Ezt egy jó gesztusnak tartom. Ne akarjunk egyből minden problémát megoldani. Nyilvánvaló nem ártana, ha a horizont egyenes lenne, talán ez az effektezés egy kicsit túl is van húzva, ennél egy hajszálnyival kevesebb is elég lenne, ráadásul ezt a kéket én nem értem. Azt azért tegyük hozzá, hogy ezeket a mismásolásokat egy kicsit elfelejtenénk, mert ezzel saját magatokat csapjátok be, mert egy lépéssel előrébb rakjátok az ügyet, mint ahol egyébként a rutinban tartotok. Bocsánat, hogy most ezt mondom, de az lenne a jó, ha nem hagynátok ki a lépcsőfokokat, mert nehéz lesz utána továbbépítkezni, ha az a lépcsőfok onnan hiányzik, mert billegni fog az épület. Tudom, hogy ez most túl patetikusan hangzik, de fontos az, hogy indokai legyenek a dolgoknak. Csak azért önmagában, mert esztétikailag, vagy formailag most ez milyen divatos, vagy milyen elidegenítő, nem tartom jó gondolatnak, mert nem áll meg a lábán, hisz nincs indoka. Visszakérdezek: Miért kék? A ritmus jó, kicsit üres az előterünk, talán nem ártott volna, ha megvárod, amíg az a biciklis ideteker, akár félig ki is a képből, hogy valami történjen az előtérben, mert most nagyon távol vagyunk, de sem építészeti, sem egyéb dolog nem indokolja ezt. Nyilvánvalóan az a másik irány, ha senki sincs a hídon, de hát, szemmel láthatóan nem ezt a pillanatot kerested. (hegyi)
értékelés:
Nekifutottam újra a mcskás témának, bár más kompozícióban, de ismét azt a finom érdeklődést és közönyt ötvöző dolgot szeretném bemutatni, amivel a macskák a világot szemlélik. A technológia ugyanaz, az előhívó labor is, és látszik hogy azóta sem porolták le a levilágító berendezésüket.
Örülök annak, hogy ezt a képet kapjuk - látok előrelépést az előző képhez képest, miközben az sem volt rossz -, mert van egy kommunikáció, és ez fontos. Ha jól látom, ez talán még analógra is készülhetett, mert a retus kimaradt, hozzáteszem, az azért nem árt, ha megtörténik, mert ezek a pontocskák valószínű a scannelésnél beugrott porszemek, és ezeket azért nem árt letakarítani. Ugyanakkor nagyon jó a modelled. Két dologra hívnám fel a figyelmedet. Egy ujjnyit, ha levágsz a kép jobb oldalából, akkor az a két fekete valami a két saroknál, mint egy ilyen sötétedés, már nem lenne a képen, és ez jót tenne neki. Egyébként a dolog maga tetszik, azzal együtt, hogy levágtad a lábait, mert benne van a kiscica játékossága, benne van az, hogy őt még minden feltétel nélkül érdekli. Azt gondolom, hogy ez most egy jó irány. 2 csillagot adok a technikai bénázás miatt, úgyhogy erre tessék azért odafigyelni, hogy egy képet be kell tudni fejezni. Ez most még egyelőre félkész. (hegyi)
értékelés:
A vidámpark utolsó napjaiban készült ez a kép, elég nehéz volt eltalálni a sebességhez épp megfelelő záridőt a szemben lévő kocsiból.
A mozgás leckét részben teljesíti a kép, akkor lenne ez egy tökéletes megoldás, ha ennél egy kicsit többet kapnánk, mert itt most olyan részekre helyeződik át a hangsúly, amik nem biztos, hogy annyira fontosak, miközben az egésznek a mozgása annyira határra van kitolva, hogy így most ez nekem nehezebben érzékelhető, mint dinamika. A háttérben lévő forgások fontosak lennének, hogy ki tudják magukat mozogni, és ennek a kis kocsinak az elejénél nekem kevés a hely. Értem én, hogy az az autó, amiben te ültél, onnan fényképezve egyrészt nem is biztos, hogy olyan könnyen megoldható, másrészt meg azt akartad elkerülni, hogy az is látszódjon, én viszont azt gondolom, hogy ez kevésbé lenne talán probléma. Nagyon be van szorítva ez most a képbe. Tulajdonképpen fent is, lent is, és jobbra is ennél több kellene ebből, mert azt azért vegyük észre, hogy nagyon jó a mozgás lekövetés a fő téma szempontjából, szinte teljesen felismerhetőek maradnak az emberek, és ez az autó is, tehát jól követted ezt az egészet, és jókor exponáltál. (hegyi)
értékelés:
Az a jó ebben a képben, hogy nem akar nagyon valamilyen lenni, és ettől mégis egyedivé válhat. Nem akar édes lenni, nem akar tündi-bündi lenni, nem akar valami olyan plusz élményt rátenni erre az egész kapcsolati rendszerre, ami az ember és az állat között kialakul, amitől túl édes és túl rövid a hatóidejű lesz. A tömegelhelyezés is viszonylag rendben van, bár én azt gondolom, hogy a kép jobb oldalán lévő kancsónak a fele is elég lenne a jóból, az már nekem túl sok tömegben. Nézd úgy ezt az egészet, mintha egy kétkarú mérleget néznél, hogy mi mennyi súllyal kerül a képre. Egyébként ez egy jó leckemegoldás, tehát a kompozíciós hibák ellenére megvan a 3 csillag, de azért várnék még képeket tőled erre a leckére, hogy bizonyosságot szerezhessünk arról, hogy mit is gondolsz te az állatokról. (hegyi)
értékelés:
Jó tanulmány, viszont a megoldással nem értek egyet. Azért nem, mert a világítástól, és a háttér rossz megválasztásától az a térbeli játék, amiről itt beszélünk, hogy a behorpadás, vagy a kitüremkedés lenne a fontosabb - ami egyébként Vasarely művészetének a gerincét adja -, ez a hatás nagyon gyengén tud érvényesülni. Úgyhogy ezt én kérném megismételni ennél méltóbb környezetben, és ennél finomabb megvilágítási játékban, mert ez a vakuzós őrület nem jön be. (hegyi)
A kozákot nálunk mindenki szereti. Megjelenése impozáns, tekintélyt is parancsol, de mi a belső értékei miatt kötődünk hozzá. A vele töltött idő minőségi pillanatok tárháza, bár a végére sokszor nem is emlékszünk pontosan. A kozák a barátunk, mert ő tart össze minket igazán.
Hát, Feri, azt gondolom, hogy elég vicces helyzetet teremtettél, hogy mi ez a kozák, és hogy miért pont vele van nektek ennyi problémátok családilag. Az üzenet jó, csak nem értem azt, hogy miért csuktad be ennyire a szemed, mert ez a szem becsukás nekem elidegenítő. Aztán azt is hozzáveszem, hogy az állad alá tett kéz azáltal, hogy egyik ujjadat sem látjuk, olyan, mintha egy csonkolt kezet látnánk. Ezekre a csonkolásokra tessék odafigyelni, mert ezek nem jó üzenetek, elviszik az ember gondolatait, még ha csak egy villanásnyi időre is, de olyan érzetet hoznak, ami nem való a képre. Azért adom vissza ismétlésre, mert maga az irány jó, de tessék ezt valahogy úgy megoldani, hogy kevésbé legyen leltárszerű, mert megint azt mondom, hogy olyanra világítottad, hogy itt most minden megvan, a pöttyöket is megszámolhatom a falon, és nem biztos, hogy erre szükség van. Az irány, az érzelem, a humor jó, ez mind fontos is, de tessék ezt valahogy intimebben megfogalmazni.
Mikor elkezdtem ezt az egészet azt mondtam nem kell filmes gép, most meg azon kapom magam, hogy azt böngészem, hogyan lehet otthon filmet előhívni. Valami elkapott, és húz befelé :)
Kedves Feri, örülök annak, hogy ebben az irányban is mozogsz, és a jövevénynek is örülök. A képi megoldásnak annyira nem. Valahogy miközben az egész próbál elvont lenni, és próbáltad a háttér ügyet megoldani ezzel a pokróccal - és végül ez egész jól sikerült is -, azt gondolom, hogy fele ennyi fény is elég lenne. Túl sok most a fény, és ettől tárgyiassá válik az egész. Az utómunkában azért van itt játék rendesen, én ezt látom, a dinamikát és a tónusrendet eléggé átmatekoltad ahhoz, hogy a részletek meglegyenek, de pont ezek a részletek azok, amik engem most nem annyira kötnek le. Ebben sokkal több mágia, sokkal több rejtelem van annál, mintsem, hogy ennyire, mint egy ilyen szerelési rajz legyen ez ábrázolva, mert így ketté válik ez az üzenet, és ez a része nekem nem jön be. Úgyhogy, mivel gondolom, ez a tárgy megvan, tessék még ezzel dolgozni. Ez a beállítás nem lenne rossz, csak a titkot kell valahogy ráfotózni erre az egészre. Az a titok most még nincs ott. (hegyi)
Talán a háttérben lévő dolgok azok, amik az álmokat lettek volna hivatottak ábrázolni, de megint azt mondom, hogy a vágás az, ami bizonytalanná teszi ezt a képet nekem. Ahhoz, hogy ez jól tudjon működni, többet kellene adni a nyak részből, ott kritikusnak érzem a vágást. Gyönyörű nyaka van ennek a hölgynek, ezt ki kell használni, és tudni kell ábrázolni, ott egy másfél ujjnyi legalább lemaradt. És ha ott már mozdítunk ezen az egészen, akkor ezt a feslő régióval is meg kell tenni, ott is kellene még valamennyit adni. Tehát most alul felül nekem ez szűk. De a gesztus, a tekintet, az egésznek a formai megjelenítése rendben van. Még egy dolgot hadd tegyek hozzá: ha megfigyeljük a fejet, akkor az a tónusrend lenne szerintem a követendő és üdvös, ami a homloknál és a szemeknél megtörténik, ami az arccsontnál, a nyaknál van, az már nekem fényben egy picit sok. Ott már elvesztettünk a tónusrendből annyit, hogy úgy kilökődik ebből a rendből ez az egész. Ha letakarod az ujjaddal az orr alatti részt, akkor látod, hogy maga a homlok és a szemek mennyire jól ritmizálnak az összes többi képelemmel, ugyanakkor az a rész, amit letakartál, túlságosan világos, egy-két tónusértékkel lehetne sötétebb. Az, hogy valamit keményre, lágyra, milyenre "hívunk", azaz mi az a tónusrend, amit alkalmazunk, különösen porté esetében nagyon fontos, a személyiséggel kell összehozni, ami nem jelenti, hogy ne lehetne ellentétes dolgokat alkalmazni, de azért jó, ha ennek oka, indoka van. (hegyi)
értékelés:
Mindazzal együtt, hogy egy picit szűkek vagyunk az alsó régióban, mert én ott hiányolok körülbelül egy ujjnyit, ahol belevágtunk abba a kis levélbe, meg ennek a kifutó ágacskának a csatlakozása a növény szárához sem történik meg, és a rózsa szárából is lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit többet adni, ezzel együtt ez egy nagyon érdekes megközelítés, és esztétikailag is egy jó minőség. Tömegelhelyezésben lehetne pontosítani, de ezek nem megoldhatatlan problémák. Talán a jobb oldalból egy ujjnyit még vághatunk, és akkor értelmezhetőbbé válik ez a mostani döntés a képhatárokkal, kicsit kihozzuk ez által a képet ebből a centralitásból, és azt gondolom, hogy ez jót tenne neki. De ha ennyire odafigyeltünk a bal oldalnál arra a kis levélkére, hogy azt ne sértsük meg, akkor az alsó régióban is jó lett volna erre figyelni. Ettől függetlenül a 3 csillag megvan a képre. Az utómunkával majd vigyázz, ezek a tónusmódosítások nagyon ragadósak, aztán rajtad maradnak, modorossá tehetnek. (hegyi)
értékelés:
Az új lakásunkban van egy teljes falat betöltő tükör. Azt hiszem a közeljövőben sokat fogok játszani vele. :)
Én is nagyon remélem, hogy ezzel a tükörrel lesznek még megoldások. Kicsit azt sajnálom, hogy ezt a másfél millimétert az alján nem vágtuk le, mert ezért túlságosan hangsúlyos lesz az a torzítás, amit az objektív maga csinál. Talán, ha ez raw-ban készülő felvétel, akkor ez korrigálható és korrigálandó is lenne. Ennyi csak, amit hozzá tudnék fűzni. Izgalmas ez az egész, ahogy itt megkapunk téged, ez a gyermeki figyelem, miközben a koncentráltsága abszolút felnőttes, de pont ez a jó benne, hogy megvan ebben az egészben a játékosság, ami a kiskamaszkor után nagyjából elveszik, és utána nagyon kétséges, hogy az ember visszatalál-e hozzá. Én ezt jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:
A nászutunk alatt készült ez a kép.
Az a helyzet, hogy ami ebben a képben nekem izgalmas, az tulajdonképpen a kép fele. Izgalmas a szemüveg, a benne tükröződő fotós, a hölgy hajába keveredő virág, izgalmas ez a nagy rózsaszín a felső előtérben, mellette ez a sárga, és nagyon izgalmas az, ahogy a háttérben az a két alak megjelenik. Aztán az egésznek ezt a fajta tulajdonképpeni szürrealitását, és transzcendens irányát agyonvágja a kép jobb oldalán ez a fül, meg ez a váll, meg ez a kar, meg ez a negyed fickó. Ő nem tudom, hogy minek van ott, miközben azt mondom, hogy simán vágható lenne a dolog, ezt a kétujjnyit le kell az egészből hántani, és csókolom, ennyi, megvan a kép. Azért az kérdés, hogy ezt te miért nem vágtad le? Annyira egyértelműen adja magát, a vágási pont tökéletesen megvan, mégpedig ott, ahol ez a kicsit sötétebb tónussal, mint egy ilyen cseppforma, belóg egy ilyen rész, vagyis ha fent nézed ezt a két sárga levelet, akkor nagyjából a kettő között van ez a pont. Igaz, így a hölgynek is belemetélsz a vállába, és akkor mi van? Hát, a válla engem annyira már nem izgat. Ez az egyik hozzáfűznivalóm. A másik az, hogy azért egy pici retus nem árt, és itt most kifejezetten az arcon való retusról beszélek. Az ajkak alatti terület az állnál igényelné azt, hogy utómunkában egy kicsit ezzel dolgozz, és retusáld ki azokat a piros pontokat. Ezt tudom hozzáfűzni, ez így most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:
Ott hevert a homokban, félig már az oldalára dőlve. Sosem fogom megtudni merre járt, és milyen kalandokban volt része.
Hát, hogy ezen mennyi az utómunka, mennyi az, ami a valóság, és mennyi a színekkel való utólagos játék, azt hadd ne mondjam én itt most meg dekára pontosan. Biztos, hogy van valamennyi manipuláció ebben az egészben, de ez nem baj, ugyanis valahogy izgalmassá kellett tenni ezt a képet. Maga ez a tömeg és a forma is már eleve érdekes, de nem biztos, hogy elvinné a vállán ezt az egészet, ha nem lenne ez az egész furcsa játékos, de mégis, valahol a játékossága mögött is a pusztulással foglalkozó szín kavalkád. A háttér és az előtér is tulajdonképpen egy nyugodt forma, egy nyugodt tónusrend, és ezzel az egésszel harcol itt partra vetve ez a „hal”, vagyis hajó. Ez egy nagyon szimpatikus gondolat, még a csend leckébe is, mert a csendnek többféle színe, többféle íze van, többféle ritmusa, és én ezt abszolút elfogadom ebbe. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:
Már megint el kell indulni...
Végre megjött Ferinek a 3. leckéje, és én ennek nagyon örülök, mert egy olyan üzenetet kapunk, ami több síkon is értelmezhető. Van egy szociografikus hatása ennek az egésznek ezzel a nagyon furcsa előszobával, a rendben, szépen lerakott papucsokkal, a fogassal, a majdnem üres polccal. Érdekes ez az egész, van egy kicsi albérletes jellege, hogy együtt lakunk hárman, és én vagyok a rendes fiú, aki még a többiek után is takarít, miközben arra vágyakozom, hogy én is bulizhassak, és tehessek magasról arra, hogy mi az elvárás velem szemben. Ehhez az elváráshoz való alkalmazkodást mutatja nekem az ing, szépen begombolva, zártságot mutat a zsebre dugott kéz is, miközben már az első ilyen szárnybontogatásnak fogható fel az edzőcipős dolog a farmerral. Szóval az egésznek van egy ilyen érdekes kettőssége, egy ilyen útkeresős, lázadás előtti pillanat, amikor az ember már kezd kiszakadni a konvenciókból. Ez egy jó üzenet! (hegyi)
értékelés:
Szeretek itt lakni, de már nem sokáig tudom élvezni ezt a kilátást.
Nekem ez a kép egy izgalmas kép, főképp azért, mert a semmiből építkezik. Valami olyan helyzetet emeltél most piedesztálra, ami önmagában egyébként nem biztos, hogy mindenkinek felkeltené az érdeklődését. És ebben van egyfajta tisztelet. Abszolút érzem azt, amit a leirat közöl, hogy egy plusz érzelmi kötődés van ehhez a helyhez benned. Ami a megoldást illeti, hát, ha jól sejtem, akkor ez egy HDR technika, azt gondolom, hogy ez elég izgalmas lehet, bár nekem egy kicsit sok. Azért sok, mert elmentünk egy meseillusztráció felé, ami nem baj, de a fotográfiának a fajtajellegét, hogy úgy mondjam, meg kéne őrizni, és ez most nekem már túlságosan át- és elrajzolódott. Az irány jó, sőt, én arra bátorítanám Ferit, hogy ha már ennyire kötődik érzelmileg ehhez a helyhez, akkor tessék ezzel dolgozni, mert van értelme, de nem biztos, hogy ebben a megoldásban kell ezt keresni, vagy hogyha ebben, akkor egy finomabb felhasználási módot keressünk. (hegyi)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…