Elmúló idő

Csigalépcső a várban

Csigalépcső a várban

Ez egy nagyon érdekes dolog, mert sokféle asszociációra utal, akár lehetne ez egy turbina is, nem csak egy csigalépcső, sok minden másra is lehet itt érvényes irányt fölfedezni. Ez egy teljesen rendben lévő üzenet, főképp attól, hogy a titokzatossága azáltal nőtt meg, hogy a lépcsőháznak a belső világa a legvilágosabb, és ez ad ennek az egésznek egy olyan húzást, hogy hív ide befelé, a mélységbe engem, be akarok oda valahogy kerülni. Maga a korlát viszont zárja ezt az egészet, tehát kell gondolkodnom, hogy hogyan is tudnék ide bemászni, hogyan tudnám ezt létrehozni, és pont a perspektívajáték az, ami ezt az egészet térben megbolondítja. Szóval nagyon jó meglátás, ösztönösen is nagyon jól szerkesztettél, köszönöm szépen, megvan a három csillag, a leckemegoldásra annyiban várnék én még, hogy az Eltűnő világ egy konkrétabb leletmentés, nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy ez a csigalépcső mennyiben a múlté, mennyiben egy lezárt korszak, de a kép abszolút három csillagos. (hegyi)
értékelés:

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 4 (EGYKORI HALPIAC)

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 4 (EGYKORI HALPIAC)

Taranto, 2012.10.20.

Kicsit hasonló az érzetem, mint az előző képnél, lehet, hogy ezt utómunkában kicsit izgalmasabbá, élénkebbé tenném, mert a háttér él, miközben az előtérben van az összes olyan dolog, ami az egészet érdekessé teszi. Megint azt mondom, hogy a megfigyelés rendben van, az utómunkával nem nagyon értek egyet, én ezt keménynek érzem, ezt az előtérbe hoznám. Ezek giccsek, tehát nem baj, hogy ha abból a finomságból veszítünk, ami itt az anyagszerűség. Ez elbírja, mert a giccsszerűsége az, amitől ez a kép ordít. Nekem ez a kép kettő csillag, szerintem menthető ez utómunkában, amíg a 2-es búcsúképet nehezen tudom elképzelni, hogy mit lehet belőle kihozni otthon, ezzel még lehetne mit csinálni, kicsit ezt a fátylat az előtérből levenném. (hegyi)
értékelés:

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 2 (EGYKORI HALPIAC)

BÚCSÚ APÚLIÁTÓL 2 (EGYKORI HALPIAC)

Taranto, 2012.10.20.

Sándor, az a bajom (most megint a bajommal kezdem), hogy a formát értem, hogy miért hozott lázba, és miért készítetted el a képet, és tényleg egészen érdekes, ahogy a háttérben lévő házak és ez az egész épített tető, meg ez a nagyon szabályos formára nyírt fa azzal a szociografikus megfigyeléssel együtt a képre kerül, amit te megoldottál, de a kép előtere nekem most sok. Én megelégednék azzal az ívvel, ami a járda melletti rész, és az úttest részét én már nem hoznám, mert az ott már nem gusztusos. Azok a foltok, az eldobált vackok már nem szépek, ráadásul ez a szürkés-kék tónusban is kivisz ebből a játékból. A másik dolog az, hogy nem vagyok most meggyőzve arról, hogy ez fényben a legjobb pillanat volt. Nyilván itt nehéz helyzetben van az ember, mert vagy túl sok szereplő lesz a képen, vagy túl kevés, nem mondom, hogy ez egy könnyű dolog, de most a kép előtere nekem túlságosan sötétben van hagyva. A leletmentés részét értem, a kompozícióval én még dolgoztam volna. (hegyi)
értékelés:

Halottak napja

Halottak napja

Ez egy nagyon jó kép, nekem nagyon tetszik. Van ebben egy nagyon érdekes dinamikai játék. Az én ízlésemhez közelebb állna, ha ez egy négyzetes kompozíció lenne úgy, hogy a kép jobb oldalán lévő sötét tónusban hagyott részeket lehagynám, és meglenne a fő alakunk, a háttérben a sírkövekből az a tömeg, ami ott létrejön, ahol ez az egész világos tónusban tartott sírkőcsoport véget ér, ott húznék egy határt, és ott lenne vége a képnek. Így is van egy érdekes húzása az egésznek azzal a háttérben lévő sötétebb tónusú résszel, de azért egy feszesebb, dinamikusabb kompozíciót kapnánk, a négyzetes beállítással. Mindenesetre, megvan a három a leckemegoldás, mert akárhogy döntesz, hogy elfogadod, vagy nem, amit most mondtam, ettől függetlenül ez egy jó ritmusú kép. Végre egy olyan temetői helyzet, ami nem akar primér módon az érzelmekre hatni. (hegyi)
értékelés:    

Rigóhalál

Rigóhalál

A fekete rigó halott, törékeny, egyre áttetszőbbé váló teste nem eresztett.

Mennyire érdekes az a különbség, ahogy a belvárosi vagy külvárosi ember szembesül ezekkel a halálokkal. Mi a kertben szoktunk találni tetemeket, ha ez télről tavaszra fordulólag történik, akkor van esély, hogy a macskák nem szedték szét, akkor ez a lenyomatszerű jelleg jobban megvan. Tavaszi vagy nyári tetem nem sokáig marad meg, de abból is maradnak nyomok, foltok, biológiai graffitik. Ez a kép is azért izgalmas, mert a lenyomat jellege fantasztikusan hasonlít egy graffitis technikához, a stencil technikához, amikor a negatív formát kivágják a papírból, és festékszóróval belefestenek. Akkor jönnek létre ilyen érdekes kontúrok, mint ami most a fejnél, a faroktollaknál vagy a szárnynál például megjelenik. Persze mindez a felületből adódik, abból, hogy ez egy koszos üvegtető. Árnyjáték jellegű a helyzet, és ettől drámai, hogy a halál pillanata ennek a lény számára kinyújtja, és végtelenné teszi. Az enyészet meg dolgozik ezen a tetemen, és lakmároznak belőle a többi kis állatkák. A ritmus is nagyon tetszik, és az is, hogy a kereszt ferdén megvan a képben, katedrálüvegnek a kis kockái, sejtjei is jó ritmusok. Egyszerű eszközök, tudom, hogy mit akarok mutatni, és onnantól kezdve a forma már adott. Az már adja magát, hogy hagyom-e ezt aranymetszésben, és nyugalmat akarok sugározni, vagy mint ahogy most Timi tette, kimozdítom ebből a pontból, és azzal, hogy a kép bal oldalán egy nagyobb üres foltot hagyok középszürke tónussal, egy filozófiai fölvetést indítok el a képben képi nyelvvel: az ellentétpárját a halálnak, a pusztulásnak, mégpedig a semmit, az üreset, de az újrakezdést is. Ez az egész valahogy itt ritmizál nekünk, billeg ezen a felületen, ettől lesz ereje, dühe, ettől sűrűsödik be az egész. (hegyi)
értékelés:    

Idős korizók

A Városligeti műjégpályán gyerekkoromban ott keringőztek a fura ruhába öltözött idős emberek. Mostanra már nincsenek furi ruhában, de még mindig megadják a módját. Nagyon szeretetre méltó, eltűnő világ ez.

Az egész olyan, mint egy Fellini-film. Még az arcok is, meg az egészben van egy ilyen olaszos temperamentum nekem, amiből nem csak a régi idők sugároznak, hanem a jelen kapcsolódása is. Tehát itt nem csak arról van szó, hogy valami letűnt kor hírnökei libbentek ide elénk, mint egy mesében, mert itt a jelen is megvan, a kor látszódik, és minden technikai megoldása mellett is, ez egy nagyon konkrét portrévilág. Nem nagyon kegyeskedünk itt, ezekkel az emberekkel, de ez nem baj, mert szerintem ők vállalják azt, hogy hány évesek és hogy néznek ki. Nekem legalábbis ez így tűnik. Van benne egy kortalan elegancia, miközben az a nyakba akasztott kulcs, az meg zseniális! Az olyan, mint hogyha a lakótelepi gyerek, felnőtt volna hirtelen, tehát tényleg fantasztikus. És hát ez a sapka ott a szélső bácsin, na, az nagyon izgalmas. Talán egy kicsivel többet adtam volna derékból, mert most olyan, mint hogyha a hölgy szép lassan el is csúszna hanyatt. És azért ők biztos csináltak valamit a lábukkal is, nem csak a fejükkel. Így olyan, mint hogyha egy ilyen régi, ovális képkeretbe kívánkozó kép lenne, tehát megvan ennek is a húzása, de megnézném, hogy milyen lehetett volna ez akkor, ha megvan a lábtartás, vagy a pózból adódó kapcsolódás is, nem csak a kezek kapcsolata. (hegyi) értékelés:

Rugós Geci a Bacsó Béla utcában

Rugós Geci a Bacsó Béla utcában

Sajnos a képen látható egyik hölgy sem él már. Mindannyian 50 év alattiak voltak. A Bacsó Béla utcában, a Meki mögött olyan szubkultúra él, amit nehéz elképzelni annak, aki nem lát bele. Mint egy telepen, elszigetelve élnek nyomorukban. Szinte alig hagyják el a környező utcákat. Piroska a picike hölgy, országos barátom lett, és nagyon szerettük egymást. Az ajtóban álló Editet is nagyon szerettem. Piroska a rugós műhely tulajdonosát (már az üzlet is megszűnt) Rugós Gecinek hívta.

Egy vallomással tartozom: mindig irigyeltem azokat, akik kellő bátorsággal és elszántsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a nyakukba vegyék a fényképezőgépet és a várost, és akár a rutinnal bejárt útjukon, akár idegen helyeken készítsenek portrékat. Itt a portrén van a hangsúly, ez egy kettős portré. Egy leletmentés. Nagyon jó, hogy ebbe a leckébe került, mert nagyon érdekes az a világ, amit úgy gondoltunk, hogy eltűnt, és abban reménykedtünk, hogy hamar magunk mögé tudjuk hagyni. Nemrég láttuk a Goodbye, Lenin c. filmet, amit azért hozok ide példának, mert az a film is egy vidám filmnek készült, biztos az ifjúság annak is értékeli, de aki megélte ezt az egészet a saját bőrén, az hamar elkeseredik. Most, főképp a mai helyzetből, a mai világból visszagondolni azokra az évekre, amikor akár a nyócker, akár a tizenharmadik kerület a virágkorukat élték, felettébb érdekes, mert a nyomorúság körbeér. Erről szól ez a kép is, hogy mindig megtaláljuk a magunk menekülési útvonalát, itt is erről van szó, túlélünk, és van, akinek az egész élete nem szól másról, mint a túlélésről. Miközben ez egy nagyon szomorú tendencia és helyzet, aközben megvan ennek a tartása és a romantikája is. Mások a játékszabályok, mások a törvények, és azon belül kell a betyárbecsületnek működni, és ez ad tartást a labdával, vagy a cigivel, vagy a felirattal a háttérben. Tulajdonképpen vélemény, és nagyon örülök, hogy ott van az anarchia jel. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Úton

Úton

Takács Zsolt emlékére... Jó Utat Viking!

Nehezen elemez az ember ennyire személyes üzenetet, Dávid nézd el nekem, hogy most nem megyek bele semmiféle kompi-teknó vonalba, meg, nem is nagyon volna mibe. A kép kettőssége, amit fénnyel jelzel, nagyon mélyen ábrázol, fény innen, fény ott, és a kettő között az alagút. (hegyi)
értékelés:    

in memoriam: Kemény Henrik 1.in memoriam: Kemény Henrik 2.

 Kemény Henrik 1.
 Kemény Henrik 2.

Végül is nem tudom, hogy az én hibám, vagy egybe lett küldve a két kép, én bevallom az első az, amivel tudok mit kezdeni, a második ezzel a szelektív vacakolással nekem nem működik. Az elsőn minden rajta van, aminek kell, a tanítvány, a közönség, az előadás, a kulissza felfedése, tehát egy képbe sikerült a teljes palettát sűríteni. Ez jó. A másodikat nem használnám, mert primer módon akar hatni, de ez így csak vadászat. Az elsőé a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

A Szabad Nép székház helye

A Szabad Nép székház helye

2007.06.09.

Szigorú társadalomkritikai kép, mindazzal együtt, hogy a palánk és a házak ellentétes dőlése jól adja a feszültséget, és az is igen meghökkentő, hogy szokástól eltérően a palánk üres és a háttér adja a ritmust, fordítva szoktuk ezt meg a városban, a firkák és reklámok között. Ide kellett volna mondjuk Feri vagy Sándor kölcsön esernyőjével egy modell, mert azt nagyon jól érezted, hogy kell oda ember, de most a két alak egyrészt nagyon szélen maradt, másrészt kéne valami őrület a színnel oda. De hát gondolom, hogy 5 év után ez már nem megtalálható. (hegyi)
értékelés:

Hálatáblák

Hálatáblák

István, itt most a helyzet az, hogy a dokumentálás megtörtént, de az érzelmi döntést nem hoztad meg, hogy mi az, ami téged ebben érdekel. Ha ez megvolna, akkor az már adná magát, hogy honnan, milyen képkivágással, milyen tónussal, hogyan fotózd meg ezt a falat, így most a szürkés fátyol, a pontatlan perspektíva elviszi a figyelmet, ráadásul abban se vagyok biztos, hogy ez a kép éles. Ha megvan, mit akarsz ezzel mondani, kérek ismétlést. (hegyi)

Szecessziós panoráma

Szecessziós panoráma

Budapest, 2010.07.21.

Nagyon érdekes a problémafelvetése Sándornak, legalábbis az, amit bennem ez a kép felvet, a szürkéivel, a fátyolosságával, és azzal, ahogy újrarendezi a teret, saját képére formálva, sűrítve. Ebben nekem az a szép, hogy egyből beindul a történet, amit oly sokszor tapasztalunk, hogy csupa lelkesedésből és szívjóságból valami borzalmas giccsparádé születik, kevés a pénz, ezért szűkre vágott térben próbálunk a macskakő közé életet lehelni, ami bárhol másutt jól mutathatna, de itt, ezzel a szoborral nem hogy nem kapcsolódik, de valami borzalmasan ellene dolgozik és lehúzza, és igen, így kell élnünk, ezt a - már elnézést érte - kultúrházi portás agilitást kell elszenvedni. Ki akarjuk emelni a szobrot, méltóvá tenni a helyet hozzá, mert nem bízunk a szobor önálló életében és erejében. Sándor még egy trükköt is kieszelt, mert a Nodal Ninja panorámafej állványát képelemmé komponálta, mint egy új origóként, mint egy képzelt nullpont jelzésként megmutatva, hova kéne állni, és ha már asszociáció, erről eszembe jut Cseh Tamás Antoine és Desiré lemezéről a bogaras szám, és hadd ne beszéljek arról, hogy vajon hányszor végzik valami fémhulladékudvarban a szobor letörhető részei. Ezek vagyunk. Autóstul. (hegyi)
értékelés:    

Elfelejtett nyár

Elfelejtett nyár

ad notam 'Dobozolt nyár' Szekeres Gábortól

Jó ez a kérdés-felelet játék, ahogy akcióra reakciót kapunk, és most olyat mondok, ami tőlem lehet, hogy ritkaság, hiszen sokszor ágállok a túl szűkre vett formák miatt, és most azt kell mondjam, hogy itt azt a dühöt, azt a tombolást, amit a pálmavirág megtörten is dinamikus levelei adnak ebben a nyugalmasan pusztuló környezetben, ezt nekem egy feszesebb, zártabb, talán még azt is megkockáztatom, hogy négyzetes, vagy ahhoz közeli képarány hozná meg, mert így bár a magány érzékelhető, de nagyon távolról nézzük, ráadásul gondolom a helyszűke okán lehet, hogy az objektív megválasztásából adódik, hogy erősebben torzítunk, mint jólesne. De elvitathatatlan az az erő, ami ebben a sérült, megvert növényben benne van. (hegyi)
értékelés:

untitled

untitled

Ha már cím nélkül, akkor legyen cím nélkül, bár szerintem lusta dolog ez a cím nélküliség, javarészt én nem tudom ezt elfogadni, valami csak eszedbe jut, úgyhogy majd ha eszedbe jutott, akkor szólj, és lecseréljük. Ami az egészet illeti: van valami nagyon érdekes ebben a kicsit fintorgó, szélbe tartott fejben, így, a háttérrel együtt, és érdekes, amit együtt kiad. Összehúzta a ritmikát az, hogy ebből a két képből csináltál most valamit, csak abban nem vagyok teljesen biztos, arról nem győztél meg, hogy ez így, és csak így készülhet el, márpedig ez dolga a fotósnak, hogy ne maradjon kétség a nézőben. Nagyon szorosnak érzem most ezt a vágást. Valamiért nagyon kitoltad magad a bal szélre, miközben maga a ház és a téma ezt nem indokolja. Ha a háznak a tömegét nézem, akkor lényegesen közelebb kerülhettél volna ehhez a dologhoz, most ez nekem olyan fura. Ismétlés. (hegyi)

Teke

Teke

Bowling, madzagra kötve? Nonszensz.

Gábor, az a helyzet, hogy nagyon távolságtartó vagy. Értem én, hogy elmentél tekézni valahová, vagy valami buliban voltál, és ott ezt megtaláltad. A problémám csak az, hogy azt nem döntötted el, hogy most téged ebből a szociografikus ábrázolás érdekel, tehát az, hogy fölverte a gaz ezt a pályát, és mennyire esendő ez így a repedező tekebábukkal, vagy maga a tárgy érdekel, az, hogy ezeken milyen szépen fog az idő, milyen szépen roncsolódnak, vagy maga a játék érdekelne. Így a néződ sem tudja eldönteni, a néződ se tud veled haladni. Valahol most megálltunk a kapunál, és nem léptünk be a szobába, ez az élményem van. Jó lenne, ha ezeket tudatosítanád magadban, hogy ebből téged mi érdekel. Bátortalanságot érzek ebben, hogy ezzel biztos nem lesz baj, ha így, viszonylag távolabbról lefényképezem ezeket a bábukat. Gond más nincs, csak az, hogy ez így nem érdekes. Nézd meg a részleteket: ott van hátul egy bábu, ami a golyó mögött meghúzódik, és tényleg benőtte a fű, hogy mennyire szép lehetne az. Vagy akár ezeknek a felülete, vagy ha leguggolsz, és onnan próbálsz ezzel valamit kezdeni. Szóval sok érzelmi út van, ami elvisz ehhez a tárgyhoz, és ami be tudja kapcsolni a nézőt, most ez nem történik meg. Ha vissza tudsz menni, akkor kérlek ismételj. (hegyi)