók...

Az előző kép nekem érdekesebb, ez egy háttér. Ahogy ott a levél miatt megtörténik valami, és attól személyessé válik az egész, itt most nincs meg az a személyesség. Nem azt mondom, hogy ide is be kellene gyűrni egy levelet, de attól a levéltől válik Kováts Győző képévé a kép. Most itt ez egy színpadi háttér, aminél valaminek kellene történni. Önmagában ezek a struktúrák nem izgalmasak, viszont elég zavarosak és zajosak, kopogós ez az egész, ezekben a struktúrákban nehéz gyönyörködni. Az előző kép oké, ezzel most nem nagyon tudok mit kezdeni. (hegyi)