Szintén régebbi képeim egyike. Az egyik kedves barátommal épp romos, elhagyatott helyeket kerestünk, és az egyik ilyenben bukkantam rá a babafejre. El is időztünk mellette, kifejező a tekintete.
Találtál valamit a természetben, de nem nyúltál hozzá, nem igazítottad helyre, nem csináltál benne kompozíciót, lefényképezted, ahogy van, ez nem jó. Van az az íves ág ott a nyakánál az nagyon zavaró, egy másik ág keresztben ott a szájánál szintén zavaró, ezeket ki kell venni, van egy fehér ág, ezek úgy kell összerendezni, hogy ne zavarjon bele az egészbe, hogy elkezdjen működni ez a babafej. Az, hogy te ezt így találtad ott, az engem se nem vigasztal, se nem érdekel. Elvitt az a primer ösztönélmény, hogy találtam egy babafejet a sárban, ebből majd milyen jó kép lesz. Ennél tovább kell majd egy lépéssel menned. Mondok valamit így ennyi kép leelemzése után: a saját érzelmeiddel kéne tisztába jönnöd, mert most a megélt érzelmeid helyett rendre mintha valami szótárból válogatnál, mintha valami mások által elvárt dolgot teljesítenél meggyőződés nélkül. Keresd magad, és azt fotózd bele a képekbe. (hegyi)
Nem feltétlen pozitív élményre gondoltam, hanem hogy közelebb, bentebb. Pl ha idenézne kacska félszemével, ilyenek, én nem tudom, csak mondom, hátha segít ha tudod mit vált ki. (És hordalékot mint a vízparti hordalékot értsd.)
Kedves István, így harmadik válaszként írva (nem kronológiailag néztem) kezdem azt hinni, belém próbál kötni! :)
Ha már a kép kiváltotta a sokkolást, és az esztétikai undort, akkor elérte a célját! Valljuk meg, ez a babaportré sehogy nem fog pozitív érzeteket kelteni.
De így van, pedellus bácsi megreguláz, ahol kell, végtére is, ezért keveredtem erre, útmutatásért :)
Roland, el vagyok én maradva az elemzéssel erősen, de ígérem, rákapcsolok és hamarosan ideérek, addig bírd ki - de nyugi, senki se beléd akar kötni, a képek meg azért is vannak, hogy ha köthető, tegyük. Na, csitt, a többi elemzésben jön majd - addig te is írj másoméhoz, akárhol, akármihez, jól fog esni nekik is.