Önakt. Karanténban készült kép.
Köszönöm. Örülök, hogy a Hónap képe lett.
Önakt. Karanténban készült kép.
Kedves Imre! Amint megláttam ezt a képet, rögtön tudtam, hogy ez az alkotás lesz a hónap képe. Igen, ez bizonyosan alkotás: látszik a tudatosság, a koncepció és az, hogy minden apró részletre figyeltél. A kezed olyan, mintha a szemlélőt el akarnád taszítani magadtól és szeretnél megmaradni abban a dobozban, ami amúgy szűk Neked. Ezek a klasszikus aktok közel állnak a hozzám, mert explicit tartalom nélkül is megmutatják a test esztétikumát. Lehet, hogy egyeseknek nem tetszik a képet átszövő karcos effekt, de szerintem ez maximálisan illik a hangulathoz. Köszönöm a képet! Az ilyen munkák miatt érdemes ellátogatni a Látszótérre! (Dóra Lajos)
Imre, el szeretném ezt a képed kérni a keddi adásomhoz, depresszióról és miegyébről szól majd. Köszönöm, és ha tudsz, gyere, hallgass.
Nézegetem, ahogy ki-be jársz két világ vagy identitás között, a képi megörökítés mindenkor nyomot hagy, néha karcol, hiába a képet kéne látni, nehéz az alanyt kivonni a képletből. Ez most elég erősen karistol, sisteregnek ezek a sch hangzók, mintha Bosch és Escher szerelemgyerekét látnánk, vagy Giger valamelyik teremtményét még a metamorfózis előtt, ahogy pillangóból bábbá válgozik épp, lágyból keménnyé, a bennünk élő gyermek figyeli az Új ember születését, fáj neki, fáj nekünk, de hát azért élünk, hogy szenvedjünk, nem lehet anélkül előbújni, hogy előtte el ne bújtunk volna, az őrző szabadulni vágyik, hát rajta, vágtass szilajon szívébe a napnak!
Imre, gratulálunk, áprilisban te válogatsz, ha van bármi kérdés, szólj.