Elmúlás

Csalogatóak, csábítóak az ilyen makróba hajló megfigyelések, de ez a kép épp úgy egy színpadot mutat, mintha egy város főterét fotóztad volna, és ez a színpad most üres. Az elsődleges jelentéssík a korhadó tárgyakkal megvan. Úgy is mondhatnám, rádiós hasonlattal, hogy megvan az érzelmi vivőhullám, de hiányzik a jel. Az, hogy korhad egy ablak, önmagában még közhely marad, ha nem teszed hozzá üzenetben Frantisek Balgát. (hegyi)

Hozzászólások

Ez a jó kérdés, a hogyan. Magad, vagy valamit, ami te vagy.

Hozzátenni magam egy kézzel pl. vagy sziluettemmel, vagy hogyan?

Igazad van Kriszta, a finomhangolás megengedett, köszi.

Szerintem is nagyon szép, bár nekem talán enyhén elbillen a sötét irányába. Kicsit több részletet mutatnék a lenti sötétségből, vagy talán az nem is kell, elég lenne picit vágni balról, hogy az a D-betűszerű pókhálókuszálódás már ne legyen benne, és lentről is egy kicsit, hogy a képarányok megmaradjanak.

Köszönöm, hogy értelmezhető és érezhető a kép mondanivalója számodra, a világos-sötét ill. a fény és sötétség arányát sokáig tétovázva választottam, így éreztem megfelelőnek.

Ez szép lett Feri! Számomra kellően sejtelmes, szép, finom textúrák is megmutatkoznak az alsó sötét és a felső világos regiszterek között, minden rétegnek megvan a maga szerepe és súlya. Először érzés jön vele, utána csak értelmezés, nekem ezért jó.

Új hozzászólás