Hát, jelenleg ezt tudtam kihozni magamból egy fáradt nap után!

Két dolog, ami nekem fontos, az hogy a kép gondolom otthon, a nagyszobában készült, azt nem tudom eldönteni, hogy tükörből, vagy a gépet maga előtt elhelyezve készíthette ezt a képet – és azért is mondom a tükröt, mert valamilyen roncsolás vagy sérülés az ott látszik, a szakállnál meg több helyen is kis életlenségek vannak, porszemcse vagy foltocska. Viszont az egész kép tekintetében az a fehér folt az eléggé uralkodó, azt meg kellett volna nézni előbb. Nem vagyok 100 százalékig biztos, hogy az a legjobb megoldás, hogy alsó gépállásból fényképezi magát a Csongor. Nagyon szigorúnak, fáradtnak tűnik ezen a képen, és nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a vél vele, hogy egy ilyen szobor vagy manifesztumszerű jelenség lenne. Ez az én szubjektív véleményem - így Szőke.
   Én még azt mondom, hogy vonatkoztassunk el az arctól, és nézzük a formákat. Ugye vannak ezek a hasábformák a háttérben, balról növekvő méretűek, aztán a jobboldalon van egy ilyen trapézforma, és ebben a térben ezek adják a kép bázisát, és ebben a helyzetben egy ovális formaként jelenik meg az alkotó, és énszerintem ez egy jó meglátás, hogy ezekben a szögletes és kemény formákban helyezi el az arcot, és a megvilágítással ki is tudja emelni; bár ugyanabban a tónusban van az arc és a háttérben lévő fák vagy lambéria vörösese, és mégis a fény ki tudja ebből mozdítani az arcot, és ezt én a kép egyik erényének tartom. Kompozícióban a dolog rendben is lenne, itt szerintem csak a gesztussal van gond, úgyhogy én megadnám erre a Csongornak a két disznót. (szőke-hegyi)
értékelés: