Nyár, Nyíregyháza, Vidor fesztivál.

Ez egy képsor a talp leckére, és igazából én értem, hogy ez egy képsorozat, hogy a talp köré van szerkesztve, értem, hogy a középső képpel kapcsolja össze, ezekkel a rajzkrétákkal, táblakréták ebben a dobozban, és mégis ebből a hármas sorozatból az utolsó vagy az első kép az, ami értékelhető, vagy próbál ennek a leckének megfelelni. Mostanában nagy divat ez a dekomponáltság, hogy mindent dekomponáltan komponáljanak az alkotók, és a hármas tagolásnál is azt érzem, hogy ez a triptichon is egy dekomponált triptichon, és nekem nem áll össze ez a sorozat. Még akkor sem, ha tudom, hogy a rajzkréták vannak a középpontban, és a leirat mondja a nyíregyházi Vidor fesztivált, és én elég sokszor léptem fel ezen a fesztiválon, és azt a hangulatot, ami ott volt, amit az nekem adott, azt itt nem fedeztem fel. Nem tükrözi azt az élményt, ez nekem lehetne bárhol is, és a talp házi feladattal ha akarsz még foglalkozni, akkor ezt visszaadnám ismétlésre. Nem érzem azt, hogy egy történet épülne itt, hogy ha elfogadom az első-második kapcsolódását, akkor a harmadik ehhez nem megy, tehát a két széle ennek a triptichonnak nem lép tovább. (szőke)

Azt mondják olyan vagyok, mint egy psziho-pata gyilkos. Legyen, nekem aztán mind1.

Itt érdemes felütni az estiklopédiát, és ott az említett karakterrel kapcsolatban, de akár a Psycho filmmel vagy Anthony Perkins-szel kapcsolatban is találhatunk anyagot, hiszen nem véletlenül használja az alkotó az idézetet, a talp leckére érkezett a kép, és a fotón kívül egy nagyon intenzív gesztusrendszert találunk, amit a kontakt tánc, a modern táncszínház alkalmaz nagyon sokszor zenével fűszerezve. Az is lehet, hogy itt is valami zene generálhatta magát a mozgásformát. És mivel ez egy jó ritmusú lendület lehetett, én azt sajnálom, hogy a jobb kéz ujjrendszere, beleértve a könyök felületét is, levágódott. Természetesen aszimmetrikusra van komponálva, a talp elsősorban a főszereplő, de a talp önmagában, ha nem látnánk az arc erős mimikáját, a megfeszülő hasizmokat, a görcsbe ránduló kezeket, ez a talp önmagában nagyon keveset tudna mesélni. Szinte csak sziluettben jelentkezik a talp az üveglapon. Tehát én annyit tettem volna, hogy az emberi alak gesztusait, a test széleit is, a jobb térdet is meghagytam volna, valahogy úgy komponáltam volna az üveglap alatt, hogy a félelmet keltő testbeszéd teljes egészében látsszon. (szőke)
értékelés: