Simogatták a lapokat nagy szeretettel.

Nekem ez azt üzeni, hogy
- Az enyém!
- Nem, ez az enyém!
- Jó, legyen az a tiéd, de ez az enyém!
:)

Igy van ez jol.

Hát a sorrenddel a helyzet az, hogy máshogy nem menne könnyen, mivel két egymás mellett ülő ember lapozgatta a könyvet. :)

Egeszen kenyelmetlen ez a nezopont. Egyreszt ugye a jobb-bal kezek mas sorrendben vannak, mint az megszokta a szemunk meg az agyunk. Masreszt ahogy a konyv enyhen ferde, billegek, kapkodom a fejem, egyik kez, masik kez, fejezetcim, felemelkedo ujjhegyek, konyvjelzo, ujjpercek, a felkarok vege, nem tudok megnyugodni. Harmadreszt a feszultseg, a szikrazas a kisujjak kozott.
Es megis olyan bekes, ahogy pihen egymas mellett a ket kez.