Nem volt egyszerű lekövetni, egyfolytában mozgott, nagyon szorgos kis jószág...

Látok itt egy kis méhecskét, vagy darazsat. Nekem ez mindig is nehéz volt, hogy a darazsat a méhtől meg tudjam különböztetni, nézzétek el. Tehát itt látunk egy sárga-fekete csíkos rovart, és látjuk azt is, hogy ő dolgozik, szorgosan gyűjti a virágport. A botanikai ismereteim sem túl erősek, én nem tudom megmondani, hogy ez milyen virág, nagyon az orgonára hasonlít. Azért vagyok egy picit bizonytalan, mert nekünk is van a kertben orgona, én nála megszoktam a zöldet is, a leveleit, ezt itt most nem látom, tehát lehet, hogy ez valamilyen más típus. Az érzelmi megközelítése tökéletes a képnek, annak is nagyon örülök, hogy a mélységélességet ebben a formában választotta meg Csongor. Egyetlen egy kérdés van számomra, hogy vajon ez a cselekvéssornak a legjellegzetesebb pillanata-e. Én nem ismerem ezt az állatot, mert bevallom férfiasan, nálunk sok ilyen létezik, méhek, dongók, és mindenféle mások, de volt nem egy olyan találkozásom velük, amelyik balesettel végződött, tehát én annyira nem kedvelem őket, legfőképp azért nem, mert a mi kis háziállataink is volt, hogy konfliktushelyzetbe keveredtek velük, úgyhogy kerüljük őket. Lényeg, hogy én nem nagyon értek ezeknek az állatoknak a felépítéséhez, de talán, ha az óramutató járásával megegyezően elmozdultál volna, akkor lehet, hogy jobban látszik, hogy mit csinál. Most elég sokat kitakarnak belőle a virágnak a szirmai. Egyébként abszolút jól komponált kép. (hegyi)
értékelés: