Örülök annak, hogy ezt a képet kapjuk - látok előrelépést az előző képhez képest, miközben az sem volt rossz -, mert van egy kommunikáció, és ez fontos. Ha jól látom, ez talán még analógra is készülhetett, mert a retus kimaradt, hozzáteszem, az azért nem árt, ha megtörténik, mert ezek a pontocskák valószínű a scannelésnél beugrott porszemek, és ezeket azért nem árt letakarítani. Ugyanakkor nagyon jó a modelled. Két dologra hívnám fel a figyelmedet. Egy ujjnyit, ha levágsz a kép jobb oldalából, akkor az a két fekete valami a két saroknál, mint egy ilyen sötétedés, már nem lenne a képen, és ez jót tenne neki. Egyébként a dolog maga tetszik, azzal együtt, hogy levágtad a lábait, mert benne van a kiscica játékossága, benne van az, hogy őt még minden feltétel nélkül érdekli. Azt gondolom, hogy ez most egy jó irány. 2 csillagot adok a technikai bénázás miatt, úgyhogy erre tessék azért odafigyelni, hogy egy képet be kell tudni fejezni. Ez most még egyelőre félkész. (hegyi)
értékelés:

Az a jó ebben a képben, hogy nem akar nagyon valamilyen lenni, és ettől mégis egyedivé válhat. Nem akar édes lenni, nem akar tündi-bündi lenni, nem akar valami olyan plusz élményt rátenni erre az egész kapcsolati rendszerre, ami az ember és az állat között kialakul, amitől túl édes és túl rövid a hatóidejű lesz. A tömegelhelyezés is viszonylag rendben van, bár én azt gondolom, hogy a kép jobb oldalán lévő kancsónak a fele is elég lenne a jóból, az már nekem túl sok tömegben. Nézd úgy ezt az egészet, mintha egy kétkarú mérleget néznél, hogy mi mennyi súllyal kerül a képre. Egyébként ez egy jó leckemegoldás, tehát a kompozíciós hibák ellenére megvan a 3 csillag, de azért várnék még képeket tőled erre a leckére, hogy bizonyosságot szerezhessünk arról, hogy mit is gondolsz te az állatokról. (hegyi)
értékelés:

Hát, Feri, azt gondolom, hogy elég vicces helyzetet teremtettél, hogy mi ez a kozák, és hogy miért pont vele van nektek ennyi problémátok családilag. Az üzenet jó, csak nem értem azt, hogy miért csuktad be ennyire a szemed, mert ez a szem becsukás nekem elidegenítő. Aztán azt is hozzáveszem, hogy az állad alá tett kéz azáltal, hogy egyik ujjadat sem látjuk, olyan, mintha egy csonkolt kezet látnánk. Ezekre a csonkolásokra tessék odafigyelni, mert ezek nem jó üzenetek, elviszik az ember gondolatait, még ha csak egy villanásnyi időre is, de olyan érzetet hoznak, ami nem való a képre. Azért adom vissza ismétlésre, mert maga az irány jó, de tessék ezt valahogy úgy megoldani, hogy kevésbé legyen leltárszerű, mert megint azt mondom, hogy olyanra világítottad, hogy itt most minden megvan, a pöttyöket is megszámolhatom a falon, és nem biztos, hogy erre szükség van. Az irány, az érzelem, a humor jó, ez mind fontos is, de tessék ezt valahogy intimebben megfogalmazni.

Talán a háttérben lévő dolgok azok, amik az álmokat lettek volna hivatottak ábrázolni, de megint azt mondom, hogy a vágás az, ami bizonytalanná teszi ezt a képet nekem. Ahhoz, hogy ez jól tudjon működni, többet kellene adni a nyak részből, ott kritikusnak érzem a vágást. Gyönyörű nyaka van ennek a hölgynek, ezt ki kell használni, és tudni kell ábrázolni, ott egy másfél ujjnyi legalább lemaradt. És ha ott már mozdítunk ezen az egészen, akkor ezt a feslő régióval is meg kell tenni, ott is kellene még valamennyit adni. Tehát most alul felül nekem ez szűk. De a gesztus, a tekintet, az egésznek a formai megjelenítése rendben van. Még egy dolgot hadd tegyek hozzá: ha megfigyeljük a fejet, akkor az a tónusrend lenne szerintem a követendő és üdvös, ami a homloknál és a szemeknél megtörténik, ami az arccsontnál, a nyaknál van, az már nekem fényben egy picit sok. Ott már elvesztettünk a tónusrendből annyit, hogy úgy kilökődik ebből a rendből ez az egész. Ha letakarod az ujjaddal az orr alatti részt, akkor látod, hogy maga a homlok és a szemek mennyire jól ritmizálnak az összes többi képelemmel, ugyanakkor az a rész, amit letakartál, túlságosan világos, egy-két tónusértékkel lehetne sötétebb. Az, hogy valamit keményre, lágyra, milyenre "hívunk", azaz mi az a tónusrend, amit alkalmazunk, különösen porté esetében nagyon fontos, a személyiséggel kell összehozni, ami nem jelenti, hogy ne lehetne ellentétes dolgokat alkalmazni, de azért jó, ha ennek oka, indoka van. (hegyi)
értékelés:

Én is nagyon remélem, hogy ezzel a tükörrel lesznek még megoldások. Kicsit azt sajnálom, hogy ezt a másfél millimétert az alján nem vágtuk le, mert ezért túlságosan hangsúlyos lesz az a torzítás, amit az objektív maga csinál. Talán, ha ez raw-ban készülő felvétel, akkor ez korrigálható és korrigálandó is lenne. Ennyi csak, amit hozzá tudnék fűzni. Izgalmas ez az egész, ahogy itt megkapunk téged, ez a gyermeki figyelem, miközben a koncentráltsága abszolút felnőttes, de pont ez a jó benne, hogy megvan ebben az egészben a játékosság, ami a kiskamaszkor után nagyjából elveszik, és utána nagyon kétséges, hogy az ember visszatalál-e hozzá. Én ezt jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Hát, hogy ezen mennyi az utómunka, mennyi az, ami a valóság, és mennyi a színekkel való utólagos játék, azt hadd ne mondjam én itt most meg dekára pontosan. Biztos, hogy van valamennyi manipuláció ebben az egészben, de ez nem baj, ugyanis valahogy izgalmassá kellett tenni ezt a képet. Maga ez a tömeg és a forma is már eleve érdekes, de nem biztos, hogy elvinné a vállán ezt az egészet, ha nem lenne ez az egész furcsa játékos, de mégis, valahol a játékossága mögött is a pusztulással foglalkozó szín kavalkád. A háttér és az előtér is tulajdonképpen egy nyugodt forma, egy nyugodt tónusrend, és ezzel az egésszel harcol itt partra vetve ez a „hal”, vagyis hajó. Ez egy nagyon szimpatikus gondolat, még a csend leckébe is, mert a csendnek többféle színe, többféle íze van, többféle ritmusa, és én ezt abszolút elfogadom ebbe. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Nekem ez a kép egy izgalmas kép, főképp azért, mert a semmiből építkezik. Valami olyan helyzetet emeltél most piedesztálra, ami önmagában egyébként nem biztos, hogy mindenkinek felkeltené az érdeklődését. És ebben van egyfajta tisztelet. Abszolút érzem azt, amit a leirat közöl, hogy egy plusz érzelmi kötődés van ehhez a helyhez benned. Ami a megoldást illeti, hát, ha jól sejtem, akkor ez egy HDR technika, azt gondolom, hogy ez elég izgalmas lehet, bár nekem egy kicsit sok. Azért sok, mert elmentünk egy meseillusztráció felé, ami nem baj, de a fotográfiának a fajtajellegét, hogy úgy mondjam, meg kéne őrizni, és ez most nekem már túlságosan át- és elrajzolódott. Az irány jó, sőt, én arra bátorítanám Ferit, hogy ha már ennyire kötődik érzelmileg ehhez a helyhez, akkor tessék ezzel dolgozni, mert van értelme, de nem biztos, hogy ebben a megoldásban kell ezt keresni, vagy hogyha ebben, akkor egy finomabb felhasználási módot keressünk. (hegyi)