2. Építészet, enteriőr

Hmm, azt hiszem értem, miért csináltad, de fentről lehetne a nyitó készség tetejéig vágni, mert akkor koncentráltabban a formavilág érvényesülhetne, mintsem a valóság, jobban tudna működni azt hiszem. Az álló képekkel az van, hogy talán még jobban kijön, ha lötyög a kompozíció, mint fekvő képek esetén, vagy inkább úgy mondom, hogy fekvő képnél ezek a kérdések elsőre is egyértelműbbek, könnyebben látja meg az ember a hibát és korrigálja eleve, mint állónál. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem ezt, a nagy könyvhalom elég impresszív, van benne bolondság, megszállottság, hangulatos bűnbarlang lehet. Ami azonban korrigálandó, az a tónusrend. Nem tettem mást, mint a tónusgörbét kihoztam teljesre, a fehéreknél csúcsig, és picit a közepet is emeltem. Lehet, hogy a monitor beállítása zavar meg, ellenőrizni kéne. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép ez az áttörés, ahogy a dóm előbújik, az egész szinte tökéletesen rendben van, egy dolgot kivéve. Olyan, mintha egy illusztráció lenne, és a képszerkesztő azt kérte volna, hogy a szöveg mellé kerüljön, ezért lenne így megvágva. Magyarán erőszakosan szűknek érzem a vágást oldalirányban. Jobbról is és balról is így befejezetlen formák lesznek, a járókelők kisodródnak, a tömegelhelyezés nem alakulhat ki jól így. (hegyi)
értékelés:

A képen látható ház Pesten az V. ker-ben a Nyáry Pál utcában található. Mikor arra sétáltam, igazán különlegesnek találtam, vonzott hogy képet készítsek róla.

A helyzet az, hogy a megoldás egészen jó irányba halad, az egyetlen dolog, hogy amikor ilyen mértani dolgokat fotózunk, amik ennyire határozott formavilágot képviselnek, akkor két út van, amiből egyet ki kell választani, és ahhoz erősen ragaszkodni. Az egyik, hogy minél valósághűbben ábrázoljuk az adott tárgyat, minél kevesebb kamera általi torzítással - a másik, hogy szabadon átértelmezzük a teret, a saját elképzelésünk szerint teremtve új kontextust. Itt ez utóbbi történik. Azonban minden részlet fontos, hogy egyensúlyban legyen. A vonalak kifutásai, az ívek arányai, minden. Ebben még van mit pontosítani, de mondom, az irány jó, és kifejezetten tetszik, hogy van bátorságod ahhoz, hogy saját irányt mutass be. (hegyi)
értékelés:

A Január 15. című korábban feltöltött feladatmegoldást újrafényképezni indultam el szombat délután. A kb 6 km-es séta utánolyan dolog fogadott amivel nem számoltam: a folyamatos esőzésnek hála a levonuló áradás - én olyan 6 méteres vízszint emelkedést saccolok - miatt a Tisza és a Túr gyakorlatilag összenőtt. A gátnak éppen csak a tetejéből látszik ki a zsilip állítókereke. Így csak félig volt sikeres a kis kirándulásom, mert csak az objektívet sikerült kiválasszam a majdani újrafényképezéshez, illetve az ETTR nevű technika használatához sikerült letesztelni a fotómasinát. A betervezett képet nem sikerült elkészítsem. A jóidő és az útközben még talált képek - amiket még szortírozok - valamelyest kérpótoltak a félsikerért. Technika: ISO 100, f/6.3 blende, 1/200 sec záridő, +1 lépés expoeltolás. A gép állványon tartózkodott, manuál fókuszt és önkioldót használtam.

A változó helyzet más megoldást kíván, itt a címben leírod, mi a helyzet, a leiratban részletezed is, jó lenne mindezt a képen is látni, de itt ha nem írod, hogy ez mi és miért érdekes, nem jövök magamtól rá. Már az is lehet, hogy sokat segítene, ha nem álló kép lenne. Nem tudom, nem voltam ott, hogy honnan és hogyan lehetett volna megfogni, hogy ez egy elárasztott helyzet, de ez most hiányzik nekem, a környezetből kéne több, hogy érthessem magyarázat nélkül is. (hegyi)

Egy suzhou-i elektronikai gyár termelésirányítási rendszerének teljes átalakítása után esélyünk volt egy napot Shanghai-ban tölteni. Egy híres "képeslapkészítő ponton" készült a fénykép. Pontosabban fényképek, ugyanis ezt egy 5x4 másodperces expozíciós panorámából sikerült összeesetlenkednem. Őszintén nehéz meghatároznom, hogy a látkép szép, vagy se. Nekem csak fotón látva a 'giccses' szó jut az eszembe, de a monumentalitása miatt órákig tudtam volna nézni a helyszínen a fényjátékokat.

Aki ismer, tudja, hogy a panorámaképek igazán nem az én műfajom, ezt a hiányosságom nézzétek el nekem. Elismerem a technikai dolgokat, mindazt, ami a képen szerepel, szép, esztétikus, jól megcsinált fotó, tényleg nem tudok semmibe belekötni, és nyilván, például egy cég fogadóépületében igen jól mutathat ez, ha van benne elég anyag, hogy 2-3 méteresre fel lehessen húzni, szóval minden oké. Három csillagos is. De pont az van, amit írsz is, hogy nem tudok továbbmenni annál, hogy szép, hogy tényleg jó ideig lehet nézegetni, ha elég nagyban látom, az meg nem ennek a képnek, hanem magának a panorámaképeknek sajátja, hogy általában el is felejtjük őket, mert nincs olyan momentum benne, ami emlékezetesen meg tudna ragadni. (hegyi)
értékelés:

nikon d7500, nikkor 18-105
otthon, lámpa fényénél

Eszter, ez egy finom dolog, szép megoldás, érzékeny, mondhatni nőies, bár nem szeretem ezt a kategóriát használni, mert sztereotipizál. A színhelyesség ízlés kérdése, hogy a kékességből visszahozod-e a fehérbe a szirmokat, el tudom fogadni, bár nekem az orchideától ez a kék picit idegen. Amit viszont nem győzök elégszer mondani, az a szignálás. Szép, kacifántos írást látok, de ez egyrészt abban is bajos, hogy konkurál a témával, ettől az amúgy egyensúlyban lévő kép elkezd finomkodni, másrészt ez úgy hat, mint egy képelem, a kompozíció része lesz, ami szintén zavart okoz. Védelmi értelme nincs, egy pillanat alatt leszedhető, a képnek pedig magától kell egyedinek és felismerhetőnek lennie, nem a szignótól. Én nem javaslom, hogy használd. (hegyi)
értékelés:

Régi diafilmek, vagy régi nyomású útikönyvek világát érzem itt, anélkül, hogy brutális archaizálás lenne, és ez izgalmas világ ettől, tetszik, érdemes esetleg elgondolkodni azon, hogy ezt mint építészeti helyszínek bemutatási technikája később is alkalmazd. Adódik ez a levegőrétegek miatt is, az is ad egy párás, ködös hatást, valóban jól érzem azt, ahogy a tér rétegződései, a jelentés rétegei megjelennek. Köszönöm, ez oké lett. (hegyi)
értékelés:

Sándor, az a helyzet, hogy érteni vélem, miért készült el a kép, de ha ilyen szürkés, ha ennyire piszkos a hatás, akkor ez nem lesz szerethető, márpedig egy ilyen absztrakt formajáték esetében, ha ilyen kevés elem van, és ha színes, akkor ennek harsányabbnak kell lennie. Csináltam egy verziót, nyilván abból, ami a végeredmény nehezebb volt faragni valamit, mintha az eredeti képkocka állt volna rendelkezésemre, de az irány talán érzékelhető. A másik, hogy ilyen esetben valami ritmustörés jól jöhet, ilyen lehet egy kikandikáló fej, egy kiteregetett kombiné, egy akármi az ablakban valahol, tehát ami ezt a rendet megtöri. Nyilván erre várni kell, szervezni kell ismerőst, aki segít, melós. (hegyi)
értékelés:

Ez szép. Finom. Én egyenesre hoznám, a horizontját, de elfogadom így is. Hol van ez, mi ez? (hegyi)
értékelés:

Az öreg újpesti víztorony még nem dől, de azért a biztonság kedvéért feldén, zoomolva kaptam le, mert pont előtte ittam két sört mikor arra jártam. Persze érdekesebb lenne a kép, ha pont arra járt volna egy repülő is, de nem tette. Viszont a kék ég a fal színével együtt számomra szép, elég egy képhez. Az is tetszik, hogy kopott, picit foghíjas a tető, a vakolatból is estek már le kisebb darabok. A Star Wars film világának kopott, a használat nyomait és a takarítás hiányát magán viselő létesítményei, űrcirkálói jutottak eszembe, ez a kopottság meg mocsok nagyon bejött, kicsit hihetőbbé, emberibbé tette az amúgy gyermekien egyszerű sztorit. Ja, de ha már Star Wars, akkor inkább Tie fighter kéne a háttérbe, nem?

Olyan ez, mintha egy apokaliptikus sci-fiben a baromi gyorsan forgó időkerék-gép épp kidőlni készülne a túlterheléstől - vagy csak túl sok Stranger Things-et néztem mostanában, fene tudja. Szokni kell, még nem mondom, hogy teljesen magamévá tettem a vágás kontra dőlés ügyet, de igyekszem. Közben elolvastam a leírásod is, ezek szerint nem vagyok teljesen hülye, jól van. Megnyugodtam. Akkor jó a kép is. :) (hegyi)
értékelés:

Egy reggelen metróra (ubahn-ra) várva készült, telefonnal.
/Bécs-Perfektastraße/

A vignettálás sok - bekormolódnak a sarkok. Ennek kevesebb, mint fele is elég lenne, hogy összerántsa a kompozíciót, ha egyáltalán kell vignettálni. A helyszín és a formák izgalmasak, jó a nézőpont is, amit használsz, talán majd arra kell több figyelem, hogy mi történik a képhatárnál, milyen formák vágódnak ketté. (hegyi)
értékelés:

Szeretem szülővárosom utcáit járni éjszakánként, esténként. Sokszor csak a hangulatot keresem, ugyanis talán a kommunizmus óta nagyon erősen él a városban egy konstans hangulat. Erre a légkörre sokszor erősen rájátszik a város szocreál építészete, kívülről mindenképpen, de ahogy a mellékelt ábra mutatja sokszor még az épületek belseje is erősen a rendszerváltás előtti időket vetíti elém. Ezt a képet egy orvosi rendelőről csináltam. Talán a legerősebb érzés bennem az üresség volt akkor, pont ahogy az épület is ezt sugallja nekem. A formák meghatározzák a képet, a három fő épületrészből a középső viszont nagyon sok jelentés tartalmat hordoz számomra. A várakozószékeket helyeztem középre, mert a téma azoknak az üressége volt a fejemben és furcsa kettősséget szerettem volna érzékeltetni a szimmetria egyidőben való meglétével és megbontásával. A színek szerencsémre nagyon erősen rájátszanak erre a hangulatra. Éjzsaka volt, a záridő 3,2 s a blende értéke 8 volt, és az isot pedig 100-ra állítottam, kb. 35mm-en.

Ez egy valóban izgalmas formajáték, jók a fények is, amik az ablakon át árnyékokkal a párkányokon szintén izgalmas rajzot adnak. Két dolog, ami miatt ha lehet, vissza kéne menni ismételni. Az egyik, hogy most picit hanyatt is van a kép, picit el is van fordulva, emiatt a tető nem vízszintes és a párhuzamosok se a végtelenben találkoznak, szóval ezeket amennyire lehet, ott a helyszínen kell javítani. A másik, hogy kicsivel ha hátrébb mégy a géppel, akkor a formákból még több látszódhat, kifejezetten az íves rész az, ami jó lenne, ha be tudna fejeződni. És még egy: ha van állvány, vagy bármi, ami stabilan tartja a gépet, akkor egy kicsival ha még hosszabbat exponálsz, tónusban több marad, amivel utómunkában lehet dolgozni. De ezekből a legfontosabb, hogy hátrébbról és a dőlést korrigálva kéne ezt ismételni, mert izgalmas dolog, megéri a melót. (hegyi)
értékelés:

Na, itt a tónus sokat ront az üzeneten. Hiszen nem csak a vonat ablakai vakok, üresek, de az utca is, viszont ez utóbbiból semmi se jön át. Csináltam egy verziót, de nyilván az eredetiből ez szebben megoldható lenne. Érdemes azért néha újragondolni, hogy ha mindenre ugyanazt a tónust húzzuk rá, az lehet, hogy van, ahol működik, de lesz, ahol nem. Azért fáj a szívem, mert a kép nem lenne rossz ötlet. (hegyi)
értékelés:

Az, hogy ennyire hetvenes évek hatású a tónusrend, nem baj, működne. Viszont több kéne abból, hogy mi is a hangulat, ami megfogott téged. Ha a locsolás, akkor azt kell megmutatni. Bátorság, közelebb kell menni. Értem én, hogy az építészet is fontos, de ha sztori van, akkor annak kell vinnie a prímet. (hegyi)
értékelés: