Csipkeverő
Csipkeverő
Csipkeverő
Csipkeverő

Az estiskola ünnepi csipke-sorozatához járulok itt hozzá. Érdekes, hogy ezeket tavaly szeptemberben készítettem, aztán decemberben teljesen előkészítettem beküldésre és ott maradt, ki tudja miért. Hát most jött el az ideje.

Annak nagyon örülök, hogy Gáborból előhívtunk valamit, egy elfeledett képsort Borsay Márti riportjával, amit a rádióban közöltünk. Nagyon kedves ez a képsor. Nagyon szeretetteljes és emberi. Én hiányolok egy ötödik képet ebből, mert ez most így olyan, mint a Petrocelli háza, hogy sosincs kész. Ez a szegény néni azért csak-csak befejezte ezt a csipkét, ha nem is ezt, akkor másikat, lehet csalni, de azért valami kész terméket nem ártott volna, ha látunk. Jó lett volna. Méghozzá nem is kiterítve egy asztalon, hanem megkérem a nénit, hogy mutasson valamit, ami kész van, tartsa a kezében. Az első kép gyönyörű, ahogy a néni dolgozik, ahogy odafigyel, az a szigorúság, az a gyönyörű ruha, nagyon szép színe van a ruhának. Ez mind nagyon finom, még közelebb jutunk ehhez a történethez, ahol ezeket a bütykös, törődött kezeket látjuk, ezeket a dolgos kezeket, amik nem pihennek, hanem még most is végzik a munkát. Majd nagyon jó, hogy megkapjuk a közelit, hogy tényleg micsoda egy őrület ez a csipkeverés. Utána nagyon jó ez a lírai pihenő, ezzel a két cérnatartó készséggel, és itt nekem mintha egy szünet lenne, kimentünk, iszunk egy kólát, és hogyan folytatódik tovább, nincs befejezve, Gábor. Ez nekem kettő csillagos ügy, ha van kép, amivel befejezhető lenne a sorozat, akkor küldd azt is el, ha nincs, akkor erre figyeljünk legközelebb oda. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Én arra gondoltam, hogy ha teljesen megfordítjuk a képek sorát (tehát az utolsó lenne az első, és az első az utolsó), akkor befejezett, 3 csillagos lecke lenne, az is lehet, hogy ugyanebben a leckében.

Hadd ellenkezzek Zsolttal.
GG eddigi riportjainal altalaban az volt a kifogas, hogy hosszu, sok, miert nem szurte meg kicsit jobban oket, stb.
Namarmost.
Eltuno vilag...Tehat az alapfelteves - es itt "jon kozbe" Marti (illetve attetelesen Anita is) - az, hogy ez most meg van, de nem biztos, hogy mindig lesz. Marpedig akkor az sem biztos, hogy lesz ki befejezze oket...s bizony van (lesz) ugy, hogy felbemaradnak azok a csipkek...
Szoval nekem ez a kepsor ebben a leckeben 3 csillag.
A Petrocellis hasonlat pedig Zsolttol minusz ket csillag.
:)

Én se tennék csipketerítőt a kanapéra, de az egy dolog, nem is kéri senki, viszont az motoszkál bennem, hogy a néninek az egész folyamat fontos, és ha őt tiszteljük, akkor végigvisszük, még ha nem is áll közel hozzánk a végeredmény, mert a néni nem egy avangard koncepció része, hanem egy elveszett világ elveszett kézművességének képviselője, ezért a végeredmény bizony fontos zárópont. Ha a néni érdekel, ha ő a központ, akkor portrézni kell, vagy egy zsánerképet csinálni róla, az megint más tészta, de itt azt mondtad, hogy az eltűnő világ lecke érdekel, tehát akkor annak a folyamatnak végig kell látni az állomásait - így most a végeredmény már el is tűnt.

Köszönöm az értékelést. Az a kép, amit várnál nincs és nem is készülhetett el, mégpedig két okból.
Az egyik, hogy a csipke, ahogy a nénitől megtudtam, amikor leveszik erről a párnáról, nincs kész, csak akkor, amikor a levett csiplét kikeményítik, vasalják, addig a termék fotózhatatlan. A másik, hogy számomra a csipke csak addig érdekes, amíg dolgoznak rajta, amúgy Nóráéval egyezik a véleményem.
Szóval ez egy ilyen érzelmi megközelítés, nem folyamat bemutatós. nincs rajta az előkészítés, a minta rajzolás, a spulnizás, pedig ezek még érdekesek is. Csak ami megfogott.
Szóval ez már csak így marad, hiányosan.

Jó a téma, s jó a képek sorrendje is. Megmutatod a dolgos asszonyt, az aprólékos munkát és azt is, hogy néha pihenni is kell. Gratula!

Sosem szerettem a csipkét, mint anyagot, de a csipkeverés titokzatos tudománya már lenyűgözött párszor a Mesterségek ünnepe fesztiválon. Ennyi energiát, munkát, türelmet beleölni egy olyan végeredménybe, ami szerintem önmagában giccses...

Új hozzászólás