A tükör mögé bújva.

Örülök annak, hogy Csongor Csengét megmutatja nekünk egy képen, és a saját értelmezésében megkapjuk ezt a képet. Ami nekem izgalmas, az a tükröződésekkel való játék, és az, hogy azzal a mélységélességgel, amivel dolgozik, az egész egy képeslapszerű üzenetté válik, főleg azzal, hogy itt a tónusok is roncsolva vannak, tehát mindez olyan, mint egy régi képeslapból, egy régi korból egyszer csak ez a vagány kisember ide bekukucskálna. Nagyon érdekes, és nagyon furcsa ez az egész dokumentatív jelleg. A 90-es évek, és az ezredforduló angol filmművészete az, ami eszembe jut nekem, mint párhuzam. Jó az irány, abszolút tetszik, meg is adom rá a három csillagot. Az az egyetlen problémám, hogy diktáljunk egy nagyobb ritmust, mert ha ilyen nagyok a kihagyások, akkor a lyukakat nehéz lesz betömni. Várom a munkákat, a kisebb számú leckékre is. (hegyi)
értékelés: