Picit sok. Megint az a kérdés, azt el kell döntened, hogy téged mi érdekel és annak megfelelően kell fotózni ezt. Nem nagyon értem, hogy miért álló ez a kép, mert ott a Callas felirat fölött, ami ott az üvegen van, már vágható a kép, már a parkoló jelzése sem kell. Akkor sokkal koncentráltabb az étlap és az üveg felirat közötti összefüggés jobban kijön. Ez így egyébként még rendben is lenne, de azt sem nagyon értem, hogy miért hagytad benne a jobb szélén a falat, miért nem a sötét résznél vágtál, tehát ott elindítottál egy formát, de annak semmi értelme nincs, mert nincsen ott még olyan szereplő, aki miatt fontos lenne azt ott meghagyni, ettől az vágható. Valószínű, hogy elvitte a figyelmedet ott a háttérben az az autó, ami nagyon világos, de hát most az a legvilágosabb, arra figyelek, itt erre a három figurára meg alig. A másik kérdés meg az, hogy ők nagyon néznek valamit, de nem tudom, hogy mit. Valószínű, hogy ez egy fekvő kép lenne és az állósága miatt nem sikerült ezt most megoldanod. A nagyobbik problémám inkább az, hogy kicsit fáradtak a tónusok. Ezt több képednél észrevettem, úgyhogy vagy a monitorkalibrációt kellene megnézned, vagy pedig átgondolni azt, hogy miért ebben a tónusban dolgozol, mert az élet veszik ki belőle. Ha kicsit összébb húzod a tónusskálát, akkor már jobban működik ez az egész. (hegyi)

Minden növénynek vannak jellegzetességei, specialitásai, ez olyan, mint a kutyafajtáknál: tudom, hogy milyen a tacskó, milyen a bulldog, meg a retriewer, és akkor tulajdonképpen első ránézésre meg tudom őket különböztetni. Most itt ez a fajta jellegzetesség az, ami hiányzik, talán a szárból lehet következtetni arra, hogy ez egy napraforgó, de egyébként egy margaréta is lehetne. Akkor lenne napraforgó, ha a tányérjából többet kapnék, már csak azért is, mert maga a szár, a szárnak a hátulja és az a kis levélke kevésbé érdekes. Tehát jobb lenne az egésznek a ritmusa, ha forgattál volna rajta egy 5-10 fokot. Akkor is megmarad ez a robbanásszerű élmény a szirmokkal, de akkor tudnám biztosan, hogy ez egy napraforgó. Egyébként maga a meglátás az szép, de nagyon hiányzik ez az 5-10 fok, hogy ennyit felénk forduljon maga a tárgy. Körülbelül 10-15 fok, amivel eltér a függőlegestől, én ezt is korrigálnám. Nyilvánvaló, hogy ezt legjobban akkor lehet megcsinálni, amikor exponálsz, most már ezzel így nem tudunk mit csinálni. (hegyi)

Én inkább azt mondanám, hogy 'Templomban', mert az ima itt most kevésbé jön ki, legfőképpen azért, mert ez a bácsi itt a fejét vakargatja, és ez nem az imához kapcsolódik, hátulról amúgy is nehéz lenne megmutatni, hogy ő imádkozik, hiszen az imádkozás fontos manifesztuma az összekulcsolt kéz, tehát figyelj arra, hogy a szimbólumok hogyan működnek és hogyan nem. Egy picit érdemes lett volna elmozdulnod kifelé a padból ahhoz, hogy a bácsi füléhez ne tapadjon hozzá ennyire, mint egy nagyra nőtt walkman fejhallgató, a padsor díszítése. Egyébként maga a meglátás az rendben van, de pontosítani kellene azt, hogy honnan fotózod. (hegyi)

Érdekes ez a tónusvilág, amit hozol, mert megint a '60-'70-es éveket juttatja eszembe, és hogyha a gyerekeket figyelem, főképp a középső szereplőnél, ez nagyon jól működik is, ő abszolút főszereplővé válik, a póz, amiben van, a haja körüli fény, a mezítlábassága mind ezt a hangulatot erősíti. Ha megtetted volna, hogy te magad is leülsz oda a gyerekek közé, és onnan fényképezel, akkor nem lenne ekkora különbség a színpad és közöttük, és akkor nem lenne az a sáv ott a hangfalakkal és magával a színpad alatti résszel, ami most az egészet kiüresíti. Érdemes ezt ilyenkor megnézni, hogy mi van, ha ezt a két síkot összehozom egymásba és mi van, ha ez a két sík találkozik egymással, hogy ezáltal alakuljon ki egy előtér-háttér játék, a kisgyerek és a szereplők közötti viszonyrendszer. A másik kérdés az, hogy ez a kép nem sokkal az énekes feje fölött véget ér. A tetőből sokat hozol, a gyerekekbe pedig belevágsz, szóval mindenféleképpen érdemes ezen elgondolkodni, hogy honnan fényképezel. De azt mindenképpen el kell mondanom, hogy az alap, a pillanat megtalálása megvan, és ez a legfontosabb, a többi begyakorolható, de ha nincs momentum, nincs egyedi pillanat, akkor megette a fene az egészet, hiába a rutinos képszerkesztés. Szóval hajrá! (hegyi)

A kép számomra tökéletesen idézi a '60-as éveket, tónusában is, kidolgozottságában is, hangulatában is. Sőt még azt is mondhatom, hogy amiket a képen látok, ha leszámítom az autókat meg a minőségibb ruhadarabokat, akkor az is beleillik ebbe a világba. Amit viszont fontosnak tartok elmondani, hogy a kép felső részéből két ujjnyit nyugodtan vághatsz. Attól, hogy ennyit eget hagysz, attól kilazul az egésznek a szerkezete és kevésbé tudok arra fókuszálni, ami a képen lényegi szempont és lényegi történés. Még azt is mondhatom, hogy akár még a fák tetejénél is vágható lenne. (hegyi)

Az abszolút rendben van, hogy téged izgatott az a két lámpa és ennek az egységét akartad ábrázolni, csak az a helyzet, hogy mindemellett lemaradtak a cipők, és a lámpába is belevágtunk. Tehát, ha valamit már kitaláltunk, akkor csináljuk rendesen végig, nem maradhat úgy le a cipő amivel a pedált nyomja, a zongora lábától, a zongora kerekeitől fontos ez a kép, bezárólag addig, hogy meglegyen a teljes kör. Ha ez nem történik meg, akkor a poén nincsen meg. (hegyi)

Jól értem, hogy ez a kislány bele van zárva a labdába? Ha nem, hanem te ezt összetrükközted, akkor nagyon ügyes. De nem nagyon értem, hogy mi történik. Valószínű, hogy bele van zárva, de ez az, hogy nem tudom. Látod, itt a helyzet, ha egy kicsit távolabbra mész, akkor ez az egész többet mond. Most annyira közel mentünk, hogy ettől bizonytalanná válok, hogy mit látok. A másik, az a tónusok, most szürkés fátyol van az egészen, ami nem annyira jó, valószínű, hogy ez a fekete-fehér konverziónál történik, érdemes ezzel molyolni, hogy hogyan csinálunk fekete-fehér képet a színesből, ahogy látom, ez a többi képednél is jelentkezik, mint probléma. (hegyi)