Utcagyerek

A rajongója vagyok a fekete-fehér képeknek, de megígérem lesznek színesek is. :) A kép a nagyobbik fiamról készült, ahogy épp önfeledten kavicsozik az utcán. Azért ez a kép címe, mert a saját gyerekkorom juttatja eszembe. Szinte az utcán nőttünk fel a haverokkal... Két étkezés között nyáron biztos kint voltunk, és imádtuk. A reggeli matiné után már rohantunk ki, hétfőn korábban, mert nem volt adás a Tv-ben. Ha valamelyikünket elküldte az apja a közeli kisboltba sörért, a visszajáró 1-2 forintból tejport vettünk, megráztuk a papírzacskót, és már öntöttük is a szánkba. Jó volt akkor gyereknek lenni... Azokat a képeket szeretem, ami elgondolkodtat. Nem tudod elkattintani, hogy a következőt nézhesd mert megfogott. Eszedbe jut valami... Egy emlék, egy érzés, elidőzöl előtte... Ízlelgeted mint egy jó bort, mert elragadnak a részletek... Mindegy is mivel készül, a tartalom a lényeg... Az érzés!

A képnek van hangulata, ez kétségtelen, én azonban arra hívnám fel a figyelmed, hogy ha az nem egyértelmű a képből, hogy mi történik, akkor érdemes a látószöget úgy megkeresni, hogy az üzenet az általános felé mozduljon el. Mire is gondolok? Most az, hogy a gyerek valójában kavicsot szed, rajzol, vagy egy bogarat nézeget, nem derül ki. Ha lejjebb mégy a kamerával, még lejjebb ennél, akkor viszont nem is akarom tudni mindezt, mert nem lényeges, nem erre akarok figyelni, hogy mi történik, mert előtérbe kerül maga a hangulat, az autó is a gyerek szintjére kerül, szóval szerintem jobban működne. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Zsolt, értem mire gondolsz, és köszi!

0
Értékelem!
0
Értékelem!

Szépen, több eszközzel kiemeled a gyermeket és az elmélyültségét, ugyanúgy rá kell koncentrálni, ahogy ő koncentrál :)

Új hozzászólás