Az üveg fénytörése miatt kialakló fényes kontúrok érdekeltek meg az, hogy egy ilyen üveg tárgynál nehéz megállapítani merre áll.
Robi, ahogy látom, a FF neked valamiért nem jön be, több helyen effektnek mondod. A FF nem csak egy effekt - ahogy Pajor Tamás énekelte anno a Neoroticban, hogy a Rock and Roll az nem egy tánc - a FF az redukció. Míg a színesnél a színek miatt az esetek 90%-ában elvész a forma és a tömeg kapcsolata, vibrálás és izgágaság, addig FF-nél a formák és a kompozíció tud előtérbe helyeződni. Úgy is mondhatnám, hogy a színes az a valóság imitációja. Imitáció, hiszen se tér, se idő nincs jószerivel a képen, de mégis azt akarja elhitetni, hogy ott vagyunk, ahol akkor a fotós állt. Teljesen más a szerepe annak, hogy valaki merre indul el, hogy a színekkel akar operálni, vagy a formákkal, mert pl engem kurvára nem érdekel, hogy a háttérben a doboz zöld volt-e vagy kék, hogy a könyvek mennyire vibrálnak, tehát a FF konverzió, redukció az, ami erre a helyzetre mint érzelmi helyzet erősít rá, azzal, hogy a színinformáció kihagyásával magára a helyzetre és annak üzenetére tudunk koncentrálni. Így valahogy.
Annyival egészíteném ki, hogy a színes képeimmel a legritkább esetben vagyok elégedett. Nekem sokkal nehezebb színesben elfogadható képet csinálni, vagy legalábbis azt a képet megcsinálni ami a fejemben van. Ennek a képnek a háttere is színesben nagyon kusza. A megannyi könyv és tárgy a polcon.