Világvége helyett világbéke.
Nem tudok sok mindent mondani, mert Sándor bátyám mindent elmondott, amit kell, ami fontos és ami miatt ez a képpár izgalmas és jó. A gyerek eszköz, a szín, a forma, a közlés eszköze, nem direkt szereplő, nem leltár, hogy megvan-e minden alkatrésze, hanem metafora, miközben keresetlensége ellenére ösztönösen megvan szinte dekára pontosan a tömeg, a szín, a forma játéka és egyensúlya, ráadásul a vörös kisördög és a szőke kisangyal is nagyon jól jön. Tessenek elolvasni a kommentárban Dobos Sándort! Nála jobban nekem sem megy. Egyetlen szépséghiba bár tömegben és tónusban helyén van, a nájlonszatyrok kupaca. Azt helyettesíteném valami más hasonló színűvel, a nájlon engem zavar. (hegyi)
értékelés:
köszönöm az értékelést "SZERINTEM".
:)