Nekem itt most a repedések a falon elviszik az egészet a fenébe, kibillentenek a nyugalomból. A másik, hogy a fád, akvarell, az nem egyenlő a szürkével. A harmadik, hogy én beáldoztam volna simán a teljes párhuzamosságot a valóság és az árnyék között, közelebb megyek és jobban jobbra, ennek nem kell ekkora tér, mert így a finomságai elvesznek, jelentéktelenné válnak. Ami kifejezetten példás, az az, ahogy az árnyék és a valóság közti nagy formai különbséget észrevetted, ez fontos, ezt tedd a batyudba, jól jön majd. (hegyi)