Munkák | Látszótér

Szűrés

A kép egy pinceajtó része, amiben én egy arcot véltem felfedezni. Legalábbis a szemek és a száj meg van, a többi pedig már a képzelőerőnkön múlik. (A száj egyébként a kulcsnyílás.) A kép mobiltelefonnal készült.

Tudom, szokták szeretni azt, amikor emberarcúvá formálódik valami tárgyi környezet. Itt a lényeg az, hogy a fények mennyire segítenek, vagy dolgoznak ellene annak, amit láttatni akarsz. Türelem és megfigyelés. Ha tudod, hogy itt meg tud az arc jelenni, figyeld, ülj oda egy pofa sörrel egy kisszékre és nézd, hogy mozog a fény, mit mutat reggel, délután, estefelé. Hogy mozognak az árnyékok. És nem kell ennyire lehagyni azt a fogast vagy akasztót. Legyen türelmed az ismétléshez. (hegyi)

Tavaly októberi kép. Naplemente az emeleti szoba ablakomból. A kép telefonnal készült.

Kábé az igaz, ami az előző képedre. Baromi jó lenne ez a kompozíció, de 10 perccel korábban exponálva kábé. Jók a ritmusok, jó a lámpa, a drótok, minden adottsága megvolna, ha jól sejtem annak, hogy meglegyen, amit akarsz. Csak keresd azt, mikor jó ezt megcsinálni. És óvatosan a kontraszttal. Ezt talán a legkönnyebb ismételned. (hegyi)

Januárban készült a kép a rátkai határban. Telefonnal, állvány nélkül.

A demerung egy fontos pillanat, nem tart soká, pár perc az egész, reggel vagy estefelé, amikor kegyes a sors és szépek a fények. Itt most vagy az van, hogy az utómunkával lett ez kontrasztban annyira emelve, hogy eltűnik a finomsága ezeknek a fényeknek, vagy lekéstél róla. A kompozíció szép lenne, volna hangulata, de ennyire nem szabad keményre venni a dolgot, az érzelmei mennek tropára a helyzetnek. Szabad egy férfinak is, hogy legyenek érzelmei. Ha adódik, ismételj kérlek. (hegyi)
értékelés:

A kép egy fehér folyosón készült a munkahelyemen, állványról, mobiltelefonnal.

Na, nem úszod meg ennyire könnyen ezt az önportré kérdés. Mert hogy a személyiségedre vagyok kíváncsi, és a néződ is. A mosdós kép a környezet miatt nem jó, itt meg kiszakítottad magad mindentől és mindenből, márpedig egy portré fontos része az is, mi vesz körül. Ezt kell megfontolni, mi az ami mesél rólad, mi az, ami fontos lehet, hol szeretsz lenni, nem kell ezeknek nagyon tolakodónak lennie, de valamennyi kéne abból a szociografikus környezetből is, ahol élsz vagy dolgozol, vagy ami neked fontos. Mert így baromira ráfókuszálunk arra, hogy oké, de miért nem fordul felénk, miért van a sapi ennyire a fejébe húzva, kire haragszik ez a fiú. Ismétlést kérek. (hegyi)

Egyenlőre csak egy ilyen kézből készített képpel tudok indulni az első leckén. Amint lesz lehetőségem készítek állványról is egy (vagy több) jobb minőségűt. Ez szintén egy telefonnal készült kép. De a lényeg benne van :)

Várom az ismétlést, ami nem a férfivécében készül - jó, viccelek, de tényleg olyan, mintha épp befejezted volna a munkálkodást és oldalra nézel, na, itt vagyok, aztán mégy kezet mosni. Fontos a környezet. Ahogy a macskánál is. Ismétlést kérek. (hegyi)

Módosítottam a képet. Itt is eltünt a keret és az árnyékok is picit változtak.

Módosítottam a képet. A keret eltünt. És picit az árnyékok is változtak.

Ehhez most annyit, hogy jó, hogy leszedted a keretet, látod, máris él a macska, máris közelebb kerültünk. Ez igaz a másik képedre is, ahhoz külön nem írok. Az élesség kérdése itt is igaz, még hozzá az is, hogy kisebb mélységélesség jobb lenne, persze ha mobil, ott ez ritkán és nehezen állítható, tudom. (hegyi)

A kép mobiltelefonnal készült (Samsung Galaxy S7), létrán állva állvány nélkül és applikációval utólag szerkesztve lett. Itt is több kép készült el egymás után sorozatban és ez lett a legjobb a sok közül.

A szalma, a tető és a cica jó. A beton nem. Ha ez saját hely, alakítsd ki úgy, hogy a beton elé is kerüljön szalma. Állatot fotózni sok előkészület és türelem kérdése. A legnehezebb, hogy a hely, ahol a kép készül minél kevesebb idegen, zavaró dolgot tartalmazzon. De ez kialakítható, ha megfigyeled, hogy alapvetően hol szeret a cica tanyázni, akkor azt ott meg lehet nézni, mi az, amin módosítani kell, honnan jönnek a fények, hol legyen a kamera, és utána már csak várni kell, hogy megérkezzen a főszereplő. (hegyi)
értékelés:

A kép egy hideg őszi szombat reggelen készült a szerencsi piacon. Állvány nélkül, mobiltelefonnal (Nokia Lumia 930). Próbáltam megtalálni a szimmetriát, hogy ne csak egy összecsapott egyszerű pillanatkép legyen, és mivel szeretek fekete-fehérben fényképezni, ezért kapott egy ilyen "hatást" is a kép.

Előbb a képarányról. Csináltam neked egy vágást. Ez az arány, amit tarts, ne ezt a szélesvásznút. Annyira idegen, annyira nem értem... Na, lépjünk túl ezen, de figyelj kérlek erre. És a vízszintre is. Aztán ott van a tónus kérdése. Ha történne az előtérben valami, még akár lehetne indoka is ennek a kemény kontrasztnak. De így alig érthető, mit látok. Miért keményítetted ennyire be? Értem, nem volt elég fény odabenn, kinn meg vakított a nap. Akkor ez nem jó pillanat a fotóhoz. Keresni kell felhősebb időt, hogy ne legyen ekkora a dinamika különbsége kinn és benn. (hegyi)

Próbáltam a gömböt formált virágokra koncentrálni. A kép tudatosan készült, állvány nélkül, mobiltelefonnal (Samsung Galaxy S7)

Nem tudom, mennyire a mobil a ludas abban, hogy itt is sok az élesség, annyira, hogy a háttered nem maradt szépen elmosott, lágy, hanem ott is dolgozik a szoftver, élesít ott is, ahol nincs mit. Ha ez kikerülhető, az jó lenne. A kompozíció jó, a tónusok is jók, benne van a virágzás ereje. Arra majd figyelj, hogy ilyen fa fotózásnál mi a helyzet az ágakkal, mert most a főszereplő alatt van egy ág, ami éles és határozott, de ez ellene dolgozik a virágok világának. Ha egyedül nem megy, hogy kimozgasd onnan, kell segítséget kérni, húzza el onnan, mozgassa ki az élesség tartományból. És a keret, tudod. (hegyi)
értékelés:

A képen gitár hangolókulcsok vannak. Egy elektromos gitáron cseréltem le a régi kulcsokat újakra és ahogy letettem azokat az íróasztalon lévő fehér papírra, annyira jól néztek ki ott egy kupacban, hogy gondoltam megörökítem. Fekete-fehérben pedig még jobban kijöttek az árnyékok, tükröződések is. Egyszerűen csak tetszett, és tetszik a mai napig ez a kép.

Ami erénye a képnek, hogy sikerült a tárgyak anyagszerűségét átadnod. Nem egyértelműen könnyű dolog ám a fémet jól megmutatni, csillog, beég, szóval ez szuper, fontos., hogy ez megvan. A kompozíció azért bajos, mert egyrészt úgy körbevágtad, mintha emlékkönyvbe készült volna és nem lenne elég hely beragasztani, legyen több levegő, tér. Másrészt ha már gitár, gondolom húr is van hozzá, játszd körbe a tárgyakat vele, legyen még valami, vagy a gitárból, a nyakból valami részlet, nem tudom, de kéne sztori, és kéne viszonyrendszer is. De ha maradunk a minimalista megoldásnál, tér akkor is kell. Mindig leírom, most neked is, hogy a klasszikus képarányokkal dolgozz egyelőre. Majd ha az már megy, oké, akkor lehet ha indokolt, keresni eltérő arányokat. 2:3 4:3, 1:1. (hegyi)
értékelés:

Fa vágás volt ősszel és pont a tőkére ugrott a macska a pihenőkor. Olyan szépen ült ott, hogy gondoltam, ez most megérdemel egy képet. Igaz, nem maradt ott sokáig, kb. 5 képet készítettem gyorsan, de ez lett a legjobb szerintem. A kép mobiltelefonnal készült és picit szerkesztve is lett. A háttér egy lomokkal teli szín.

Üdv a téren Erik, elsőként a keretekről néhány szó, ez minden keretezésre igaz, itt írom le csak, a többinél nem ismétlem majd magam. Ne keretezz. Az egy imitáció a digitális képeknél, giccses, valami olyat akar hazudni, mintha ez egy régi analóg kép lenne öregapáink fotóműterméből, ahol szép mívesen paszpartuzták is. Hazugság. Bármi lehet a kép üzenete, ami benn van, nem fogom elhinni. Ennyit a keretekről, remélem kivégeztük őket éppúgy, mint a barnítást és bármi más műanyag esztétikát. Aranyos a cica, jó a tönk is, amin ül. A környezet viszont a papírdoboz miatt nem elég jó. De ez egy dolog, ez fényekkel, utómunkával javítható. Viszont azzal, hogy ennyire kiélesítetted, kifented, mint egy borotvát, azt érted el, hogy nem tudom szeretni a macskádat. Szúr, simogassa a fene, meg fog rázni, mint aki áramütést kapott, meredezik a szőre, és maga a textúra is, ami így létrejön, hideg, kemény, karcos. Ne hajszold ennyire az élességet. Ellenség. Nem így látunk. Minden mozog körülöttünk, mi magunk is, minden valahogy elhelyezkedik a térben, de semmi se ennyire fagyott, ennyire grafikai. A fotó ezt nem szereti, bár tudom, hogy imádják azok, akik odavannak a technikáért, de a fotó túllép ezen, igaz, hogy technikai sport, de ez csak a belépő. Szóval ahhoz, hogy szerethető képed legyen, utómunkában a sharpeninget és némileg ez a clarityre is igaz, felejtsd el mindörökre. Ami amúgy is éles, az elég magában, ami meg nem, azt élesítgethetjük, nem fog használni. Összefoglalva, ez egy jó pillanat, a tönk is jó, a cica is, a többin viszont kell még melózni. Ha van mód, akár más környezetben, kérek a cicáról egy ismétlést. (hegyi)