Jel

A homofób törvény margójára.

Miért a hónap képe:

A jelen lenyomata. Társadalmi visszhang. Korunk kórképe. Nem, nem csak a politikai túlkapásra utal Imre érzelmekkel teli fotója, üzenet azon túl azoknak, akik hallgatnak, akik köpönyeget forgatnak, akik megkülönböztetnek, akik nem értik Európa nyelvét. Május és június Hónap képe nálam a Jel, Kégl Imre alkotása. Gratulálok! (Frantisek Balga)

Torz világ

Önakt. Karanténban készült kép.

Miért a hónap képe:

Kedves Imre! Amint megláttam ezt a képet, rögtön tudtam, hogy ez az alkotás lesz a hónap képe. Igen, ez bizonyosan alkotás: látszik a tudatosság, a koncepció és az, hogy minden apró részletre figyeltél. A kezed olyan, mintha a szemlélőt el akarnád taszítani magadtól és szeretnél megmaradni abban a dobozban, ami amúgy szűk Neked. Ezek a klasszikus aktok közel állnak a hozzám, mert explicit tartalom nélkül is megmutatják a test esztétikumát. Lehet, hogy egyeseknek nem tetszik a képet átszövő karcos effekt, de szerintem ez maximálisan illik a hangulathoz. Köszönöm a képet! Az ilyen munkák miatt érdemes ellátogatni a Látszótérre! (Dóra Lajos)

A csuklyás

Mai portrézás eredménye. Természetes fénynél készült a kép.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy ez egy esztétikus kép, szép megoldás, jó formák, sőt, ha a korszellem divatját nézzük, akkor amit látunk, teljesíti a férfiideál kritériumait is. Kellően karakteres, a ruha ad hozzá valami titokzatosságot is, filmes hangulatnak is mondhatnám, amit látok. Szóval ez a része oké. Amivel kéréseim vannak, az a technika. Írod, természetes fénynél készült a kép. Azt, hogy ennek mi az oka, hogy azért így, mert nem volt kéznél lámpa, vagy mert egy pillanatot rögzítettél és tartottál tőle, hogy ha a világítással macerálsz, akkor elszáll a madár, nem tudom. A tónusok rendben vannak. Viszont ahogy érzem, a zaj ellene dolgozik a bőr struktúrájának. Nyilván akár ha állványon is van a gép, 30-adnál lejjebb nem lehet menni, mert a modell nem biztos, hogy tartani tudja magát, márpedig a bemozdulás is elmossa a testszövet érzékelhetőségét. A blendével se lehet akármekkorát nyitni, mert ez az a helyzet, ahol kell a mélységélesség. Marad az ISO, ha a fény kevés, ott lehet nyerni, de ennek ára meg a zajosodás. A másik, ami miatt ez problémás nekem, hogy így nincs meg a kellő különbség a pulcsi szövetéből adódó zajosság és a test között, márpedig kéne. Az oké, hogy ha nincs óriási stáb, ruhás például, akkor azzal kell beérni, ami kéznél van, ez a pulcsi ilyen. Némileg akár retussal korrigálnám az éleken megjelenő belső anyag csíkjait, amik kilátszanak, főleg arcnál. Hát, ez jut eszembe, szóval a természetes fény akkor előny, ha van belőle elég sok. (hegyi)
értékelés:

Pihenés

Ennél a képnél teljesen egyet tudok érteni a kompozícióval. Talán a tónusok azok, amiknél picit emelnék, hogy a térbeliség még jobban megmutatkozhasson. Viszont itt is van egy olyan technikai probléma, ami a tájképednél is volt, hogy a tónusváltásnál olyan, mintha körbe lenne ollóval vágva, a váll vonala ahogy találkozik a háttér sötét tónusával, ott van egy éles kontúr. Ennek utána kéne menni, mi okozhatja, mert minden egyéb rendben, de ez "báncsa" a szemem. Gratulálok a képhez, a kettő együtt is, meg külön is izgalmas, értékes, időtlen alkotás. (hegyi)
értékelés:

Várlak

Ma két önaktot hoztam nektek, a két kép arról mesél számomra, hogy ugyan azt a testet mennyire másképp lehet ábrázolni és milyen hatalmas szerepe van a fotós szándékénak, abban, hogy mit akar láttatni .

Külön köszönet illet a két képért, mert valóban nagy különbség van a két kép között. Én külön elemzem őket. Kedvelem ezt a 70-es évekbeli hangulatot, ami a tónusoknak és színvilágnak köszönhető. A képnek története van, nekem egyfajta lolita-történet, és ha innen nézem, akkor a cipő is értelmezhető, viszont ha van cipő, valahol, akár az ágyon, akár a talán kabát, talán köpeny helyett is lehetne valami ruha. Ez, ami most a modell kezében van, ez határozatlan, bár az esése szép, de jellegzetesebb valami kéne, ami ellenfényben is megél. Vagy, ha csak drapéria, akkor viszont nem kell a cipő. Egyébként is nehéz dolog minden fehérnemű, ékszer, akármi, ami fenn marad a modellen, mert ezzel könnyen a playboynyuszis világba csúszunk. Szóval bár érzek némi bizonytalanságot azt illetően, mi a szerepe a kiegészítőknek, de összességében ez egy igen jól sikerült önakt. (hegyi)
értékelés:

Reggeli séta

Családi séta Maspalomas homokdűnéin.

Nagyon kedvelem azt, ahogy a formákkal bánsz. Határozott elképzelésed van, és azt végig is viszed. Ebbe a képbe tartalmilag és javarészt formailag nem tudok belekötni. Egyetlen az, ami bánt, az élesítés. A domb lankáinál látszik a legjobban az átmenetnél, hogy a sötét és világos határán van egy átbukás, egy olyan karcszerűen élesített határvonal, ami természetellenes, és ez akkor fordul elő, ha ilyen dinamikaátmenetnél rá van tolva a sharpen vagy más utólagos élességet erősítő eszköz. (Vagy, ha a jpg konverzió nagyon erős, de mai napság ez alig fordul már elő.) Szóval ha ezt leszámítom, ez egy három csillagos kép. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Fa

A kedvenc fám a bükkben, Szentlélek környékén található szerelmesek fája.

Szeretem ezt a szinte édeni hangulatú képet, jók a köd miatt létrejövő rétegek, nem csak az opitka, de ez is ad egy különös mélységet, teret. De akár hozhatnám ide Bódy Gábor filmjét is, a Nárcisz és Psychét, ahol bár egy nagyon más hangulat miatt jelenik meg hasonló fényjáték, de az a filmes eszköz ehhez hasonló. Abban is örökmöm lelem, hogy úgy szép a kép, hogy nem primer módon akar hajtani a szépségre, hanem egyszerűen az esztétikája erős és ezen az úton haladva mégis becsempész valami többet, valami maradandót. Köszönet. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

A hónap képének Kégl Imre Fa című munkáját választottam. Azért döntöttem végül Imre munkája mellett, mert nézegetve a fényképet felidézi bennem a hosszú túráimat, amiket fényképezővel a táskában tettem. Bele tudom magamat képzelni a helyszínbe, amint magam is ott baktatok végig egy ösvényen a Bükkben. A ködös erdő a háttérben ad egy kellemes hangulatot a képnek, kicsit álomlépszerű a dolog, majdnem mint egy Gyűrűk ura jelenet. Jó válogatást februárra. (Kovács Ádám)

Színház

"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő."

Imre, ezt én nagyon szeretem. Tónusaiban is jó, tetszik, hogy olyan, mint egy kirakós, amit akár más sorrendben is össze lehetne rakni, miközben az alap, a bejárat szigorúan őrzi a rendet is, és ez a kettősség az, ami miatt a képed játékossága mellett hordoz feszültséget is. Talán, nem tudom, mert nem voltam ott, valamennyi a környezetből oldalról még bekerülhetne, hogy a környezet adhasson egy harmadik síkot is. (hegyi)
értékelés:

A király"nő"

Azért kezdeném a bemutatkozásomat ezzel a képpel, mert az egész fotós pályafutásom úgy indult el, hogy akkoriban még tranvesztitaként léptem fel, és szükségem volt magamról "női" képekre, viszont nem szívesen mentem volna fotóshoz. Tehát ez volt az első motiváció, hogy a fotózás felé fordultam. Ez a kép a már öregedő transzvesztitát mutatja be, aki elhalványuló "szépségével " próbál hódítani. A kép idén készült Sony a 6000 milc géppel és Kamlan 50mm F1.1-es obival.

Köszöntelek a téren, erős képpel mutatkozol be, tetszik, úgy ahogy van, mindegy, hogy montázs, vagy effekt vagy hogy érted el ezeket a régi képekre jellemző sérüléseket, de ez az a kivételes eset, amikor ezzel az időjátékkal egy újabb jelentésréteget adtál a képhez, és ez jót tett neki. Azon lehet vitatkozni, hogy az arc picit talán jobban sötétben van, mint nekem kényelmes lenne, de mondhatod erre, hogy a régi képek így öregszenek és én meg ezt elfogadom. Mostanában nézem RuPaul drag race sorozatát, teljesen más világ, harsányabb, erőszakosabb, alig van megjegyezhető szereplő vagy ruhakreáció, amit te mutatsz, más irány. Köszönöm a többiek nevében is a bizalmad, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: