Híd

Híd

Ezt egy jó gesztusnak tartom. Ne akarjunk egyből minden problémát megoldani. Nyilvánvaló nem ártana, ha a horizont egyenes lenne, talán ez az effektezés egy kicsit túl is van húzva, ennél egy hajszálnyival kevesebb is elég lenne, ráadásul ezt a kéket én nem értem. Azt azért tegyük hozzá, hogy ezeket a mismásolásokat egy kicsit elfelejtenénk, mert ezzel saját magatokat csapjátok be, mert egy lépéssel előrébb rakjátok az ügyet, mint ahol egyébként a rutinban tartotok. Bocsánat, hogy most ezt mondom, de az lenne a jó, ha nem hagynátok ki a lépcsőfokokat, mert nehéz lesz utána továbbépítkezni, ha az a lépcsőfok onnan hiányzik, mert billegni fog az épület. Tudom, hogy ez most túl patetikusan hangzik, de fontos az, hogy indokai legyenek a dolgoknak. Csak azért önmagában, mert esztétikailag, vagy formailag most ez milyen divatos, vagy milyen elidegenítő, nem tartom jó gondolatnak, mert nem áll meg a lábán, hisz nincs indoka. Visszakérdezek: Miért kék? A ritmus jó, kicsit üres az előterünk, talán nem ártott volna, ha megvárod, amíg az a biciklis ideteker, akár félig ki is a képből, hogy valami történjen az előtérben, mert most nagyon távol vagyunk, de sem építészeti, sem egyéb dolog nem indokolja ezt. Nyilvánvalóan az a másik irány, ha senki sincs a hídon, de hát, szemmel láthatóan nem ezt a pillanatot kerested. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

41
Értékelem!

Helló Ferenc! Nem túl ügyesen fogalmazol, de nincs itt semmi kacifántosság. Azt hiszem, amiről beszélsz, az az, hogy nemcsak rögzítünk, hanem létrehozunk látványokat. Stílust adunk a képnek.
Ez a stílus azután jó esetben kifejezi azt, ami a primer látvány mögött van, vagy lehet. Nekem tetszik ez az álomszerű hangulat, magasabb szintre viszi a látványt.
Talán a Napot én teljesen kitakartam volna, ha másképp nem, akkor utómunkával.

34
Értékelem!

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat!
A szürrealitás szándékos. Így a természet mutat erős kontrasztot a mértani pontossággal létrehozott kínosan szimmetrikus és anyagi tárgyakkal, épületekkel. Szerettem volna megmutatni, hogy a fizikai, kézzel fogható mérnöki tárgyakhoz képest mennyire misztikus és távoli lehet maga a természet, ami szerintem a saját közegében közelebb áll hozzánk, mint a mi műveink. Igazából nem értem miért baj, ha szürreálisan nézem a világot. Nem lehet hogy mi próbáljuk erőszakkal belevonni az általunk feltételezett fizikai keretek közé? Hajlamosak vagyunk azt hinni magunkról, hogy mindent tudunk a világról, hétköznapi és semmi újat nem mond nekünk egy felhő vagy éppen maga az égbolt, és saját magunkra koncentrálunk, a műveinkre, amiket léterhozunk. Lérehozunk egy saját realitást a világról, és nem engedjük, hogy több legyen annál, mint amit tudunk róla. Elnézést kérek, ha kicsit kacifántosan írok, nehéz megfogalmaznom a dolgot.

32
Értékelem!

István teljesen lefedte amit mondani akartam.. a felhők miatt eléggé szürreális lett (számomra sajnos)..

34
Értékelem!

Mindig meglep, hogy mennyire átlényegül egy-egy ilyen keményre húzott fotó, eltűnik a valósága nekem, és marad egy nagyon érdekes strukturáltság. A felhőket sajnálom, hogy ennyire elrajzosodtak.

Új hozzászólás