Ha jól értem, akkor itt most arról van szó, hogy úgymond műtermi körülményeket teremtve próbálunk valamit ábrázolni, ami nem rossz, de túl van világítva, túl sok, elvesztettük a formáját ennek a kagylónak, ami egyébként egy nagyon érdekes forma lenne. Na, most ez ellene dolgozik ennek az egésznek, ugyanis én értem, hogy ez ad egy ilyen finomkodó ízt ennek az ügynek, hogy ilyen nőies, ilyen puha lesz, de a kagyló nem ilyen. Lehet, hogy a nők szívesen simogatnak kagylót, ezt nem tudom, de azért azt gondolom, hogy ahhoz, hogy anyagában és tárgyszerűségében korrekt legyen, ahhoz kellene valami a középtónusokból. Ez most itt eltűnt. (hegyi)