8. Tárgy- és reklámfotó

Trombitarészlet

Ez már jobb, mint az elődök, tetszik, hogy a geometriájával foglalkozol, absztrahálod a tárgyat. De van két probléma. Az egyik a háttérben lenn lévő valamiféle fényfolt, fénycsík, ami nem kellene oda. Nem része a trombitának. A másik a tömegelhelyezés. Balról kéne még annyi a karikánál, mint ami fenn jobbról van, mert ez így most balra húz. (hegyi)
értékelés:

Egész alakos trombitás fotókEgész alakos trombitás fotók

Különböző fényforrásokkal, de mindketten fényfestéssel készültek. Ennek a nehézsége számomra a tárgy stabilitásának megteremtése, és hogy fejben kell csinálni.

Ha fényfestéssel akarsz játszani, arra fix fényű kézi lámpa lesz a megoldásod, főleg ilyen kicsinek nevezhető, de bonyolult formákból álló tárgynál. Az egész tárgyat nem lehet teljesen fényfestéssel felépíteni, mert mindig fog maradni valamennyi, amit nem fedett le a fény, és így foltok alakulnak ki. Erre a megoldás az, ha kap egy alap fényt távolról a tárgy és utána kezded el díszíteni még különböző neked tetsző helyeken. Mind a két képnél az a problémám, hogy kimaradtak részek. És alapvetően azt a monitorkalibrálást meg kéne csinálni, mert rendre becsapod magad azzal, hogy alapvetően sötétebbek a képeid a kelleténél. Ne add fel, folytasd. (hegyi)

hangolódás

A képen gitár hangolókulcsok vannak. Egy elektromos gitáron cseréltem le a régi kulcsokat újakra és ahogy letettem azokat az íróasztalon lévő fehér papírra, annyira jól néztek ki ott egy kupacban, hogy gondoltam megörökítem. Fekete-fehérben pedig még jobban kijöttek az árnyékok, tükröződések is. Egyszerűen csak tetszett, és tetszik a mai napig ez a kép.

Ami erénye a képnek, hogy sikerült a tárgyak anyagszerűségét átadnod. Nem egyértelműen könnyű dolog ám a fémet jól megmutatni, csillog, beég, szóval ez szuper, fontos., hogy ez megvan. A kompozíció azért bajos, mert egyrészt úgy körbevágtad, mintha emlékkönyvbe készült volna és nem lenne elég hely beragasztani, legyen több levegő, tér. Másrészt ha már gitár, gondolom húr is van hozzá, játszd körbe a tárgyakat vele, legyen még valami, vagy a gitárból, a nyakból valami részlet, nem tudom, de kéne sztori, és kéne viszonyrendszer is. De ha maradunk a minimalista megoldásnál, tér akkor is kell. Mindig leírom, most neked is, hogy a klasszikus képarányokkal dolgozz egyelőre. Majd ha az már megy, oké, akkor lehet ha indokolt, keresni eltérő arányokat. 2:3 4:3, 1:1. (hegyi)
értékelés:

Trombita

A fiam hangszere ez, egy elég különleges darab. Szeretne róla egy fotót de olyat amiben van valami csavar, nem pedig egy snassz képet egy trombitáról. A kép egy tesztfotó amúgy, technikailag nem túl jó, ismétlem majd, ha hazajön a hangszer... :) Azt tudom már, hogy mit nem úgy kellene, de még azt nem, hogy hogyan lenne jó és igazán érdekes, ütős ez a fúvós... A lilás elszíneződés világítási hiba, ott valójában inkább ezüst színű, de nekünk tetszett ez így.

Most én ezt a képarány dolgot megint le kell írjam, utóbbi időben elég sokszor, valamiért nem akar átjönni, hogy a filmes arány nem fotós dolog, és különös indok kell, hogy ez felül legyen írva. Amúgy a kép nem lenne rossz, csak ott azt a vízszintes rezet, amin most a legtöbb fény van, azt takarni kellett volna ahhoz, hogy a bentebb lévő mechanikára kerüljön a súly, mert hát a trombita legizgalmasabb része kábé az, ahol matatnak a trombitások, már ha nem akar az ember standard cuccot csinálni. Mindemellett kicsit soknak érzem a vignettálást, természetesebb hatása lenne, ha nem lenne ennyire erős. (hegyi)
értékelés:

Paprika

Elküldted az eredetit, amit köszönök, és ami azért jó, mert így értem, mi a baj, hogy mi miatt alakul ki. Ott kezdődik, hogy a világítás nem jó. Ha valami ennyire ellenfényes, azt ahhoz, hogy a felénk eső része is értelmes legyen, deríteni kell, nem is kicsit. Te ezt ott helyben nem oldottad meg. Utólag akartad utómunkával. Miért? Ha tudod, mit akarsz látni, addig kell ott és akkor csinálni, amíg nem azt látod, amit akarsz. A kép előbb születik meg fejben, ha nem talált kép (ha talált, hát... csendéletnek nem nevezném, azt nem lehet csak úgy találni). A másik, hogy ha már utómunka, te ráhúztad a clarityt. Én most azt mondom, felejtsd el jó hosszú időre a clarity eszközt. De tényleg. Azzal elég sokat lehet ártani, ha az ember ízlése nem szab határt neki. Előbb ezt az ízlést kell felnevelni, megerősíteni, mert ez fog segíteni a munkádban a legtöbbet. Mit akarsz mondani? Paprika, oké, fény, oké, el van vágva, oké, átjön a fény, ez is oké. De neked az is kellett, hogy ez egy fonnyadt paprika. Baingg, ellentmondásba ütköztünk, mert az a másik oldala, itt csak az éle. Nem kell ennyit egyszerre akarni. Vagy fonnyadás, akkor nem kell elvágni, hanem rohasztani addig, amíg még ízléses a forma, és nem megy át undorba - vagy még többet várni a mumifikálódás hatásig. Ha meg a fényjáték érdekes, keress még ilyesmiket, lődd át fénnyel őket, derítsd, és abból lehet szépet, a modell lehet alma, körte, narancs, citrom, akármi. Ne add fel, folytasd. És a zártra meg az önképeid várom. (hegyi)

Hű társ

Első fényképezőgépem.

Az a helyzet, hogy kevés volt a fény, a tárgyra még kellett volna adni, és azt is gondolom, hogy lenn több tér kéne. Jó ötlet ez a vörös fényjáték, ad neki egy ünnepi hatást, és nem sok kell, hogy a kép jó legyen, utómunkával is lehet valamennyit javítani rajta, csináltam is egy verziót belőle. Persze nyilván amit a valóságban lehet megoldani, azt jó ott megcsinálni és nem utómunkára bízni. Ha gondolod, mivel kedves tárgy neked, várnék egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Idő

Egy régebbi képem. Újra elővettem, átgondoltam és szerkesztett. Egy kicsit vágtam majd “kibontottam”. Szines volt de nem annyira hogy érdemes legyen megtartani a szineket, így fekete fehér lett.

Úgy mondom, hogy egy próbát megért, de nem javaslom azt, hogy csak úgy csonkolj, ha nincs rá egyéb indok. Leírták kommentben én se tudom jobban, hogy mi a baj ezzel, de te is érzed, ha már, akkor pontosan kell ezt csinálni. Ez a fajta vágás amúgy a reklám világából jön, ott kellhet, ott lehet létjogosultsága, mert ott a tér kellhet szövegnek, és ezért a lap szerkezetéhez alakítják a képanyagot, ezt hívják alkalmazott fotográfiának, ami sok meló, aztán a szerkesztő vagy emel a dolgon, vagy agyonveri. A lényeg: kérek egy ismétlést, vágás nélkül, mutasd be az órád. (hegyi)

kancsó

Az üveg fénytörése miatt kialakló fényes kontúrok érdekeltek meg az, hogy egy ilyen üveg tárgynál nehéz megállapítani merre áll.

István, örülök, hogy újra itt vagy, én ezt a képet nagyon kedvelem, van atmoszférája, hangulata. De haragszom is, drága István, te egy építész ember vagy, mi a tökért nem egyenes a polc, miért hagyod ferdén a dolgot? Ennek akkor van húzása, ha a mértani szerkesztettség is megjelenik, és ennek ellenpontja lehet a lírai élesség-életlenség, és a tónus, a fád hangulat. Na de ha nincs megcsinálva rendesen a koordinátarendszere, akkor cseszhetem, akkor a hangulat se maradéktalan, mert gyakja a szemem a ferdeség. Kérlek, tudod te ezt, figyelj picit jobban oda erre, mert ha ezt leszámítom, a kép hibátlan. Lenne. (hegyi)
értékelés:

Rácsozat

Az biztos, hogy tárgyfotónak ez túl absztrakt, annyira grafikába hajlik, hogy nekem legalábbis nem felismerhető, mi is akar ez lenni. De ez egy dolog, mindegy is, ami viszont számomra probléma, az az, hogy ez így nekem egy üres színpad előadás előtt. Máshogy mondom. A tónusok is redukálva vannak, a világítás is, a forma is, minden, így ez ha nincs valami még hozzáadva, mint fő motívum, vagy - utált szó - mondanivaló, akkor elsiklik, akkor forgatom, de nem tudok mire menni vele. Hogy mi az a valami, na ennek kitalálása az, ami a képhez, mint egyedi közlés, szükséges. (hegyi)

Zenit-e

Kétségtelen, hogy van hangulata a régi filmes gépeknek, még egy Zenitnek is, viszont ahhoz, hogy ez a konkrét tárgy bemutatásán túl is megérintsen egy akár a fotózással nem foglalkozó embert is, az is kéne, hogy valami sztori legyen. Oké, adott a helyszín, a fű, a kinti tér, de így, ennyire szűken a dolog nem tud továbblépni. Egy kalap, egy kistáska, vagy akármi, ami még kiegészíthet, az segíthet a nézőnek is, szerethetővé, átélhetővé teheti a dolgot. (hegyi)
értékelés:

Gongra várva

Az Achilleon (Korfu) kertjében egy lépcső tetején két birkózó készül egymásnak feszülni, több mint száz éve belemeredve a mozdulatba. Nincs benne semmi különös, csak tetszik ez a kép (Canon G7X - Mark II. eddig ezt nem mondtam :-)

Nos, az jó ötlet, hogy a kettőből egy lett, mert így átértelmezhető a mozdulatsor is. Azonban azt hiszem jobb lenne, ha lejjebbről készül a kép, mert több dinamika lenne akkor, ha a karok is a látóhatár fölé kerülnének. Fenn meg nyugodtan lehetne a képhatárig vinni a fejet kábé. Nem mondom, hogy könnyű dolog egy szobrot újraértelmezni, vagy új felfogásban ábrázolni. (hegyi)
értékelés:

kerékpár

Hangulatos képet küldtél, szerethető ez a magányos bicikli. Valakit hiányolok a kép bal oldaláról, valahol ott az utcasaroknál, aki kiegyensúlyozná a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Mélyportré a konyhaszekrényről

A konyhaszekrény fotózás nem egy izgalmas területe a fotográfiának. Na de ha a mélyére nézünk! Micsoda viszonyok, alá- és felérendeltségek, csillogások és árnyak bújnak meg benne!

Demeter Weöres Sándor könyvszekrényét bemutató képe a leltárszerűsége miatt nagyon izgalmas, itt is valami hasonlót kapunk, bár azzal, hogy vignettálva van a fény, sejtelmesebb az eredmény. Persze kérdés, hogy mi a fontos, a rögzítés, vagy a mese. Lehetne ez akár egy koncept projekt is. (hegyi)
értékelés:

Üvegek és váza

Egy több részből álló vázlatsorozat egy darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Nehéz, mert amit mondok, a helyzet ismerete nélkül nehezen tudom, hogy hogyan oldható meg, de mégis elmondom. Az izgalmas az, ha a kövérke vázának lesz üvegformájú árnyéka, és ez majdnem meg is valósul, ez jó és tetszik, de nem kéne oda a konkrét üveg is, csak az árnyéka. És akkor a nyúlánk és a tömzsi, az árnyékcserével már sztori. (hegyi)

ÜvegekÜvegekÜvegek

Egy több részből álló vázlatsorozat három darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Ezt a hármast most a fentiek ellenére mégis egyben kezelem, annyira hasonlatosak, hogy ez nem okoz majd gondot az elemzésnél szerintem.

A középső, ami a legjobb, de a baj az vele, hogy nincs talapzata, vagyis a fényjáték szép, de a tárgyaknak akkor is van súlyuk, ha könnyedek, és ezt a talapzat, vagyis az asztal vagy amin vannak, annak a megvilágítása segíti, az azon lévő árnyékokkal együtt. Enélkül a semmiben lebegve a dolog elszáll, nem a könnyedséget, hanem - nincs jobb szavam - a gyökértelenséget mutatva. (hegyi)
értékelés: