Dani egy érdekes játékba fogott, grafikai elemekből, képernyőképekből csinált egyfajta montázst. Az életének különböző területeit láthatjuk itt, különböző közösségi felületeket, ahol ő jelen van. Ezek közül az egyik a Látszótér, és ez mindegyik valahol egy profiloldal, ahogy én látom. Egyfajta bemutatkozás ez a közönség felé, vagy részére. Az irány abszolút tetszik, hogy a különbözőségben találni meg a párhuzamokat, ez jól működik, és tulajdonképpen minden egyes belépésnél ez az első, hogy az ember beiratkozik, kitölti a maga kis formuláit, megad magáról adatokat, vagy nem, álnéven van jelen, vagy valós névvel, ami nyilvánvalóan az adott közösségtől függ. Ez a munka ebben a tekintetben abszolút jól mozog, és jól felismerhető. Talán egyetlen egy problémám van, ami nem más, mint az iskolássága. Az, hogy ahhoz, hogy felismerjem ezt a dolgot, hogy felismerhetőek legyenek ezek a közösségi terek, ahhoz számomra nincs szükség arra, hogy mindegyik kitöltse a képernyő teljes részét, és ennyire elvágólagos legyen ez a szerkezet. Lehet, hogy én valamilyen módon fókuszáltam volna egy-egy terület sajátosságára, kevesebb képelemmel dolgoznék, és abból állítanék valamit össze, így talán attraktívabb lehetne az ügy. Most azt látom, hogy ugyanazzal az értékkel szerepelnek a Windows indító menüjének a gombjai, valamennyi talán a háttérből is felsejlik, tehát, elég sok minden van, ami eleve elvonja a figyelmet, és aztán mindehhez vannak kihasználatlan területek, azok a szürkék, amit az adott webdesigner nem töltött ki információval, avagy amik az adott képernyőfelbontásnál már nem tudtak feltöltődni tartalommal. Miért mondom ezt? Azért, mert ahhoz, hogy ez működjön, ennek ebben a képernyőfelbontásban is működnie kéne, tehát, ott már némi probléma adódik számomra, amikor valami felbontás, vagy méret függővé válik, mert ott valami olyat határozok meg a néző számára, hogy márpedig te kénytelen vagy az én rendszerembe, az énáltalam megadott technikai feltételekkel belépni. És ez bizony kizár embereket ebből a dologból. Én most egy viszonylag nagy monitoron nézem ezt, és ennél a monitornál elég erősen kell dörzsölnöm a szememet, hogy ezek a képernyőelemek beazonosíthatóak legyenek. Értem én, hogy nem biztos, hogy cél az, hogy minden azonosítható legyen, ugyanakkor sajnálom azt a teret, amit itt most feleslegesen az egyes oldalaknak a szürke sávjai kitöltenek. Ritmusban nem érzem ezt így nagyon egyben. De az első leckére ez egy nagyon frappáns gondolat. Mindaz, amit elmondtam, az az én személyes, szubjektív ízlésem, ettől függetlenül objektíven, mintegy első leckés bemutatkozást abszolút el tudom fogadni. Úgyhogy Dani, megvan az első leckéd, én ezt jó gondolatnak tartom hozzá, és a többiről meg beszélgessünk. (hegyi)
értékelés: