A sült hal, ami itt az előtérben látható a kerámiatányérral, a citromszeletekkel egy nagyon sokkoló és nagyon, hát hogy mondjam, sikeres lehetőségnek a kezdete. Nagyon jó és látványos képeket lehet ilyenfajta beállításokkal létrehozni. Pontosan azért, mert ez a fajta egészen közelre helyezett szerephelyzet mindig hozza magával az előtér után a középteret és a hátteret. Ezek foszlányaiban érzékelhetőek itt is, hiszen az asztal maga egy tengerparti környezetben, egy óriási nagy horizonttal, kéklő tengerrel, akvarellszerűen fátyolszintű emberi alakokkal, napozóernyőkkel láthatóak. Én mégis azt mondom, hogy maga a középtér, talán sótartók, olajos tégelyek, egy lila színű fogpiszkálótartó, ezek mind jó szereplői lehetnének ennek a középtérnek, de most tulajdonképpen én úgy érzem, hogy spontán módon és esetlegesen helyezkednek ők el a kép baloldalán, miközben egy pici igazítással, egy pici kompozíciós mozgatással ezek a tárgyak egészen pikáns, vagy egészen abszurd képet adhatnának nekünk, beleértve a mögötte sejlő hátteret. Ebből ez a hármas tagozódás nagyon jól tudná működtetni azt a szarkazmust, amely a címhez kapcsolódik és a 25-ös lecke gyanánt lett elkészítve. Tehát én megint azt mondom, hogy az Ágnesnek nagyon jó az ötlete, nagyon jó a megfigyelése, csak a kivitelezésre kellene odafigyelni, mert a kivitelezés esetlegessége miatt csúszik el mindig mostanában egy jó befejezés. Ezért én ezt egy egydisznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés:
Domján Peti szelleme suhant át a színen. Szimpatikus kép, bár szerintem ebben a leckében nem találja a helyét.
Én valószínűleg fordítottam volna a halon, hogy jobban felismerhető legyen.
Nagyon tetszik a háttér jelzés szerű megjelenése, a vízvestékkel odakent tengerpart, kár, hogy annyira ferde, hogy a víz mind ki fog folyni belőle.