Munkák | Page 2 | Látszótér

Szűrés

fej, tor, potroh

javítva ( http://latszoter.hu/szakkor/festek-fujos-figurak )

Zavarba ejtő az, ahogy Dani ezzel a graffitis vizuális iskolával foglalkozik, az, hogy a vágással létrehoz egy olyan síkot, ami természetesen egy térbeli helyzet kivetítése, de mivel levágja a segítséget a nézőnek, ezért egyedül a két lába az, ami, mint indítópont, valóságosként szerepel a képen, és aztán utána, ahogy scrollozunk felfelé, ezeket a ritmusokat izgalmasan tárja elénk. Kicsit az az élményem van, mint amit iskolában csináltunk, hogy a füzetnek a sarkára lehetett rajzolni, fölgöndöríteni, és ceruzával ide-oda sodringatni, és akkor ilyen kétállásos mozgásfázist lehetett létrehozni. Fityiszt mutatott a figura, vagy nem, és ha elég gyorsan mozgatta az ember, akkor a mozgás képes volt azt az illúziót kelteni, hogy megelevenedik a történet. Hasonló most itt is az élményem, de ennél nagyon sokkal többről nincsen szó. Az ötlet és a forma jó, izgalmas, ez egy nagyon jó tanulmány lehet arra, hogy mit lehet kezdeni az ilyen kimetszésekkel. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a kör, szív, végtelen elég képi információ-e a nem beavatottak számára. Arra is kell figyelnünk, hogy itt élnek olyan emberek is, akik ezekkel a falfirkákkal nem foglalkoznak behatóan. Nekem ez egy egy csillagos megoldás, Dani, ennél egy kicsit nagyobb intenzitású jelenléttel esetleg megteremthető lenne az, hogy neked is egyértelmű legyen az, hogy a nézőid számára mi az, ami dekódolható, és a nézőidnek a te világod jobban megismerhető legyen. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

2013
2013

Világvége helyett világbéke.

Nem tudok sok mindent mondani, mert Sándor bátyám mindent elmondott, amit kell, ami fontos és ami miatt ez a képpár izgalmas és jó. A gyerek eszköz, a szín, a forma, a közlés eszköze, nem direkt szereplő, nem leltár, hogy megvan-e minden alkatrésze, hanem metafora, miközben keresetlensége ellenére ösztönösen megvan szinte dekára pontosan a tömeg, a szín, a forma játéka és egyensúlya, ráadásul a vörös kisördög és a szőke kisangyal is nagyon jól jön. Tessenek elolvasni a kommentárban Dobos Sándort! Nála jobban nekem sem megy. Egyetlen szépséghiba bár tömegben és tónusban helyén van, a nájlonszatyrok kupaca. Azt helyettesíteném valami más hasonló színűvel, a nájlon engem zavar. (hegyi)
értékelés:

festék fújós figurák

8 <3 o

Dani, én néztem a filmet, amit ide belinkeltél, a filmet nem tartom annyira erősnek, nem teljesen értem, hogy miért pont ez a kép, ami ehhez a filmhez csatlakozik. Nyilvánvaló, hogy az én ismeretanyagom is kevés, de önmagában ez a kép, mint illusztráció, nem áll meg. Te, aki ezzel a szubkultúrával erősen és behatóan foglalkozol, itt lehet olyan gesztusokat is találni, amik erősebbek. Itt most az a kérdés, hogy mi az, ami ebben téged izgatott? Maga a firka a falon? Azt a Jézusos képednél erősebben megcsináltad, ott az üzenet erősebb. Ráadásul, ha a Jézusos képet veszem, akkor ott a környezettel együtt van valami olyan egység, amitől az egész, mint ritmus, jól tud működni. Most kimegyek ide a házra, kifújom, hogy BŰNTÉNY, lefotózom, elég vacak a vakolat a házon ahhoz, hogy ezt én le tudom neked gyártani. Nem érzem az eredetiséget az egészben, pedig ennek a dolognak a létjogosultságát csak az teremti meg, ha ez az, ami, és nem kezd el az ember azon gondolkodni, hogy jó, de ezt miért fújták ide, mi közöm nekem ehhez. Ismétlés. (hegyi)

Én És Én

Érdekes értelmezése ez a kreatív fotónak, az a kreativitás mindenképpen megvan, hogy egy fotómasinát valahogy ebbe a kartonpapírba belegyömöszölt Dani, de azért én javarészt egy grafikai megoldásnak gondolom, de megvan a humora. Látjuk, hogy ez egy tükörben felvett felvétel, mert fordítva van írva a gépnek a típusa, a MÁRKA, és graffitis módon, egyszerűsített formákkal dolgozik Dani a rajzban, akár a picassoi utat is vehetnénk, ahol a hölgyeknek néha az orruk a fülük helyére került, és a szemük a homlokukra, és mégis egyfajta furcsa, kiterített sablonban, mint egy Burda magazin szabásmintájában, egyszer csak összeállt ez a kép. Most is egy hasonló megoldást látunk, van ennek egy tárgyias vonala, nézzük meg a fényképezőgép szíjat, ami nagyon nem lenne lényeges, és mégis nagyon részletesen meg van rajzolva, míg minden más egyéb vonalrajzként van csak ábrázolva, és a vonalak sűrűségével és ritkításával éri el Dani azt, hogy térbeli érzetet tudjon kelteni. Jó a geg, tetszik, én ezt jobban el tudtam volna képzelni első leckének is, de legyen 57-es lecke. (hegyi)
értékelés:

Dani terve 1

értékelés:

Dani terve 2

értékelés:

látszótér

hogy teljes legyen a skiccek sora.

értékelés:

egy kis malac röf-röf-röf

Hozzávalók: cukor, glükózszirup, esetleg invertcukorszirup és zselésítőanyagok - gumiarábikum, zselatin, egyéb nyalánkságok - vagy 50 HUF. Ízléstelenül tálaljuk. Vegáknak a magas zselatin tartalma miatt nem ajánlott.

Szeretem a Dani humorát, még leírást is kapunk, hogy hogyan kell ezeket elkészíteni. Az üzenet nagyon erős. Itt látunk legalább egy olyan elemet, amivel némely estiskolások találkozhattak személyesen is, ebben a beállításban, ebben a ritmusban érdekes viszontlátni ezt a tárgyat. Nagyon jó a beállítás, nagyon jó ez az egész. Ez az alumínium tálca is jellemző a 80-as évek kis presszóira, ahol a pincérnő ilyesmi vackokon hozta a mignont. Gusztustalansági versenyen első díjas, az biztos. (hegyi)
értékelés:

kompozíció 00

Dani, ez absztrakt gumióvszer. Ez egy ilyen sci-fi filmben lehetett, és valami földöntúli hagyhatta itt, és kicsit félelmetes is. Az a helyzet, Dani, hogy el lehet ezt viccelni, meg én értem, hogy ez hogy meg mint, de nem véletlenül kérdezték tőled a hozzászólásoknál, hogy ez micsoda. Egy kicsit olyan "Pistike vicces" nekem az egész, hogy mondogatjuk a dolgokat, hogy koton, pisi, kaki, és ettől vicces meg humoros. De ettől ez még kompozícióban sincs nekem kész. Mit csináljak, Dani, én ezt visszaadom ismétlésre, ez most nem jött be. ismétlés. (hegyi)

Gabinak

köszönöm a mesét ezzel a "mesefigura" portréval.

magány? az mi?

egy formális animista sosincs egyedül.

Ez most megint fénykori Juhász Danis cucc. Olyan anyagot dobott ide, ami több, mint korrekt. A kis pipaszár lábak ezekben a gatyókban, a különböző élethelyzetek, a negyedik kép humora, ahogy az kilóg ebből a sorozatból, és maga az a megfejtés, hogy Dani, mint egy ilyen monomániás őrült, mindenben látja a maga kis szmájliját. Mondom, ez mindent visz, és egyik képbe se tudok belekötni, hogy valamelyikkel is probléma lenne, még akkor sem, ha ezeknek egy része az alkotó keze nyomát is magán viseli, állított rajtuk valamit. Nem csak ő maga állt oda a mosogatóhoz, hanem az esti bulizás után észrevette, hogy betette ezt, és micsoda kompozíció jön létre, és igazított kettőt azon a sajtreszelőn és kiskanálon. Itt a lényege annak, hogy a spontán megtörtént dolgokhoz mégiscsak kell egy ember, akit alkotónak hívunk, aki ezeket üzenetté formálja. Csak úgy megtalálva, a dolgok általában nem abban a formában állnak elő, ahogy azt mi látni akarjuk. Ott van a mosógép és a szappan. Attól függetlenül, hogy Dani a valóságban ott tartja-e a szappant, vagy nem, kontroll alatt kellett tartania a képet. Nem működhet úgy a dolog, hogy ne ellenőriznénk a folyamatokat. Volt Daninak ezelőtt nem sokkal egy jelentős képe, amikor a fényképezőgépet dobálta a levegőbe. Az is kontroll, még akkor is, ha maga az exponálás a véletlenre van bízva, de hát a véletlent azzal irányítjuk, hogy az elkészült 100 felvételből melyiket választjuk ki, és már nem a véletlenről szól a dolog. Itt is ez a helyzet, hogy a hétköznapi megfigyelésből mi rendez történetet? Hát a rendező, Dani. Nagyon köszönöm, ez rendben van, és végre nem a slendrián csávót látom, hanem valakit, aki, ha akar, akkor tökéletesen rendben lévően tud fogalmazni, még akkor is, ha azt mondja valaki, hogy a második képen ferde a konyhapult. Na és? Visszahozza fönt a vágódeszka. Gratulálok, zseniális. (hegyi)
értékelés:

azóta vagyok hívő mióta Jézus firkász

a kép a street art szociológiájáról beszél. (Polgárfi Gabriella rádióműsort is készített a kép kapcsán.)

Nagyon örülök annak, hogy ezzel a képpel kapcsolatban ennyi hozzászólás, kommentár született, sőt, Polgárfi Gabi még egy rádióműsort is szentelt ennek a munkának. Én ezt nagyon megértem, ez egy nagyon jó ötlet. Javaslom Daninak, hogy hallgassa meg azt a műsort, ha még nem tette meg, mert azon kívül, hogy Gabi a saját élményeit hozza, még irodalmi teljesítmények is vannak ott. Egy dolgot leszögezek, rögtön az elején: ebből a képből bárhonnan bárki bármennyit vágna, elrontaná ezt a képet. Ennek a képnek se a jobb oldala, se a bal önmagában nem érdekes, nem működik. Pont attól válik izgalmassá a dolog, hogy Dani megtalálta azt a pontot, hogy honnan készítse el ezt a képet. Ott van középen ez a villany betonoszlop, ettől az egész olyan, mintha két képpel dolgoznánk, ráadásul a véletlen, vagy a Dani szeme (remélem ez utóbbi) segítségére sietett, mert ha megfigyeljük, akkor azok az autók olyanok, mintha az előző képen még ott lennének, és a másik képen, mintha egy montázs lenne, és onnan hiányoznak az autók folytatásai. Persze, ha jobban megfigyeljük, akkor ott van az a folytatás, de azáltal, hogy az a vigyorgós kuka ott van a háttérben, ettől az egész külön történetté kezd válni. Mégis az egész együtt működik, nem csak azért, mert a kompozíciónak fontos eleme az, hogy a kékek hogyan ismétlődnek, vagy a napfényben lévő házfal és az árnyékba lévő házfal hogyan felesel egymással, ráadásul ezek tömegelhelyezésben is abszolút rendben vannak, hanem az, hogy önmagában az, hogy föl van fújva a falra az, hogy „Jézus”, az kevés, és ezt Dani is érezte. Szerencséjére játszott az, hogy jött ez a hajléktalan, és elkezdte a kukát vizslatni, de még ez is kevés lenne. Kell hozzá a másik oldal, kell hozzá a napfényes világ a csukott kukákkal, és ezzel máris van egy dinamikai játék az egészben: hogy az egyik oldal ilyen, a másik olyan, az egyik oldal vidámabb, a másik kevésbé, és hogy melyik oldalon jelenik meg Jézus. Ezek mind filozófiai kérdések, és ez a kép ezt jól mozgatja meg. Én nagyon szeretem azt, hogy ez az egész így, ebben a kompozícióban létrejött. A leiratra nekem nincs szükségem, nekem ehhez a képhez a street artnak sok köze nincsen, még akkor se, ha maga a falfirka ebbe a kategóriába esik. Mégis azt gondolom, hogy azt, ami a kép címe, meg amit a képen látunk, az tökéletesen elég, ehhez már túl sok más dumát nem kell tenni. Én is szégyellem magam, hogy ennyit beszéltem róla, mert ez önmagában működik. Köszönöm, három csillag, megvan a Szociográfia leckéd, de Dani, isten bizony, mondom neked, hogy ez nehogy már azt jelentse, hogy nem csinálsz több ilyen munkát, mert akkor nekem rossz napom lesz. (hegyi)
értékelés:

édes vagy és üres mint egy csokinyuszi

bocs, loccs!

Daniban van egy szociografikus kontrasztállítási vágy, és ezt sok képén tetten érhetjük, és ahogy a Dani kukás képéről Gabriella csinált egy rádióműsort, erről a képről is órákig lehetne mesélni, legfőképpen személyes történeteket a lakótelepről, a lakótelepi húsvétolásról, arról, ahogy a saját megélt élményként az ember végigmegy, és várja a 100 forintot, és csokinyuszit kap helyette, de már éhes, mert itattak vele két-három pálinkát. Tehát az egészben megvan egy olyan múltidéző irány, ami sokunknál fellelhető élményeket hív elő. Ami a kép filozófiai értelmét jelenti, a képcím felfogható egy speciális urbanista rigmusnak is a locsoláshoz, régen a népköltésben ezek pajzán kis termékenységi versecskék voltak. Most nem mesélem el itt, hogy a meglocsolás is, mint olyan, mit jelent, és hogy milyen locsolócsővel akarnak a férfiemberek locsolni nőket, milyen rózsavízzel öntözik meg, hogy ne hervadozzon, szóval nem kell nagyon mélyre ásnunk, és ezekben mindben megbújik a pajzánság, az erotika. Ennél a képnél is erről van szó: „édes vagy és üres, mint egy csokinyuszi”, ebben van egy fajta kritikai dolog, kicsit szőkenős vicc, de amit a kép sugall, abban megvan a szociografikus drámaiság is. Én örülök ennek a Dani féle vonalnak azért, mert még ha pontatlanul is fogalmaz, mert lehetne ez a csokinyuszi valahogy úgy megrajzolva, hogy legalább a kontúrjaiban legyen elviselhetően az élességtartományban, de a skicc, amit ide felvázol Dani, az pontos. Ezért az egészért Daninak adok három csillagot azzal a megszorítással, hogy szeretném azt, ha látnék valami előrelépést a slendriánság területén is, mert a magabiztosságodhoz kell az is, hogy formailag pontosan fogalmazz. Ha tudsz azzal tökölni, hogy hány fokban dől a csokinyuszi feje, és annak az alsó kompozíciós részben lévő betonház dőlését hogyan kell beállítani, - és jól - akkor azzal is foglalkozni kell, hogy mindezt technikailag hogyan valósítod meg. (hegyi)
értékelés:

rip pop

Dani, elmondom konkrétan, hogy mi a bajom: ez egy gesztus, és te ebből hiányzol. Ez egy Gime-féle verbális humor, aminél te jóval konkrétabban szoktál tudni fogalmazni kompozícióban. Most ebből Dani kimaradt, visszaadom ismétlésre. Szerintem ez ott van még, ahol voltál, ahol lefotóztad, próbálj meg valamit kezdeni ezzel úgy, hogy Daniból is kapjunk valamit, hogy most neked ehhez mi közöd van, miért fontos ez számodra. Ismétlés. (hegyi)