Nekem Szabó István filmjei, talán a Te című filmje idéződik ide, amiben az Esztergályos Cecília játszik, és azt a fajta időszakot jelzi ez a fekete-fehér kép ezekkel az éles árnyékokkal-fényekkel ez a kép, nem tudom, hogy Budapesten készült-e ez a kép, a háttérben az épület hozza ezt a furcsa hatvanas évekbeli asszociációt, és mint érzet ez nagyon is benne volt a hatvanas években ez a nyár-fíling, ugyan a kövezet nem ilyen volt akkoriban, de mégis, valahogy ezt a hangulatot közvetíti nekem a kép. Ami még izgalmas, hogy ezt az óriási világos felületet ezt nem felülre komponálja, mintha kvázi látnánk egy mezei tájat, házakkal, földdel, és egy nagy fehér éggel fölötte; hanem ez az épület szinte rázúdul, ráomlik erre a fehér felületre, amiben ott úgy úszik ez a szinte álomszerű bicikliző kislányalak. Én nagyon szeretem ezt a képet, csak egyetlen bizonytalanságom van, hogy ezt az épületet hol kellett volna vágni. De nem merem igazából ezt eldönteni, mert ez a felső falszegély, ahol a csatorna is lejön egyenesen, ott az első emeleti ablakoknál, ott a sarokpontnál kellett volna vágni, de akkor még jobban metsződnek az első emeleti ablakok. Ugyanakkor ha az épületből még többet adnánk, akkor ez a furcsa egyharmad-kétharmad arány megváltozna. Tehát bizonytalan vagyok, hogy kellene-e a felső felületen vágni – talán nem vágnék ebből a képből. Még el lehet mondani, hogy a kis emberi alak az árnyékával jobbra kifelé halad a képből, tehát még jobban jobbra kellene ritmizálni, de szerintem ennek ellenére ez a kép elég erőteljesen egyben van, és egy átgondolt üzenetet közvetít. Az kérdés, hogy miért a hatvanas évekből van, de erre nem tudom a választ.
   A hozzászólások között felmerült, hogy akár teljesen levágni a felső részét a képnek, és ott erre direkt nem válaszoltam. A gyerek történetét, súlyát a kép a házzal együtt határozza meg. Enélkül ez a történet nem indul el. Ami nekem egy kicsit kérdéses, az az, hogy a horizont egy picit dől. (szőke-hegyi)
értékelés: