Munkák | Page 9 | Látszótér

Szűrés

Tüzesvizöntő
Személyre szabott szatmári szilvák szenvtelen szimulákruma.

A Danitól már láttunk ezzel a két pohárral egy játékot, egy kompozíciós megfigyelést, ami egy nagyon pontos megfigyelés volt. Ez a kép csak egy tárgyi leltár szerint azonos kép, mert itt is látunk két poharat, de egy teljesen más érzelmi hátteret, üzenetet hordoz. Nagyon provokatív ez a kép, és érdekes, hogy a Dani felfedezte ezt a játékot, hogy amikor egy pohárba folyadékot töltünk, az optikaként működik, tehát mint egy tükör vagy egy lencse. Ugye a háttérben látjuk az arcot direktben, életlenül, és a pohárban a folyadékban látjuk tükröztetve az arc eltolódott verzióját, és tulajdonképen ez a kép lényege, mint egy furcsa, szürreális vasutas, akinek mint a vadakat terelő juhász úgy ragyog a szeme, és csillog, és ott van a torzulás miatt az átélés, hogy az előző poharat már megitta, és hú de nehéz ez a probléma amit a boszorkány feladott nekem ezen az életúton, megyek az üveghegyhez. Van egy olyan mondás, hogy az optimistának félig tele a pohár, a pesszimistának meg félig üres, és ő akár akarja, akár nem eljátszik ezzel a gondolattal, hogy van egy tele és egy üres poharunk, ami egy küzdelmi helyzet, dinamikus, mert egy történet közepén találjuk magunkat. Érezzük, hogy itt nagy dolgok történtek, és még nagy, drámai helyzetek is fognak, de ez egy öniróniával van kezelve, a színeket meghagyta, azok drámaiságát, és nem véletlenül helyezte a poharat, a fejét oda, ahová, mert gondolom nézegette ezt és nem egyből hörpintette ki azt a poharat, és egy olyan helyzetet választott, ahol horizontálisan elmozdult a feje, kettévált a feje, és az egyik feje csücsörít, a másik az néz felénk. Nézegette ő, mert ha a másik pohárból kiissza ezt az italt, akkor ennek a történetnek vége, mert azért azt sejthetjük, hogy ez egy alkoholos pohár, ez az egész álomszerű világ abban van benne, ami a másik világban egy tökéletesen hétköznapi, racionális környezetben, az OSB lapon könyökölve, egy ember kihörpint, és a mágia, a varázslatos világ ebben a pohárban van benn, és erre mondom, hogy a kompozíció ezt jól teljesíti. Egy dolgot áruljon el a Dani, hogy a szimulákruma az micsoda, mert én nem szoktam inni, biztos valami rum, amit szimulákkal kevernek, és a szatmári szilvának az egyik verziója, mert van kisüsti és van a szenvtelen, mert nálunk pl. az van kiírva a ház oldalára, hogy sör-bor-pálinka korlátlan kimérése, tehát van ilyen is, mivel ma már nem azok laknak ott, így nem tudom, milyen a korlátlan kimérés. (szőke)
értékelés:

Rost
Szerettem volna egy jó képet csinálni poharakról, de mikor elkezdtem, rájöttem, hogy ma csak az asztal hagyja megmutatni magát.

Nagyon örülök, hogy a Juhász Dani küldött egy ilyen képet, már a sztendapokból ismert helyzetekben a Badárral én sokat meséltem már az OSB filozófiájáról, itt ebben a helyzetben, mivel felülről látjuk az OSB-t, ami egy kültéri felületen helyezkedhetett el hosszabb ideig, és a korrózió a hosszú idő, talán egy év alatt nagyon megbontja ezeket a rostokat. Az OSB a magyar szabadidős kultúra elsősorban hétvégi házak, szabadidős helyzetekben előszeretettel használja, pl. itt Taljándörögdön a Katica büfé egy kultuszhelyszíne az OSB-nek, gyakorlatilag akár az én házam egy részét is ilyen helyszínként említhetjük meg. A hülyéskedést félretéve egy olyan oldalfényforrást látunk, ami ezt a rusztikus, sérült részt megmozdítja az oldalárnyékokkal. Erre utal a rost cím is, hogy ezek a farostok teljesen szabálytalan rendszerben adnak egy nagyon érdekes hátteret, amin a két felület, az üres, de elborított üvegpohár és a folyadékkal, talán alkohollal teli kispohár nagyon szép, geometriai árnyékokat hoz létre. Az álló pohárnak a nagyítási fókuszán még a fókusz középpontját is látjuk megcsillanni ezen a farost felületen. Énszerintem nagyon jó ritmusú a két azonos tárgy másféle módon történő elhelyezése, és ezen a képen való párbaállítása, ami igazából a zenéhez, és menüettszerű ritmushoz, ujjgyakorlathoz hasonlítanám, és örülök annak, hogy nem is akar ennél többet a kép, nincs hozzá választva egy plusz blikkfang, egy fekete-fehér tónusvilág van hozzá választva, és ez a kép igenis mélyet merít, és a Danitól eddig látott képek, és a Dani személyisége, előtörténete bizonyíték arra ezen a képen keresztül, hogy két egyszerű tárggyal és egy hétköznapi felülettel is lehet mélyen beszélni azokról a folyamatokról, amelyeket hosszan és bőbeszédűen, képsorokkal is meg lehetne építeni, hogy ki voltak ott, mikor jöttek oda, hányan voltak, hétvégén ez hogy zajlik, mi a folytatás... miközben itt egy négyzetes felületen összesűrűsödik és lenyomatként jelentkezik. És elvárom, hogy a Juhász Dani ezen a megkezdett útján ezzel szenvtelenséggel, ilyen fajta a rideg racionalitással álljon szembe magával, és ha lehet, kérem, akkor ezeken a szinteken küldje a munkáit. (szőke)
értékelés:

Ez most már talán elmond rólam ezt-azt. ha érdekel, itt megnézheted nagyobban. Ja és a bal válamon ott ül a barátom a kasszás, amit egy Banksy néven alkotó angol street art alkotótól sajátítottam ki.

Az alkotó elküldte a képet nagyobb méretben is, és azt kell, hogy mondjam, ennél ennek van is értelme, mivel ebben a kollázs-technikával (az estiskolán erről vannak anyagok, különös tekintettel Max Ernst munkáira) készült portréban vannak szöveges üzenetek is, amelyek ebben a méretben nem tudnánk elolvasni. Utal a szövegben a Banksy nevű street-art alkotóra is, aki egy nagyon fontos alkotója a kortárs – mondhatjuk – képzőművészetnek, mivel ezt az utcai művészetet be tudta emelni a kiállítások, a műtermek és a gyűjtők világába, és tudjuk, hogy ma már egy Banksy-grafittinek micsoda értéke van. Tehát visszatérve a képhez, millió kódot találhatunk ezen a képen, és kezdhetjük ezt megfejteni úgy is, hogy elkezdjük olvasni felülről lefelé, mivel egy emberi test formája adja az alakot, ez az alkotó maga. Tehát fentről lefelé a fejnél jelzésértékűen meg vannak hagyva a fényfoltok, de egy villanykörtét látunk, amire a ’figyelj oda, hogy mit teszel’ van írva, ezt már egy filozófiai üzenetként vagy kiáltványként is felfoghatjuk, majd ami még könnyen dekódolható az a szív, mint egy darts tábla, és a közepébe dobott tizes, aztán a gyomornál a recyclingnek, azaz környezettudatos, újrafelhasználható dolgok jelét láthatjuk, mint az emésztésre utaló helyzet, majd a veséket két tojás jelzi, a két kart ha megnézzük, ezek szakmai, vagy cselekvésre történő utalások, az egyik egy snitzer, a másik tollban és ceruzában végződik, a genitáliákat is megjeleníti az alkotó, majd a lábnál egy egészen más világot bekapcsolva egy buborékos hátteret használva fejezi be ezt az üzenetet, ezt a verbálisan is felfogható üzenetet a készítő. Szerintem maga a helyzet az számomra értékes és fontos, és nagyon örülök, hogy valaki ezzel foglalkozik, és merész dolognak tartom, hogy valaki egy ilyen bemutatkozást, portrét küldjön magáról, mivel valószínűsíthető, hogy számára ezek az üzenetrészek fontosak, és jelentéssel bírnak, és dekódolhatóak. Ami számomra kérdése, az az, hogy ezt a figurát nagyon élesen körbevágta, és nincs is semmilyen térbeli kapcsolata, tehát a figura körüli tér egy fehérben tartott háttér, egy papírlap. Ez kérdést vet fel bennem, hogy ez is az üzenet része, ez a kivágottság, kiemeltség, egyedüllét, vagy pedig ez csak azt jelzi, hogy a háttér nincs befejezve. Mivel ez a kép – főképp hogy ha erre a Banksy-ra is utalunk – akkor azért fontos lenne, hogy akár más technikákat is bekapcsolva, pl. festést, rajzot, vagy sprayt vagy bármit, össze legyen egy kicsit dolgozva a figurával, mivel így én nem tartom 100 %-ig befejezettnek ezt a munkát. (szőke)
értékelés:

Steven Spielberg a Jurassic park forgatásán.

Hát, Dani, itt sajnos beleléptél. Tehát az irónia, a ritmusok, a szürrealizmusa a képnek, a házi feladattal való kapcsolat - egy jó minőségű kép született, a Hócipő őrjöngene, ha ilyen képeket tudna publikálni. (szőke)
értékelés:

Homage a csikkpesta
Csekk István egy cserebogárgyanús csoporttársam, aki nagyon jó dolgokat csinál, többek közt scannerrel is. Legyen ez a kép tiszteletadás, és hivatalos meghívó neki az estibe, mer ha csak úgy szóban hívom akkor: - hát nem is tudom, jó majd megnézem, meg bla-bla-bla...

Az üzenet személyes jellegének örülünk, már csak István munkáit várjuk válaszul. Ennek a technikának az volt a lényege annak idején, amikor a fénymásolók kezdtek bejönni, hogy az ember a kezét vagy az arcát ráhelyezte a fénymásolóra, és főleg az arcnál érdekes ez, hogy olyan nagy fényerővel exponált a fénymásoló, hogy a szemet be kellett csukni. És igazából azon túl, hogy szinte grafikus és szilutettes a kép, van az egésznek egy ravatalszerű, halotti maszkszerű, nyomozati anyaghoz hasonló drámája, hisz az ember nem tudja kinyitni a szemét. Ettől van egy furcsa totemszerű hangvétele, ráadásul mivel a testfelület egy részét oda kell nyomni az üveglemezhez, van egy térképszerű kiterítettsége is, ez okozza a sokkoló hangvételt. Picasso rajzai, kubista portréi juthatnak eszünkbe erről a furcsa térjátékról. (szőke)
értékelés:

Fénytojás
Még egy kitömött állat.

Még mindig jó az ötlet a kitömött állattal, a fénytojás is jó, de a megvilágítás nem tökéletes. Annyira erős a fény a madár alatt, hogy maga a madár bebukik, tehát egy pici élfényt, derítést kellene neki adni. Picit a fészek is lehetne játékosabb, szóval azt mondjuk, hogy ismétlés! De azért ez is kap két disznót, csak jó volna, ha megcsinálnád az ötletet úgy is, hogy kipróbálod, amit mondtunk. (szőke)
értékelés:

Estebéd

Nagyon érdekes üzenete van a képnek, szorgalmi pont megvan. Nekem igazából erről a képről valójában a Kex együttes Család című opusza jut eszembe. (szőke)
értékelés:

Bogas
Életben az erős, gyomorban a gyenge.

Olyan, mintha ez egy kitömött állat lenne, ez legalább már nem kutya és macska. :) Végre valaki másfelé is elindul. Ez a része jó, a kivágással bajok vannak, mert szélről túl sok az információ nélküli fekete. (szőke)
értékelés:

Felső világ bodja
IC, utazás, unatkozás, játcás

No most nem tudom, hogy mit jelent az a szó, hogy bodja, nem tudok a címmel mit kezdeni, elfogadom, hogy az én hiányosságom ez. Nyilván ez egy InterCity, de attól, hogy egy nagylátó optikával lefényképezek pár csíkos lemezt, még nem hoztam létre képet. Picit többet kéne magunkból megnyitni. (szőke)

Barátom a kasszás
Egyszer mindenki fizetni fog. Ez egy fotogram előlegbe.

Értjük a látszólag humoros megközelítést, nem tudjuk pontosan, hogy a röntgen kinek a felvétele lehet, érzem a szarkazmusát, a ritmikai játékot, de úgy érezzük, hogy a negyedik lecke szintjét, minőségét meg kéne picit tiszteljük, ha szabad azt mondani, négyes leckére ezt nem fogadjuk el. (szőke)

Vákum
Ha már minden leckém lenne, ezt talán köldöknek küldeném.

Többszörösen átgondolt és nagyon provokatív képet látunk, és azt kell mondjam, hogy nagyon bátor vállalkozás, és óriási előrelépés az októberi első leckéjéhez képest. Az egész emberi test van odaadva váltságdíjként az első leckében az arc ellenében, ez egy nagyon fontos dolog, feltételezem, hogy Dániel bízik bennünk, nem elsősorban Szőkében és Hegyiben, hanem a többiekben. Ez a tükör játék hozza Moholy-Nagy világát, de ott a konkrét és natúr is, a valós megjelenés, a fényképezőgép, nagyon jó a stílusok kezelése. Egon Schiele jut eszünkbe a test formáinak rajzolatából, három külön részből áll a kép, mégis ez a hármas jó ritmusban olvad egy képpé. Drukkolunk, hogy ezen a szinten jönnek az új leckék is. (szőke)
értékelés:

Repülni vágyom
Álmomban repülni szoktam, ha ráeszmélek, hogy álmodom. Erre vágyom ébren is...

Ugye Malevicsről már sokszor beszéltünk, az ő képei megint szóba kell, hogy kerüljenek, bár itt egy egész konkrét és határozott üzenet is jelen van a képen, nem csak a meghatározhatatlanul absztrakt, teljesen üres ég, hanem az alkotó portréja is extrém verzióban, alsó gépállásban, talán az optika is torzít, ettől elrajzoltabb az ajak, az orr, a felső ajak és a homlok, mintegy karikatúrában. Ha már egy picit megint festői dolgokat próbálunk áthúzni, érdemes megnézni Henri de Toulouse-Lautrec képeit, amelyek nagyon sokszor karikatúraszerűeknek tűnnek, holott valójában nagyon intenzív, nagyon dinamikus, de drámai részlet megfigyeléseket láthatunk Lautrec képein. Itt ennél a képnél is biztos, hogy az alkotó nem véletlenül választotta az alsó gépállást, tudta, hogy ezzel elrajzolja a saját arcvonásait és ettől sebezhetővé válik mindaz, ami az ő arcán keresztül itt jelen lehet, és nem véletlen, hogy a képnek az alsó sarkába helyezte magát és nem középre, mindez a képen keresztül, hogy egy óriási nagy semmi mellett van egy előretekintő arc a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot is erősíti. Az óriási felülethez képest az arc parányi, és ugyan szabadon mozoghatna a térben ez az arc, mégis be van nyomba a jobb alsó sarokba, tehát minden azt mutatja, hogy valahol egy készültségi vészhelyzet van, amiben megvan a szabadulás vágya, de egyelőre ez mégiscsak be van a keretek közé szorítva. Jó és őszinte, nem csak önironikus képnek tartom. (szőke)
értékelés:

barátom a mélynyomtatás
kicsit bezöldült a f.-f.

Ha kompozíciójában tekintjük, akkor a kép alsó részén lévő sötét valami, talán papírszél, ez a sötét forma elviszi a képet, és ez a zavarosság a képre egyébként is jellemző, ha a csendélet kategóriájában vesszük ezt a képet szemügyre. Itt ha ez csendélet, akkor nem elsősorban a mélynyomtatás felől kell megközelíteni a megoldást, hanem az érzelmi kapcsolatból, hogy szereted ezt a munkát, a henger alakú formát, a fa fogókát, a fém csillogását, és ezt a barátságot és érzelmet a fények megcsillanásával, a tónusokkal lehet érzékeltetni. Most ez transzponálatlanul van közölve, tehát a barátsághoz ennél személyesebb helyzet szükséges. Ha csendélet, akkor viszont a kompozíciót kell figyelembe venni és szem előtt tartani, akkor azt kell mondjuk, hogy a kép egésze balra van tömörítve, minden ott sorjázik, miközben emiatt a tárgyak beállítása is esetleges és ritmikailag is egysíkú. Ezt a leckét szeretnénk ha megismételnéd ugyanezekkel a tárgyakkal, egyrészt eldöntve, hogy barátsági szempontból közelítesz hozzá, vagy csendélet szempontból, másrészt a fények, tónusok és kompozíció részét is helyretéve - nagyon szeretjük az alapötleted, de mivel ismétlésre kérünk, így majd azt a képet fogjuk értékelni és disznózni, ami elkészül. (szőke)

Már öt éve nem koriztam (úgy igazán rendeseket meg már vagy tíz éve), ezért most nagyon tetszett. Szerettem volna kis ízelítőt adni nektek belőle, mindenféle művészi igény nélkül.

Nagyon jó az, hogy egy eredeti hangot, a jég ropogását lehet hallani a korsolyával, nagyon jó ez a hang, ami a lépés ütemével ritmizálja, drámaivá változtatja ezeket a képeket és nagyon izgalmasan fokozódik ez a krimi, ez a feszültség. Egyetlen egy probléma van vele, hogy nincs vége, nincs igazából lezárva, és attól függetlenül, hogy valamit szorgalmiként készítünk, vagy konkrét feladatként, a szorgalmikra is érvényes, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. Még akkor is, ha alapvetően egy avantgard feladatot képzelünk el, mert egy ilyen helyzet, színház, tánc is a legalapvetőbb keretekkel rendelkezik, például, hogy a néző odaérkezik, vagy elmegy. Az is keretezhet egy adott térben lévő alkotást, itt pedig az a keret, amikor megnyomom a play gombot, és az a vége, ahol megáll. Ez így most nincs lezárva. Egy disznót adunk, mert van benne munka. (szőke) értékelés:

tér-idő
Turay Balázs barátja S. I. elmondása alapján készült digitális camera obscura-val készült a leckém. A harmadik leckére mozgófilmet szerettem volna készíteni, csak ez kissé hosszadalmas és már haladnék a többivel, úgyhogy itt egy életlen vacak.

A kép címéből és a képből magából próbálok elindulni, de elolvastam a magyarázó szöveget is hozzá és innen is kezdeném, ennek a legutolsó passzusával, ami úgy szól, hogy "úgyhogy itt egy életlen vacak". Szerintem az nagyon fontos, hogy amikor egy képet elkészít az ember, nekiáll, megvalósítja, kiadja a kezéből, akkor higyjen ebben a történetben, legalább ő. Itt eleve az a fajta beletörődés vagy negatív minősítés, ami itt az utolsó fél mondatban elhangzik, az a baj, hogy elég sok mindent pontosít. És ezt most elsősorban nem minősítőleg, hanem szakmailag próbálom jelezni, hogy valószínű te is érzed azt, hogy az az alkotás, amit elküldtél, az igazából egy helykitöltésnek, vagy folyamatosságnak az eszköze és nem elsősorban az önmagaddal szemben állított minőségnek a lépcsőfoka. A képen valamilyen iskolában vagy épületben lépcsősorokat látunk, ahol hosszabb expozícióban a modell kétszer is látható. A jobb alsó szakaszban ülő pozícióban, fent szinte ugyanebben a beállításban a bal fölső szakaszban. A kép címe ad valamilyen támpontot, én az irányát és szándékát nagyon jónak értékelem, nagyon jó az az út, amelyen próbálsz elindulni, ugyanakkor talán a saját magad minősítése is azt jelzi, hogy nem 100%-osan átgondolt az, ami itt a képen megvalósul. Attól még, hogy camera obscurával készült a kép, attól még ugyanúgy a kompozíciós rend számonkérhető, például hogy egy jó ritmus látható a képen, jobb alsó ponttól bal felsőig egy átlós tengely látható, és a lépcső ritmusa is jó, mégis úgy tűnik, hogy a jobb oldali részen az emberi alak könyök részénél belevágsz ebbe az elképzelt képbe. Attól függetlenül, hogy a kamera milyen márkájú vagy milyen módszerrel készült ez a kép, úgy gondolom, hogy a kompozíciót nem kell, hogy ez befolyásolja, tehát fontos lett volna előtte ezt lepróbálni, annál is inkább, mert nyilván, itt expozíción belüli mozgásról beszélünk. Segítségképpen csak annyit, hogy a mozgóképnél egy filmforgatásnál amikor a színészek egy jeleneten belül mozognak, optika felé, optikától távolabb, ezeket élességállítással szokták lekísérni, akkor a kamera körüli szakemberek használnak egy kis eszközt, legyen ez ilyen kis babzsákszerű anyag, vagy kréta, és a színészeknek úgynevezett jeleket helyeznek ez a talajon, olyan részen, amit a néző nem lát. Ez egy olyan segítség, amivel azt teszik lehetővé, hogy az operatőr által elképzelt kép pontosan lekövethető legyen, komponálható legyen, tudják tartani az élességet. Itt jelen esetben arra gondolok, hogyha le lett volna próbálva a látvány és azt látod, hogy az emberi figura kilóg a képből, akkor egy jelhagyással ez kiküszöbölhető lett volna és máris sokkal sűrűbb és összetettebb a kép.
Visszatérnék mégegyszer a kép címére és a tér-idő kapcsolatára, ahol az idő nyilván arra utal, hogy itt ugyanaz az ember egy exponált időben több helyen jelenik meg, ez az idő múlásával, a többrétegűséggel, valamilyen filozófiai gondolatot, üzenetet is hordoz, a tér pedig arra vonatkozik, hogy ebben a térben, ahol feltételezésem szerint a lépcsősor valahová távolabbra vezet, legegyszerűbb egy álló képnél az élesség megváltoztatásával, vagy kiválasztásával dolgozni. Itt arra gondolok, hogy most jelen pillanatban a camera obscura technikája úgy működik a képen, mintha valami zsákvászon vagy köd az előttünk lévő üvegre, vagy optikára ráfújódott volna, és ettől tűnik az egész elmosódottnak, de ez nem segíti a képnek azt a tér elrendezését, ami ebből a pesrpektívából, háttér-előtér viszonyból építkezik. Ahhoz, hogy ez a térhatás érzékelhető legyen, ha a technika miatt az élesség és ez a lazúr jelentkezik, akkor fényekkel, színekkel, megvilágítással lehetne dolgozni, páldául elöl erőteljesebb, hátul fátyolosabb színeket használni, amit a levegőoszlopok, a tér és távolodás a valóságban egyébként is megteremt. De mivel a színek sem tudnak segíteni abban, hogy ez a térbeliség megjelenjen, egy eszköz marad, az élességállítás. Alapvető hibájának tehát a képnek azt érzem, hogy egyrészt az előtérben lévő figurába belevágtál, másrészt az előtérben lévő figura sokkal fontosabb, ő főbb szereplő, mint a háttér alakja, így ez azt jelenti, hogy több részletet szeretnék belőle látni. Szeretnénk, ha tovább kísérleteznél ezzel a technikával. (szőke)
értékelés: