Én arra gondoltam, hogy ha teljesen megfordítjuk a képek sorát (tehát az utolsó lenne az első, és az első az utolsó), akkor befejezett, 3 csillagos lecke lenne, az is lehet, hogy ugyanebben a leckében.

Hadd ellenkezzek Zsolttal.
GG eddigi riportjainal altalaban az volt a kifogas, hogy hosszu, sok, miert nem szurte meg kicsit jobban oket, stb.
Namarmost.
Eltuno vilag...Tehat az alapfelteves - es itt "jon kozbe" Marti (illetve attetelesen Anita is) - az, hogy ez most meg van, de nem biztos, hogy mindig lesz. Marpedig akkor az sem biztos, hogy lesz ki befejezze oket...s bizony van (lesz) ugy, hogy felbemaradnak azok a csipkek...
Szoval nekem ez a kepsor ebben a leckeben 3 csillag.
A Petrocellis hasonlat pedig Zsolttol minusz ket csillag.
:)

Én se tennék csipketerítőt a kanapéra, de az egy dolog, nem is kéri senki, viszont az motoszkál bennem, hogy a néninek az egész folyamat fontos, és ha őt tiszteljük, akkor végigvisszük, még ha nem is áll közel hozzánk a végeredmény, mert a néni nem egy avangard koncepció része, hanem egy elveszett világ elveszett kézművességének képviselője, ezért a végeredmény bizony fontos zárópont. Ha a néni érdekel, ha ő a központ, akkor portrézni kell, vagy egy zsánerképet csinálni róla, az megint más tészta, de itt azt mondtad, hogy az eltűnő világ lecke érdekel, tehát akkor annak a folyamatnak végig kell látni az állomásait - így most a végeredmény már el is tűnt.

Köszönöm az értékelést. Az a kép, amit várnál nincs és nem is készülhetett el, mégpedig két okból.
Az egyik, hogy a csipke, ahogy a nénitől megtudtam, amikor leveszik erről a párnáról, nincs kész, csak akkor, amikor a levett csiplét kikeményítik, vasalják, addig a termék fotózhatatlan. A másik, hogy számomra a csipke csak addig érdekes, amíg dolgoznak rajta, amúgy Nóráéval egyezik a véleményem.
Szóval ez egy ilyen érzelmi megközelítés, nem folyamat bemutatós. nincs rajta az előkészítés, a minta rajzolás, a spulnizás, pedig ezek még érdekesek is. Csak ami megfogott.
Szóval ez már csak így marad, hiányosan.

Jó a téma, s jó a képek sorrendje is. Megmutatod a dolgos asszonyt, az aprólékos munkát és azt is, hogy néha pihenni is kell. Gratula!

:)

Sosem szerettem a csipkét, mint anyagot, de a csipkeverés titokzatos tudománya már lenyűgözött párszor a Mesterségek ünnepe fesztiválon. Ennyi energiát, munkát, türelmet beleölni egy olyan végeredménybe, ami szerintem önmagában giccses...