A kozák

A kozák

A kozákot nálunk mindenki szereti. Megjelenése impozáns, tekintélyt is parancsol, de mi a belső értékei miatt kötődünk hozzá. A vele töltött idő minőségi pillanatok tárháza, bár a végére sokszor nem is emlékszünk pontosan. A kozák a barátunk, mert ő tart össze minket igazán.

Hát, Feri, azt gondolom, hogy elég vicces helyzetet teremtettél, hogy mi ez a kozák, és hogy miért pont vele van nektek ennyi problémátok családilag. Az üzenet jó, csak nem értem azt, hogy miért csuktad be ennyire a szemed, mert ez a szem becsukás nekem elidegenítő. Aztán azt is hozzáveszem, hogy az állad alá tett kéz azáltal, hogy egyik ujjadat sem látjuk, olyan, mintha egy csonkolt kezet látnánk. Ezekre a csonkolásokra tessék odafigyelni, mert ezek nem jó üzenetek, elviszik az ember gondolatait, még ha csak egy villanásnyi időre is, de olyan érzetet hoznak, ami nem való a képre. Azért adom vissza ismétlésre, mert maga az irány jó, de tessék ezt valahogy úgy megoldani, hogy kevésbé legyen leltárszerű, mert megint azt mondom, hogy olyanra világítottad, hogy itt most minden megvan, a pöttyöket is megszámolhatom a falon, és nem biztos, hogy erre szükség van. Az irány, az érzelem, a humor jó, ez mind fontos is, de tessék ezt valahogy intimebben megfogalmazni.

Új hozzászólás