2. Építészet, enteriőr

Rácsok

Rácsok

Próbáld meg, hogy letakarod a kezeddel a kép alsó részét ott, ahol nincsenek rácsok, hanem csak fal van és ha ezt letakartad, akkor rájössz, hogy a kép úgy lenne izgalmas, ha valóban csak a rácsok szerepelnek rajta. Így most valahogy ez az egész elcsúszik, kigyengül ettől. Pont az a ritmikus játék, amit megfigyeltél és fontos, azt vered agyon azzal, hogy otthagyod az alján ezt a formai befejezetlenséget. (hegyi)

Esti oldal

Esti oldal

Van előtér, középtér és háttér és nagyon jó, hogy felosztottad így a képet és azt is megértem, hogy szükséged volt arra, hogy a Holdat láthassuk. Gondolom, ez valami szuper telihold lehet. De emiatt, hogy kötve voltál ahhoz, ahol éppen állsz és a Holdnak is szerepelni kell, a kép többi része nem egészen pontos, a híd furcsán van vágva, az előtér sétánya lehetne nagyobb. Az érdekessége ennek a képnek körülbelül a híd után a második templom mellett ér véget, igen ám, de akkor lekerült volna a Hold, tehát azt látom, hogy mindent megtettél annak érdekében, hogy ez a kép működjön, de ebből a nézőpontból, ebből a helyzetből, amelyikben álltál, ez nem megoldható. Ettől függetlenül a kép dinamikája működik, csak azok a fényfoltok, azok a formák, amik legfőképpen a szembelevő oldalon vannak, azok nem kiegyenlítettek, az az emeletes ház ott olyan furcsa hatást kelt. Nem mondom, hogy tudnék mást kezdeni vele, mert valószínű, hogy ez így adja ki magát innen ahonnan nézzük, annak meg túl sok érelme nincs, hogy azt mondjam, hogy mentél volna egy kicsit más irányba, mást adott volna ki, közelebb jött volna a híd. Persze gondolom, hogy valamiért itt voltál letáborozva. Tehát ebből kell dolgozni és ezt ebben az értelemben megoldottad. (hegyi)

Fahíd ősszel

Fahíd ősszel

Ez egy nagyon aranyos kép, teljesen mesekönyvszerű az egész. Olyan, mint egy régi illusztrációs kép vagy egy diafilmes játszma. Egy mesetörténetnek lehet ez a felvezető képe, még a mese címét is hozzá tudom képzelni ott az égben, mintha direkt annak lenne ott kihagyva a hely. Szóval ebben a tekintetben ez egy nagyon izgalmas megoldás, főként azért, mert ennek a hatását nagyon nagy részben a tónusrend megválasztásával és a világítás vagy a fények megfigyelésével érte el Zoltán, amihez gratulálok. Ez egy olyan munka, ami pontosan az által válik hatásossá, hogy úgy mosolyogtat meg, hogy arra túl sok indok nincsen a valóságban. Nagyon szépek ezek a kerek formák, de mégis inkább az összhatást sikerült úgy eltalálni, hogy az embernek jó kedve lesz tőle, miközben egy szürke eget és szürke vizet látunk, tehát ez mind ellentmond, de mégis ez az, ami kontrasztba helyezi azokat a színeket, azokat a pasztelleket, amikkel maga ez az építészeti struktúra felrajzolásra került és azt a keretező aranysárgás lomb helyszínt, ami pulzál itt az előtérben és ez a kettősség az, ami nagyon izgalmas. Köszönöm. (hegyi)

Duzzasztó

Duzzasztó

Szépen folyik itt el az idő, izgalmas, ahogy a hosszú expozícióval elkenődik a táj, akár az égre, akár a vízfelületre gondolok, miközben a fontosabb momentumok pont ettől az elkenődéstől válnak még hangsúlyosabbá, például a kő vagy ez az építmény itt a képen. A horizontvonal ettől lesz igazán erős és a jelenlétével, mint kompozíciós elem is, sokkal nagyobb hangsúlyt kap. De azt hozzáteszem, hogy pont emiatt a dolognak a perspektivikus problematikája is jobban látszik. Vagyis azt mondom, hogy magasabbra kellett volna rakni azt a fényképezőgépet, részben azért, mert akkor ez a kő itt az előtérben nem olvadva bele ott a partszakaszba, másrészt meg úgy érzem, mintha hanyatt dőlnének ezek a tárgyak. Tehát legalább 1-1,5 méterrel magasabbról kellett volna fényképezni. Nyilvánvaló, ezt most innen a karosszékből mondom, ott a helyszínen nem biztos, hogy ez megoldható. Ha nem megoldható, akkor pedig érdemes ezt a perspektíva korrekciót legalább minimális módon megtenni a képen, ettől a kő még nem fog kikerülni a partból, de talán ez a hanyatt dőlős érzet valamelyest javítható. (hegyi)

Randevú

Randevú

Vörösmarty téren régies, meg újias találkozása.

Értem, de nekem nem adja ki. Értem, hogy a női formák és a férfi formák, de az átfedések valahogy most nem jönnek jó ritmusban, és még azt se tudom megmondani, hogy lehetne jobb. Van ilyen. (hegyi)

Vallettai házak

Vallettai házak

Sok mindent kapunk egyszerre a képen: van benne építészet, ünnep, azok a díszek a lépcsősor végén olyanok, mintha egy kínai negyednek a bejárata lenne, van szemét a zsákban, van nagy hajú nő, talán fény van kevés. Ezt azért helyre lehet billenteni, ez utómunka kérdése, de az a bajom, hogy ennyi minden nem tud egyszerre érvényesülni. Ha letakarod az eget meg az egész sávot balra, akkor megmarad a fal meg a lépcsők, és akkor ez egy izgalmas kép lenne. Ha egy szóval tudnám mondani, akkor kell tudni elengedni, és kell tudni ahhoz elég bátornak lenni, hogy elhagyjuk a konvenciókat, és csak arra koncentráljunk, ami minket érdekel, arra, ami a képen önmagától elkezd működni. Ezek a ritmusok működnének, ha nem lenne kilyukadva a bal oldal. Így nem tudom eléggé komolyan venni azt, ami a házfalon történik pont emiatt, hogy elvesztem a fókuszt. (hegyi)

London

London

János, az a helyzet, hogy ez egy nagyon jó turistafotó, tömegelhelyezésben nem mondom, hogy teljesen egyetértek, mert fordítani kellett volna a kamerán, vagy egy kicsit odébb menni, ha nem akarsz lemondani a vízszintesekről. Most valahogy nagyon kicsúsztunk a külváros felé, de tulajdonképpen egy korrekt képeslap. Színvilágában hozza a hetvenes éveket, olyan, mintha egy kicsit kint hagytuk volna a napon, elment ebbe a kékes-zöldbe az egész. Azt nem mondom, hogy ezzel nagyon egyetértek, de ez van. (hegyi)

Magtár Alkonyatkor

Magtár Alkonyatkor

Az a baj, hogy az alkonyatot utómunkában azért egy kicsit közelebb kellene hozni abban az értelemben, hogy ne legyen ennyire szürke. Kis kontraszt emelés, kis világosítás, hogy legyen benne azért a fehér csúcsértékei is, mert e nélkül ez nincs jól exponálva. Az alkonyatnak ebben az értelemben nincs szerepe. Nagyon ritka az a helyzet, amikor a fekete-fehér jól hozza ki azt, hogy ez egy alkonyat, mert bebuknak a tónusai. A színesnél még talán, mert ott módosul a színhőmérséklet, ott könnyebb értelmezni ezt. Fekete-fehérben egy picit nehezebb. Nem erőltetném ezt, én most azt mondom, és ez a 365-ös képeidre is igaz, hogy szeretnélek téged kihozni ebből a "szélsőértékeket akarok exponálni" dologból. Egyrészt azért, mert a technikai készültséged nem teljesen alkalmas rá, a géped szenzorának az érzékenysége sokkal kisebb annál, mint a szemedé, ebből kifolyólag, amit úgy ítélsz meg szemmel, hogy ez még megfotózható, azt a géped már nem fogja tudni megmutatni, Nézd meg az autót, ott akkor kontraszt különbségek lettek, hogy a kerekei el is tűntek a kocsinak. Én azt mondom, hogy próbálj meg legalább egy órával korábban exponálni. És akkor ennek lehet húsa, lehet tere. Egyébként érdekesek ezek a találmányaid, már úgy értem, hogy ezek a dolgok, amiket találsz. Ezek az épületek tényleg hordoznak valami méltóságteljességet. Én abszolút javslom, hogy ha ez téged érdekel, akkor foglalkozz vele. Érdekes lehet akár az amerikai világban lefotózni, vagy megtalálni azokat a helyzeteket, amiket egy ilyen otthagyott, elhagyott ügyek, vagy nem teljesen funkcionáló, vagy más funkciót kapó ügyek. Van ennek értelme, csak próbáld úgy fotózni, hogy a te saját technikai lehetőségeidet figyelembe veszed. (hegyi)

változások

változások

Ha két épületrész közötti különbségre tippelek, mint változás, tehát hogy van egy modernebb, egy még modernebb, meg egy kevésbé modern épület, akkor értem. Nem mondom, hogy jó helyen állsz, de értem. Most ebbe úgy bele akartál rakni mindent, amit csak lehet. Ott a helyszínen valószínű, hogy jól működött, de a képkivágás által itt már nem. Mert ott ennél többet láttál belőle, többet fogtál be belőle, csináltál egy álló képet. Ugye, értem, mert bele akartad fogni azt a nagy magas épületet, de ilyenkor érdemes valamiről lemondani, mert az egész így nem fog működni. Nem véletlen azért az, hogy a portré (portrait), meg a tájkép (landscape) angol nevében benne van, hogy miről beszélünk, hogy a portré az álló, a tájkép meg fekvő, tehát, hogy miért ez a beállítás? Azért, mert a tájat így nézegetjük, az ember vízszintesen, és ott van a kiterjedése, egy emberi arcnak meg függőlegesen, ilyen egyszerű. Nyilván városban sok minden megengedett, de tudnod kell, hogy az atmoszférából veszel el az állóval. (hegyi)

Máltai keresztek

Máltai keresztek

Van egy pár belőle, azt látom. Érdekes, de azért annyira nem ebben a megfogalmazásban, hogy ennyire bő lére legyen eresztve. Szépek a tónusok, a színek, ez viszi el a képet. De hogy miért nem egyenesíted ki, nem értem, az agyoncsapja, hogy ferde. A másik, hogy valahogy a képkivágás, a pont, ahonnan ezt mutatod nem nagyon érdekes, így ez nem válik igazán képpé, nincsen benne rendező erő, csak szép színek és tónusok, ami nekem kevés a bioldogsághoz. (hegyi)

Lépcsőn

Lépcsőn

Na, ez egy olyan kép, amit kedvelek, elég jó kompozíció. Azt nem mondom, hogy nagyon szuper, hogy teljesen középre vannak komponálva ezek az emberek, hiszen ez az egész terület arra hív téged, hogy dekomponálj, hogy játssz vele. Engedd el azt a mankót, engedd el a korlátot, legyél nyugodtan kísérletező, dinamikus! Most beraktad őket középre, ettől le is nyugtattad ezt az egészet, ez nem biztos, hogy szerencsés. De a meglátás, a pillanat, az egész érdekes, jó dolog. Szépen is van exponálva, úgyhogy ez így majdnem tökéletes megoldás. (hegyi)

Ház a hegyen

Ház a hegyen

Nagyon hangulatos a kép, megint azt mondom, hogy ez neked nagyon jól megy. Ezek a színek, ezek a formák, az egésznek a struktúrája, rendezettsége nagyon hatásos, és esztétikus. Jó ránézni a képeidre. Egyszerűen, miközben nagyon határozott üzeneteket küldesz, mert ezek nem elmismásolt ügyek, hanem nagyon is valós helyszínek, de közben megtalálod azokat a nézőpontokat, amivel az ember kap egy teret, ezt a teret bejárhatja a szemével, nézelődhet rajta, tehát úgymond foglyul tudod ejteni a néződet, és ez fontos. De valahol piszkálja a csőrömet a kisördög, hogy biztos, hogy Koscsó Gábor ezt tudja a legjobban csinálni? Még mindig nem vagyok arról meggyőződve, hogy Gábor, benned nincsen más, vagy több, abban az értelemben, hogy ne ezt a viszonylag kényelmes utat válaszd. Miért mondom ezt kényelmesnek? Azért, mert ha akarod, akkor két percet töltesz vele, ha akarod, akkor két órát, hogy megtaláld azt, hogy mi a jó ebben, mi tetszik neked, hogy kell megcsinálni, tehát, ez egy nagyon nyugis ügy tud lenni. Vagy meg van rá az esély, hogy az legyen, ugyanakkor nincs túl sok rizikó benne. És azért a fotográfiában nem csak az esztétizálás a fontos, hanem a véleményformálás, a véleményalkotás, és ezt én ezekből a képekből hiányolom. Nem azt mondom, hogy át kellene térned a szocióra, de valami íz hiányzik ebből nekem, hogy legyen tétje. Nem tudom, hogy érthető-e, amit mondok, ezért várnám, hogy választ adj ezekre a kérdésekre! (hegyi)

Máltai ajtók, ablakokHegyi Zsolt-2015.07.23. 00:27Hegyi Zsolt-2015.07.23. 00:27Hegyi Zsolt-2015.07.23. 00:27Hegyi Zsolt-2015.07.23. 00:27

Máltai ajtók, ablakok
Máltai ajtók, ablakok
Máltai ajtók, ablakok
Máltai ajtók, ablakok
Máltai ajtók, ablakok

Oké! Menjünk végig! Az első kép érdekes lehetne. Kőkemény a tónusrended, ez nem tesz neki jót, mert a sötétek már bebuknak, túl is van szaturálva az egész, az én ízlésemhez legalábbis, de ez mellékes, csak nem nagyon tudom értelmezni a teret. Ebben a képkivágásban nem tudom, hogy hol vagyunk, hogy ez valami épület darabja, vagy egy belső kert, vagy ez maga így van építve, csak valahogy olyan furcsán folytatódik valamerre, szóval nem nagyon értem. Második kép: Nagyon jó ez a kék, de nem érzem azt, hogy kompozícióban végig lenne gondolva, hogy hol és mit mutat. Maga a kék figyelemfelkeltő, de így, ezzel a növénnyel nem működik, és azért nem, mert egyrészt nem szedted ki a szárazakat, aminek nem szép a formája, másrészt azt hiszem, hogy ez akkor lenne érdekes, ha azokból a ciklámen színű dolgokból lenne még valahogy több, de azokat pont még le is vágtad. Szóval, jó-jó, de nem elég jó. A harmadik kép a szoborral ebben a fülkében, érdekes ez a váltás, de nem azt fotóztad, amit kellett volna, ugyanis benne hagytad a penészes oldat, ami már gusztustalan. Szerintem ebből a rondából elég lett volna kevesebb is, miközben a másik oldal, ahol esetleg folytatódik, ahol már fel van újítva, hangsúlyt kap, ezért ez nekem billeg, eltolódott az egyensúly. Aztán van egy teregetős kép, ide érdemes lett volna visszamenni máskor, amikor több fényt kap a fali fiók, a megemlékezés a halottakról. Most sötétben van, és így nem is érvényesül igazán. Ez a gatyás, ez jó, ez tetszik! Ez kiteregetett kis gatyó, azt hiszem, hogy ez működik. Nem tudom, hogy mi volt még jobb oldalon, amit lehagytál, de érdekelne, hogy az mi volt. Van benne olyan, amivel érdemes lenne foglalkozni, de megint azt érzem, hogy kapkodtál. (hegyi)

Santa Croce

Santa Croce

Nem baj az, ha csalás, ha kell, én elhiszem ezeket a felhőket. Akkor sincs nagyon nagy bajom, ha ebben van valami utómunka játék, vagy esetleg szendvics, mert ezek mind működtek régen is, ilyet lehet. Furcsák a színei, de tudod mit mondok Gábor? Lehet, hogy ez egy érdekes irány lenne, hogy színekkel megpróbálni egy kicsit az érzelmeket megjeleníteni egy képen. Még akár úgy is, hogy azok a színek falsak. Mert lehet, hogy a sziruposságából vesz el ennek a dolognak. Jó ez a pont, amit láttál, és tényleg gyönyörűen fotózod ezeket, úgyhogy ez abszolút működik. Azért nem mondok erről többet, mert egyszer csak valamelyik képnél majd reagálj valamit arra, mit mondtam már neked a képeiddel és az útkereséssel kapcsolatban. (hegyi)

Máltai ajtókHegyi Zsolt-2015.07.21. 22:24Hegyi Zsolt-2015.07.21. 22:24Hegyi Zsolt-2015.07.21. 22:24Hegyi Zsolt-2015.07.21. 22:25

Máltai ajtók
Máltai ajtók
Máltai ajtók
Máltai ajtók
Máltai ajtók

Ágnes, szeretlek, de nem leszek veled kegyes, mert azzal nem mész semmire. Gondolom eleget dicsérnek úgyis, facebookon biztos lájkolnak, és nincs is ezzel semmi baj, de ezeknek a képeknek egy része nem igazán fontos. Itt van rögtön az első kép, egy primér poén, ott van Jézus, meg Mária, oké. De nem bontottad ki ezt a történetet, tehát megint azt kell mondjam, hogy a kompozíciót meg kell találni, hogy ez honnan érdekes, és milyen nézőpontból. Nem vagyok benne biztos, hogy ez állóban izgalmas, mert fekvőben lehet, hogy jobban értelmezhető, hogy hol van, és hogy mennyire groteszk, vagy mennyire nem, de ez így most nem működik. A második kép egy elég jó szín játék lenne, már úgy értem, hogy mint színekkel való játék, de ez még így kevés. Ott kellett volna maradni, nyilván az idő is kevés, de megnézni azt, hogy mikor milyen fények vannak, mikor hogy adja ki. Megint az a kérdés, hogy mennyire lehet távol menni, mekkora a hely. Te tudod, hogy milyen volt a terep, de nekem ez azért így önmagában ugyanolyan, mint a jézusos, kevés, túl szűk, nagyon lecsökkentetted arra a dolgot, hogy ajtó. Úgy értve, hogy csak azt mutatod, az meg önmagában, hát... pirosra van festve. A következő kép már izgalmasabb, mert ott már történik valami az árnyékokkal. Ennek az alja abszolút nem kell, az a rész, ami a befalazott ablak alatti faldísz alatt történik, azzal a kis ablakkal, az már nem kell, mert az a kis ablak már nem érdekes. Ennek a felső része az érdekes, és ott a vízszintes díszítés alatt már vágható lenne, de ebben érzelem, meg ezzel tudok mit kezdeni. Nagyjából ugyanekkor, ugyanott fotózhattál egy hasonlót, ami kevésbé lett sikeres. Itt megint az a baj, hogy nem döntötted el, hogy mi érdekel ebben téged. Ez turista kép abban az értelemben, hogy nincsen egy fotós döntés. Nincs meg az, hogy téged ebben érzelmileg mi hoz lázba. Mert ez így önmagában túl sok és túl kevés egyszerre. Jók ezek a teregetett ruhák, de bele van vágva, valamiért neked fontos volt, hogy ott legyél a képen, de minek, ezt nem nagyon értem, miközben persze, ajtó, és az ajtó elé van teregetve, ez maga érdekes lehetne, ha távolabb mész, és ahogy látom, mögötted annyi hely volt, mint a tenger, tehát nyugodtan mehettél volna távolabb. Lesz még mit dolgozni ezzel! (hegyi)