Munkák | Látszótér

Szűrés

A fotó 1999 -ben készült New York -ban, egy filmes Fujival.

Jó ez a kép, mert van benne valami a nyolcvanas évekből is, és abszolút átjön, hogy filmes géppel készült. Más az atmoszférája, nincs kínosan bántó élesség, nincs hdr, semmi, ettől valahogy az egész hitelessége erősebb, szóval kösz, ez jó. Nyilván a szkennelésen lehet finomítani még, de ez most mellékes. (hegyi)
értékelés:

Tamás, én kedvelem ezt a képet, most ez az effekt nagyon divatos, hogy miniatürizált hatást keltünk, de itt tényleg olyan, mintha egy matchbox lenne. Egy dolog, amit érdemes megfontolnod technikai értelemben: a vízjel védjegy nem ér semmit, egy pillanat alatt le lehet kapni a képről, viszont képalkotó elemmé válik, zavaró, én nem használnám. Ami a netre kerül, viszik ha jó, ezzel szembe kell nézni, sok mindent nem lehet ellene tenni. (hegyi)
értékelés:

Íme egy színes fotó... Nem akarok nagy monológot írnia képhez, kíváncsi vagyok a véleményekre. Előjáróban csak annyit, hogy hatalmas morajlás és fény töri meg a csendet emberek lakta területtől kb. másfél - két kilóméterre. Azt mondják a lángoszlop 20-30m magas is lehet... Meg azt is, hogy nem káros a környezetre...

A kép elég jól ábrázolja azt a szürreális, ipari és picit földöntúli világot, amiben nyilván erős szerepet kap a szennyezés, az ártalmak, lehetne akár filmplakát is, működik az üzenet. És itt jegyezném meg azt is, hogy ha tudjuk, mit akarunk, az segít abban is, hogy az utómunkában merre haladjunk. Egy megjegyzés, hogy a bal alsó sarok nekem túl sötétre van csukódva, ott jó lenne, ha lenne részlet. És a vízjel, de ezt szerintem mondtam már, hiábavalóság, de képelemmé válik, és így zavaró is lesz persze. (hegyi)
értékelés:

A rajongója vagyok a fekete-fehér képeknek, de megígérem lesznek színesek is. :) A kép a nagyobbik fiamról készült, ahogy épp önfeledten kavicsozik az utcán. Azért ez a kép címe, mert a saját gyerekkorom juttatja eszembe. Szinte az utcán nőttünk fel a haverokkal... Két étkezés között nyáron biztos kint voltunk, és imádtuk. A reggeli matiné után már rohantunk ki, hétfőn korábban, mert nem volt adás a Tv-ben. Ha valamelyikünket elküldte az apja a közeli kisboltba sörért, a visszajáró 1-2 forintból tejport vettünk, megráztuk a papírzacskót, és már öntöttük is a szánkba. Jó volt akkor gyereknek lenni... Azokat a képeket szeretem, ami elgondolkodtat. Nem tudod elkattintani, hogy a következőt nézhesd mert megfogott. Eszedbe jut valami... Egy emlék, egy érzés, elidőzöl előtte... Ízlelgeted mint egy jó bort, mert elragadnak a részletek... Mindegy is mivel készül, a tartalom a lényeg... Az érzés!

A képnek van hangulata, ez kétségtelen, én azonban arra hívnám fel a figyelmed, hogy ha az nem egyértelmű a képből, hogy mi történik, akkor érdemes a látószöget úgy megkeresni, hogy az üzenet az általános felé mozduljon el. Mire is gondolok? Most az, hogy a gyerek valójában kavicsot szed, rajzol, vagy egy bogarat nézeget, nem derül ki. Ha lejjebb mégy a kamerával, még lejjebb ennél, akkor viszont nem is akarom tudni mindezt, mert nem lényeges, nem erre akarok figyelni, hogy mi történik, mert előtérbe kerül maga a hangulat, az autó is a gyerek szintjére kerül, szóval szerintem jobban működne. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a trükk, jó ízléssel és technikai értelemben is igényesen oldottad meg, az üzenet is abszolút működik, szeretem azt, ahogy képileg gondolkodsz. Akár lehetne sorozatot is csinálni, olyan projektet, amiben ezeket az áthelyezéseket más épületekkel, helyszínekkel is megcsinálod, persze így is abszolút oké, hiszen egy képként is erős, és nyilván az az üzenet, amit a párhuzamos univerzumban elszigetelt helyszín mutat, nem igényel ehhez projektet sem. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Tamás! Picit vacilláltam melyik képet válasszam, mert mindkét képed tetszik. Talán azért jobb ez, mert nem teljesen értem a technikát ahogy készült és inspirál. :) Egyébként egyértelműen van mondanivalója, amit jól ábrázolsz. A szegély elsőre nem tetszett, de ha azt gondolom, hogy a nagy testvér figyel a lukon át... akkor bejön ez a sötét nyugalom. Köszi és gratulálok! (Nagy Kálmán)

Sziasztok! Fónagy Tamás vagyok, 15 éve fotózom hobbi szerűen. Nem is akartam hivatásszerűen csinálni ezt sosem, mert féltem, hogy akkor elveszik a varázs. Filmes gépekkel kezdtem, de gyorsan átnyergeltem a digitális tükrös gépekre, és már öt éve csak Milc gépeket használok. Örülök, hogy rátaláltam erre a csoportra, kíváncsian várom a továbbiakat. Zsolt, köszönöm a Youtube csatornádat, örömmel nézem, (csak most találtam rá) és onnan jöttem ide...

Szia Tamás, össze-vissza haladok időben, de végre utolértem magam, a legerősebb képed maradt a végére, de remélem, folytatod a munkát itt. Ez egy nagyon erős önportré. Kurva sok érzelem van benne, nyugtalanság, feszültség, szomorúság, dac, nagyon jól használod az életlenséget is, a blendézést, és a legjobb, hogy kimozgattad a megszokottból a kompozíciót és ezzel elérted, hogy állandó feszültségben tartsd a néződ. A szemek tónusa és a tekintet is erős, szóval ez mindenképpen szuper megoldása a leckének, ettől függetlenül várom erre a házira is a megoldásaid. (hegyi)
értékelés: