2. Építészet, enteriőr

Tervező: Ricardo Bofill
Helyszín: Barcelona

Jó ízléssel csinálod a képeid, van bennük tisztelet az építészet iránt, és ez fontos. Szóval, itt is az van, hogy picit álló a kép, miközben balra ha lenne még, kontextusba kerülne az egész. Engedd a dolgokat picit szabadabbra. (hegyi)
értékelés:

Szintén egy Tokyoi épület. Emlékszem mikor ezt az épületet nagyban fotóztam, körbejártam, megcsodáltam, átgondoltam, odajött hozzám egy Japán biztonsági őr, hogy nem nagyon szabadna nekem ezt fotózgatni mert egy Bank épület és jó lenne ha ezt nem csinálnám. Számomra ez a ház azért őszinte mert felvállalja azt amit talán a mai építészet félve mutat meg. Ez a gépészet :D Az épületen függőlegesen végigfutó fekete hasítékban lett megoldva a gépészeti kivezetések. A fotót illetően pedig ez is picit érdekes kivágásban készült, bocsánat Zsolt! :D Tervező: Togo Murano (1891-1984)

Izgalmas dolgokat hozol, és ezt nagyra értékelem, hiszen az építészet van olyan fontos, mint a természetfotó, az ember által rendezett környezet nagyon tanulságos. Itt most bevallom, engem zavar az, hogy ennyire keskenyített az álló forma. Ugyanis az álló formátum eleve nehezített terep a befogadónak, ha ezt még megfejeljük azzal, hogy ennyire szűkre vesszük, kényelmetlen lesz az egész, ráadásul azt is hihetik a nézők, hogy valami bizonytalanság okán erősítettél rá ennyire a formára. Fent épp hogy az épület fölött vágható lenne, balra meg hiányzik a környezet, ami azért is lenne fontos, hogy az arányokkal tisztában legyünk. Ennyi, a többi minden oké. (hegyi)
értékelés:

Tervező: Aldo Rossi (1931-97) olasz építész, formatervező . Úgy gondolom munkái még a mai napig rengeteg építészre hatottak, hatnak. Helyszín: Tokyo

Áron, ezt most nem értem. Ekkora elcsúszás színben nem lehet véletlen, vagy ha az, akkor azért erre oda kellene figyelned. Annyira hideg, annyira rideg így kékben az egész, nem értem. A komponálás jó, a zsinórok zseniálisak, persze, ez oké, de miért van ez a színnel? Csináltam egy verziót is, hogy látom én. (hegyi)
értékelés:

Na akkor írok pár szót. Az épület Barcelónaban van és az építész Ricardo Bofill egy zseniális építész. Egy videót belinkelnék ahol maga a mester mesél, akit érdekel nézze meg.

Áron, én erről sok mindent nem tudok elmondani úgy, hogy nem voltam ott a helyszínen, csak annyit, hogy ez így nekem tökéletesen rendben van. Se hozzátenni, se elvenni nem kell, működik, jók a színei, formái, jókor van fotózva, szóval köszi és gratulálok. (hegyi)
értékelés:

Értem, nem lenne ez rossz, de itt is hiányzik az utómunka. Ezek a kamerák alapvetően nem szokták szeretni azt, hogy a perspektívát úgy adják vissza, hogy ne dőljön minden, de ez utólag korrigálható. A helyszín alkalmas lenne, de valami még hiányzik, hogy ez izgalmas legyen. (hegyi)

Nekem ez nem tud több lenni egy emlékképnél és az, hogy ezt perspektíva játékba teszed, az nekem inkább tűnik fejben mateknak, mint valódi párhuzamnak, sok elem bontja meg ezt a rendet ahhoz, hogy működjön. (hegyi)

Itt is az utómunka az elsődleges bajom, van az egészen egy szürke fátyol, ami ha ez egy erősen őszi esős kép, még valamelyest érthető is, de az az igazság, hogy az őszi slpeen érzetet se jó ennyire szürkébe tolni, vagy ha igen, akkor is kell emelni a tónusokat. A másik az, hogy a tetejéből levágnám azt, ami már az ég és a világos rész, a sín felett simán mehet, koncentráltabb lesz a formavilág. (hegyi)
értékelés:

Nagyon érzed a tereket, és nagyon szeretem, hogy az arányhoz és a sztori miatt embereket is használsz, ettől válik az egész többé, mint sima építészet, vagy inkább úgy mondom, hogy ez az, ami a védjegyed lehet, használd bátran. Egy kis tónusproblémám azonban van, a bal oldali tömeg kíván kicsivel több figyelmet, hogy egyensúlyában a feketeségén nyitva ellenpontja legyen a másik oldalon az ülő figuráknak. Na, majd elmondod, hogy te hogy látod. (hegyi)
értékelés:

Hmm, azt hiszem értem, miért csináltad, de fentről lehetne a nyitó készség tetejéig vágni, mert akkor koncentráltabban a formavilág érvényesülhetne, mintsem a valóság, jobban tudna működni azt hiszem. Az álló képekkel az van, hogy talán még jobban kijön, ha lötyög a kompozíció, mint fekvő képek esetén, vagy inkább úgy mondom, hogy fekvő képnél ezek a kérdések elsőre is egyértelműbbek, könnyebben látja meg az ember a hibát és korrigálja eleve, mint állónál. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem ezt, a nagy könyvhalom elég impresszív, van benne bolondság, megszállottság, hangulatos bűnbarlang lehet. Ami azonban korrigálandó, az a tónusrend. Nem tettem mást, mint a tónusgörbét kihoztam teljesre, a fehéreknél csúcsig, és picit a közepet is emeltem. Lehet, hogy a monitor beállítása zavar meg, ellenőrizni kéne. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép ez az áttörés, ahogy a dóm előbújik, az egész szinte tökéletesen rendben van, egy dolgot kivéve. Olyan, mintha egy illusztráció lenne, és a képszerkesztő azt kérte volna, hogy a szöveg mellé kerüljön, ezért lenne így megvágva. Magyarán erőszakosan szűknek érzem a vágást oldalirányban. Jobbról is és balról is így befejezetlen formák lesznek, a járókelők kisodródnak, a tömegelhelyezés nem alakulhat ki jól így. (hegyi)
értékelés:

A képen látható ház Pesten az V. ker-ben a Nyáry Pál utcában található. Mikor arra sétáltam, igazán különlegesnek találtam, vonzott hogy képet készítsek róla.

A helyzet az, hogy a megoldás egészen jó irányba halad, az egyetlen dolog, hogy amikor ilyen mértani dolgokat fotózunk, amik ennyire határozott formavilágot képviselnek, akkor két út van, amiből egyet ki kell választani, és ahhoz erősen ragaszkodni. Az egyik, hogy minél valósághűbben ábrázoljuk az adott tárgyat, minél kevesebb kamera általi torzítással - a másik, hogy szabadon átértelmezzük a teret, a saját elképzelésünk szerint teremtve új kontextust. Itt ez utóbbi történik. Azonban minden részlet fontos, hogy egyensúlyban legyen. A vonalak kifutásai, az ívek arányai, minden. Ebben még van mit pontosítani, de mondom, az irány jó, és kifejezetten tetszik, hogy van bátorságod ahhoz, hogy saját irányt mutass be. (hegyi)
értékelés:

A Január 15. című korábban feltöltött feladatmegoldást újrafényképezni indultam el szombat délután. A kb 6 km-es séta utánolyan dolog fogadott amivel nem számoltam: a folyamatos esőzésnek hála a levonuló áradás - én olyan 6 méteres vízszint emelkedést saccolok - miatt a Tisza és a Túr gyakorlatilag összenőtt. A gátnak éppen csak a tetejéből látszik ki a zsilip állítókereke. Így csak félig volt sikeres a kis kirándulásom, mert csak az objektívet sikerült kiválasszam a majdani újrafényképezéshez, illetve az ETTR nevű technika használatához sikerült letesztelni a fotómasinát. A betervezett képet nem sikerült elkészítsem. A jóidő és az útközben még talált képek - amiket még szortírozok - valamelyest kérpótoltak a félsikerért. Technika: ISO 100, f/6.3 blende, 1/200 sec záridő, +1 lépés expoeltolás. A gép állványon tartózkodott, manuál fókuszt és önkioldót használtam.

A változó helyzet más megoldást kíván, itt a címben leírod, mi a helyzet, a leiratban részletezed is, jó lenne mindezt a képen is látni, de itt ha nem írod, hogy ez mi és miért érdekes, nem jövök magamtól rá. Már az is lehet, hogy sokat segítene, ha nem álló kép lenne. Nem tudom, nem voltam ott, hogy honnan és hogyan lehetett volna megfogni, hogy ez egy elárasztott helyzet, de ez most hiányzik nekem, a környezetből kéne több, hogy érthessem magyarázat nélkül is. (hegyi)

Egy suzhou-i elektronikai gyár termelésirányítási rendszerének teljes átalakítása után esélyünk volt egy napot Shanghai-ban tölteni. Egy híres "képeslapkészítő ponton" készült a fénykép. Pontosabban fényképek, ugyanis ezt egy 5x4 másodperces expozíciós panorámából sikerült összeesetlenkednem. Őszintén nehéz meghatároznom, hogy a látkép szép, vagy se. Nekem csak fotón látva a 'giccses' szó jut az eszembe, de a monumentalitása miatt órákig tudtam volna nézni a helyszínen a fényjátékokat.

Aki ismer, tudja, hogy a panorámaképek igazán nem az én műfajom, ezt a hiányosságom nézzétek el nekem. Elismerem a technikai dolgokat, mindazt, ami a képen szerepel, szép, esztétikus, jól megcsinált fotó, tényleg nem tudok semmibe belekötni, és nyilván, például egy cég fogadóépületében igen jól mutathat ez, ha van benne elég anyag, hogy 2-3 méteresre fel lehessen húzni, szóval minden oké. Három csillagos is. De pont az van, amit írsz is, hogy nem tudok továbbmenni annál, hogy szép, hogy tényleg jó ideig lehet nézegetni, ha elég nagyban látom, az meg nem ennek a képnek, hanem magának a panorámaképeknek sajátja, hogy általában el is felejtjük őket, mert nincs olyan momentum benne, ami emlékezetesen meg tudna ragadni. (hegyi)
értékelés:

nikon d7500, nikkor 18-105
otthon, lámpa fényénél

Eszter, ez egy finom dolog, szép megoldás, érzékeny, mondhatni nőies, bár nem szeretem ezt a kategóriát használni, mert sztereotipizál. A színhelyesség ízlés kérdése, hogy a kékességből visszahozod-e a fehérbe a szirmokat, el tudom fogadni, bár nekem az orchideától ez a kék picit idegen. Amit viszont nem győzök elégszer mondani, az a szignálás. Szép, kacifántos írást látok, de ez egyrészt abban is bajos, hogy konkurál a témával, ettől az amúgy egyensúlyban lévő kép elkezd finomkodni, másrészt ez úgy hat, mint egy képelem, a kompozíció része lesz, ami szintén zavart okoz. Védelmi értelme nincs, egy pillanat alatt leszedhető, a képnek pedig magától kell egyedinek és felismerhetőnek lennie, nem a szignótól. Én nem javaslom, hogy használd. (hegyi)
értékelés: