2. Építészet, enteriőr

Orchidea

nikon d7500, nikkor 18-105
otthon, lámpa fényénél

Eszter, ez egy finom dolog, szép megoldás, érzékeny, mondhatni nőies, bár nem szeretem ezt a kategóriát használni, mert sztereotipizál. A színhelyesség ízlés kérdése, hogy a kékességből visszahozod-e a fehérbe a szirmokat, el tudom fogadni, bár nekem az orchideától ez a kék picit idegen. Amit viszont nem győzök elégszer mondani, az a szignálás. Szép, kacifántos írást látok, de ez egyrészt abban is bajos, hogy konkurál a témával, ettől az amúgy egyensúlyban lévő kép elkezd finomkodni, másrészt ez úgy hat, mint egy képelem, a kompozíció része lesz, ami szintén zavart okoz. Védelmi értelme nincs, egy pillanat alatt leszedhető, a képnek pedig magától kell egyedinek és felismerhetőnek lennie, nem a szignótól. Én nem javaslom, hogy használd. (hegyi)
értékelés:

Rétegek

Régi diafilmek, vagy régi nyomású útikönyvek világát érzem itt, anélkül, hogy brutális archaizálás lenne, és ez izgalmas világ ettől, tetszik, érdemes esetleg elgondolkodni azon, hogy ezt mint építészeti helyszínek bemutatási technikája később is alkalmazd. Adódik ez a levegőrétegek miatt is, az is ad egy párás, ködös hatást, valóban jól érzem azt, ahogy a tér rétegződései, a jelentés rétegei megjelennek. Köszönöm, ez oké lett. (hegyi)
értékelés:

Egyszer fenn, egyszer lenn

Ez szép. Finom. Én egyenesre hoznám, a horizontját, de elfogadom így is. Hol van ez, mi ez? (hegyi)
értékelés:

Öreg víztorony

Az öreg újpesti víztorony még nem dől, de azért a biztonság kedvéért feldén, zoomolva kaptam le, mert pont előtte ittam két sört mikor arra jártam. Persze érdekesebb lenne a kép, ha pont arra járt volna egy repülő is, de nem tette. Viszont a kék ég a fal színével együtt számomra szép, elég egy képhez. Az is tetszik, hogy kopott, picit foghíjas a tető, a vakolatból is estek már le kisebb darabok. A Star Wars film világának kopott, a használat nyomait és a takarítás hiányát magán viselő létesítményei, űrcirkálói jutottak eszembe, ez a kopottság meg mocsok nagyon bejött, kicsit hihetőbbé, emberibbé tette az amúgy gyermekien egyszerű sztorit. Ja, de ha már Star Wars, akkor inkább Tie fighter kéne a háttérbe, nem?

Olyan ez, mintha egy apokaliptikus sci-fiben a baromi gyorsan forgó időkerék-gép épp kidőlni készülne a túlterheléstől - vagy csak túl sok Stranger Things-et néztem mostanában, fene tudja. Szokni kell, még nem mondom, hogy teljesen magamévá tettem a vágás kontra dőlés ügyet, de igyekszem. Közben elolvastam a leírásod is, ezek szerint nem vagyok teljesen hülye, jól van. Megnyugodtam. Akkor jó a kép is. :) (hegyi)
értékelés:

Reggeli esős hangulat

Egy reggelen metróra (ubahn-ra) várva készült, telefonnal.
/Bécs-Perfektastraße/

A vignettálás sok - bekormolódnak a sarkok. Ennek kevesebb, mint fele is elég lenne, hogy összerántsa a kompozíciót, ha egyáltalán kell vignettálni. A helyszín és a formák izgalmasak, jó a nézőpont is, amit használsz, talán majd arra kell több figyelem, hogy mi történik a képhatárnál, milyen formák vágódnak ketté. (hegyi)
értékelés:

Várakozó

Szeretem szülővárosom utcáit járni éjszakánként, esténként. Sokszor csak a hangulatot keresem, ugyanis talán a kommunizmus óta nagyon erősen él a városban egy konstans hangulat. Erre a légkörre sokszor erősen rájátszik a város szocreál építészete, kívülről mindenképpen, de ahogy a mellékelt ábra mutatja sokszor még az épületek belseje is erősen a rendszerváltás előtti időket vetíti elém. Ezt a képet egy orvosi rendelőről csináltam. Talán a legerősebb érzés bennem az üresség volt akkor, pont ahogy az épület is ezt sugallja nekem. A formák meghatározzák a képet, a három fő épületrészből a középső viszont nagyon sok jelentés tartalmat hordoz számomra. A várakozószékeket helyeztem középre, mert a téma azoknak az üressége volt a fejemben és furcsa kettősséget szerettem volna érzékeltetni a szimmetria egyidőben való meglétével és megbontásával. A színek szerencsémre nagyon erősen rájátszanak erre a hangulatra. Éjzsaka volt, a záridő 3,2 s a blende értéke 8 volt, és az isot pedig 100-ra állítottam, kb. 35mm-en.

Ez egy valóban izgalmas formajáték, jók a fények is, amik az ablakon át árnyékokkal a párkányokon szintén izgalmas rajzot adnak. Két dolog, ami miatt ha lehet, vissza kéne menni ismételni. Az egyik, hogy most picit hanyatt is van a kép, picit el is van fordulva, emiatt a tető nem vízszintes és a párhuzamosok se a végtelenben találkoznak, szóval ezeket amennyire lehet, ott a helyszínen kell javítani. A másik, hogy kicsivel ha hátrébb mégy a géppel, akkor a formákból még több látszódhat, kifejezetten az íves rész az, ami jó lenne, ha be tudna fejeződni. És még egy: ha van állvány, vagy bármi, ami stabilan tartja a gépet, akkor egy kicsival ha még hosszabbat exponálsz, tónusban több marad, amivel utómunkában lehet dolgozni. De ezekből a legfontosabb, hogy hátrébbról és a dőlést korrigálva kéne ezt ismételni, mert izgalmas dolog, megéri a melót. (hegyi)
értékelés:

Üres világ

Na, itt a tónus sokat ront az üzeneten. Hiszen nem csak a vonat ablakai vakok, üresek, de az utca is, viszont ez utóbbiból semmi se jön át. Csináltam egy verziót, de nyilván az eredetiből ez szebben megoldható lenne. Érdemes azért néha újragondolni, hogy ha mindenre ugyanazt a tónust húzzuk rá, az lehet, hogy van, ahol működik, de lesz, ahol nem. Azért fáj a szívem, mert a kép nem lenne rossz ötlet. (hegyi)
értékelés:

Atsushi Kitagawara

Az, hogy ennyire hetvenes évek hatású a tónusrend, nem baj, működne. Viszont több kéne abból, hogy mi is a hangulat, ami megfogott téged. Ha a locsolás, akkor azt kell megmutatni. Bátorság, közelebb kell menni. Értem én, hogy az építészet is fontos, de ha sztori van, akkor annak kell vinnie a prímet. (hegyi)
értékelés:

Kilátás

A koppenhágai Nationalmuseet tetőszerkezete.

Jó az ötlet. Több kéne a jobb oldali rendből, hogy a bal oldali átrendeződés arányai ne vegyék el a hangsúlyt ennyire, de tetszik, hogy keresed a mértant, a geometriát, jó dolog ez, a tömeg az, amit egyensúlyozni kell, ezért mondtam, hogy az egyenes amiből több kell, mert az lesz a bázis, és ahhoz képest kell minden másnak történnie. (hegyi)
értékelés:

Maersk

A cégcsoport híres, kék ablakos épülete Koppenhágában.

Itt is az időtényező az, ami segíthet egyedivé tenni a képed, vagy az ablak mögött, de inkább az ablak előtt vagy az égen kell lenni valaminek, ami az ablaksor üres rendjét megbontja. Van is valami lenn, de az nem jó helyen van. A másik, hogy a hordótorzítást érdemes korrigálni utólag, hogy ne görbüljenek a vonalak. (hegyi)
értékelés:

Sárgás fehéres

Azt hiszem, két bajom van ezzel. Az egyik, hogy a perspektívája kicsit el van torzulva, emiatt hiába jó a felső széle, ha alul ferde, és ez zavaró. A másik, hogy én nem itt vágtam volna alul, a padok teteje nekem jobb lezárást adna, mert a pad lényeges elem egy ilyen térben. És egy kis színhőmérséklet korrekció azért tenne jót, mert akkor az aranynak, a sárgáknak több tónusa jönne ki, ha nem lenne alapvetően erre az arany hangulatra még rátolva azzal, hogy sárgás a színhő is. (hegyi)
értékelés:

Lélek

Az van, hogy az ilyen helyek mindig izgalmasak, a romos, szlömös, lepusztult gyárak adnak egy utópisztikus hangulatot, ami manapság beleillik abba a közhangulatba, ami akár a filmek, akár a klímajóslatok okán eleve megvan. Szóval a helyszín jó, használható. A lényeg azonban az, hogy ha maga a helyszín nem valami közismert hely, mint mondjuk Pripjaty, ahol épp az ember nélküliség az, ami a hatást adja, a nyomok, a kiüresedett élet, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy mi lesz az, ami ezt az egészet kontextusba helyezi, mert ez így egyelőre egy díszlet. Hol a történet? Jó, persze, nem mindig a történet az, ami az ember fejébe először bekerül, de itt kifejezetten jó lenne, ha lenne meséje, mert kompozícióban is fontos lenne az ellenpontozás. Még valami. Szépek a tónusok, de a mélytónusnál itt is bebukik a sötét és elvesznek a formák. Erre különösen kell ügyelni, mert az a jó, ha a majdnem feketék is hordoznak infót. Lehet, hogy kalibrálni kellene a monitorod, hogy ezt lásd. (hegyi)
értékelés:

Bölcsesség

Nagyon jó a tömegelhelyezése a képnek, ez a nagy üres tér kifejezetten izgalmas az emberek viszonylatában. Az is jó, hogy az ablak a hátterük, ez is kiemeli a csoportot. Az utómunka az, amin lehetne annyit javítani, hogy a csoport alakjainál korrigálod az ellenfény okozta "bebukást", azaz a mély és középtónusok körüli szürkéknél emelsz picit, hogy az arcok, a karok is értelmezhető formákká váljanak. (hegyi)
értékelés:

A munka és az élet egyensúlya

A 2. lecke épület vagy beltér kellene legyen. Hát ezen a képen csak mutatóban van épület, de nem az hiányzik a leginkább róla. Szerintem ugyanakkor mégis sokunkról szól. Vagy csak én képzeltem bele. Amúgy HDR kép, épp ilyet sikerült készíteni, de nem nagyon tér el attól, amilyen a normál kép lett volna, elég kiegyenlítettek voltak a fényviszonyok. A XIII. kerület egy ipari-vasúti területén készült 2019. márciusban, simán csak erre mentem haza, mert hogy gyalog járok munkába és vissza.

Egyrészt nagyon kedvelem a képaláírásaid. Hangulatosak, leíróak és személyesek is. Nem akarsz te esetleg rádiózni? Nálunk azt is lehet. Szóval a kép is jó. Valóban, a hiány maga és a környezet viszonya jól tud hatni ránk, nem kell keresni azt, miért készítette a fotós. A HDR is jót tett itt, szóval egészében tetszik. Várom a folytatást, meg még az első leckére is jöjjenek képek. (hegyi)
értékelés:

A pécsi nemzeti

Üzleti úton voltunk pár kollégával Pécsett és mivel nagyon szeretem ezt az épületet, megmutattam nekik. Ha pedig már hogy-hogy nem nálam volt a gép is, nem tudtam megállni, hogy el ne készítsem ezt a képet. Színkorrekciót nem alkalmaztam és ezúttal arra is ügyeltem, hogy ne csak a gép legyen adode RGB-re állítva. (Azt se felejtettem el, hogy Hegyi úr kért tőlem ismétlést az első leckére is. Amint elkap az ihlet arra nézve, pótlom az elmaradást.)

Kedves Sándor, az a helyzet, hogy ez formailag teljesen rendben van, jó ritmus, jó helyen vannak a figurák is, talán ha picit közelebb vannak a kamerához, akkor lehet, hogy még izgalmasabb lenne. Viszont a gondom az, hogy annyira sötét van már és az utcavilágítás annyira gyenge, hogy nincs elég fény ahhoz, hogy az arcukon elég fény maradjon. Ezen valamennyit lehet az utómunkában segíteni, valamennyit talán exponálásnál is, de a legjobb megoldás az, ha olyankor készül a felvétel, amikor még nincs ennyire este. Persze, ha épp akkor vitt az utatok arra, ez a tanács csak elvi. (hegyi)
értékelés: