Szépen folyik itt el az idő, izgalmas, ahogy a hosszú expozícióval elkenődik a táj, akár az égre, akár a vízfelületre gondolok, miközben a fontosabb momentumok pont ettől az elkenődéstől válnak még hangsúlyosabbá, például a kő vagy ez az építmény itt a képen. A horizontvonal ettől lesz igazán erős és a jelenlétével, mint kompozíciós elem is, sokkal nagyobb hangsúlyt kap. De azt hozzáteszem, hogy pont emiatt a dolognak a perspektivikus problematikája is jobban látszik. Vagyis azt mondom, hogy magasabbra kellett volna rakni azt a fényképezőgépet, részben azért, mert akkor ez a kő itt az előtérben nem olvadva bele ott a partszakaszba, másrészt meg úgy érzem, mintha hanyatt dőlnének ezek a tárgyak. Tehát legalább 1-1,5 méterrel magasabbról kellett volna fényképezni. Nyilvánvaló, ezt most innen a karosszékből mondom, ott a helyszínen nem biztos, hogy ez megoldható. Ha nem megoldható, akkor pedig érdemes ezt a perspektíva korrekciót legalább minimális módon megtenni a képen, ettől a kő még nem fog kikerülni a partból, de talán ez a hanyatt dőlős érzet valamelyest javítható. (hegyi)
Köszönöm az értékelést Zsolt. Igazából ezt a perspektivikus korrekciót én még nem nagyon használtam, szóval nem is nagyon tudom mit és hogy kellene vele kezdeni. Viszont magasabbról lőve tényleg jobb lehetne. Ha jól emlékszem csak egy 10cm-es állványka volt nálam, vagy a nagyot nem akartam vizbe rakni? Már nem emlékszem, mindenesetre ez tényleg nem az a terep ahol oda rakom és úgy a gépet, ahogy akarom. A gépet a kis állvánnyal igy is be kellett raknom úgy fél méterre a parttól egy laposabb sziklára. Szóval necces volt :) Köszi!