Az egyik első filmes fényképezőgéppel készült képem.
Az a jó ebben a képben, hogy nem akar nagyon valamilyen lenni, és ettől mégis egyedivé válhat. Nem akar édes lenni, nem akar tündi-bündi lenni, nem akar valami olyan plusz élményt rátenni erre az egész kapcsolati rendszerre, ami az ember és az állat között kialakul, amitől túl édes és túl rövid a hatóidejű lesz. A tömegelhelyezés is viszonylag rendben van, bár én azt gondolom, hogy a kép jobb oldalán lévő kancsónak a fele is elég lenne a jóból, az már nekem túl sok tömegben. Nézd úgy ezt az egészet, mintha egy kétkarú mérleget néznél, hogy mi mennyi súllyal kerül a képre. Egyébként ez egy jó leckemegoldás, tehát a kompozíciós hibák ellenére megvan a 3 csillag, de azért várnék még képeket tőled erre a leckére, hogy bizonyosságot szerezhessünk arról, hogy mit is gondolsz te az állatokról. (hegyi)
értékelés:
Valamiért megfogott ez a kép, valószínűleg a technika miatt is, mert mintha a világosabb részeken is több részlet lenne, ami régebbi világot idéz valahogy - és a nyugodt összhatása miatt is. Nagyon kellemes hangulata van, számomra zsiger-mélyen lévő emlék-asszociációkat ébreszt a gyerekkori napos délutánokról.