20132013

2013
2013

Világvége helyett világbéke.

Nem tudok sok mindent mondani, mert Sándor bátyám mindent elmondott, amit kell, ami fontos és ami miatt ez a képpár izgalmas és jó. A gyerek eszköz, a szín, a forma, a közlés eszköze, nem direkt szereplő, nem leltár, hogy megvan-e minden alkatrésze, hanem metafora, miközben keresetlensége ellenére ösztönösen megvan szinte dekára pontosan a tömeg, a szín, a forma játéka és egyensúlya, ráadásul a vörös kisördög és a szőke kisangyal is nagyon jól jön. Tessenek elolvasni a kommentárban Dobos Sándort! Nála jobban nekem sem megy. Egyetlen szépséghiba bár tömegben és tónusban helyén van, a nájlonszatyrok kupaca. Azt helyettesíteném valami más hasonló színűvel, a nájlon engem zavar. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

köszönöm az értékelést "SZERINTEM".
:)

Danikám, léteznek, de minek. :)

(ezt mondom, ez a gond, hogy simán igazatok van ez ügyben, teljesen értem ha nem nem tetszik)
vajon léteznek koncepció nélkül is képek?
:)

Én pedig egyet kell értsek Léder László Györggyel. Bocs Dani, de ez nekem olyan, mintha ráhúztál volna valami koncepciót erre a két képre.:)

hmmm... lehet hogy éppen rossz helyen kapcsolódom bele ebbe az összeszokott társaságba, de nekem kimondottan morbidnak hat a lefejezett gyerek, ráadásul egy furcsa görcsös pózban, ami rossz érzelmeket kelt. ha az alvó gyereknek feje lenne, kiegyenlítené ezt az öntudatlan kellemetlen érzést.

a második kép jó lenne családi fotónak vagy éppen életképnek, csak ott van a jobbszélen a táska és nejlonzacskó - ami engem zavar. két szép, egészséges, vidám gyerek, nem kell ennél több mondanivalót beleeröszakolni.

ezzel a gondolatvitellel a világvége - világbéke ugyan értelmezhetö, de nem minden eszköz szent ezen az úton... (szerintem - bocs)

..

kicsit úgy vagyok most mint a mesében a király, hogy igazat adok az egyik félnek miután meghallgattam (olvastam), meg a másiknak is miután őt is meghallgattam, meg annak is igazat adok aki azt mondja, hogy nem lehet mindkettőnek igaza.
értem, hogy nem feltétlen lehet fejest ugorva azonosulni azzal, hogy "a felső kép lenne a világvége, az alsó meg a világbéke" meg azt is ha valakinek fáj a vágás (akár az alsó képen is). de azért annak is örülök, hogy van aki meg sok oldalról megvizsgálva is kellemes üzenetet talál benne (hiszen én is).
annyi talán még hozzátartozik az összképhez, hogy ez most elvileg egy grafika fotóvázlata, ezért - is - vannak nagy üres terek. annyi, hogy ott majd el kell hagynom a színeket ... tervezem, hogy majd arról is mutatok még valami látványt ... de csak ha, látszót ér.
:)

Sándor, zseniális. Köszönöm!

Hát Sándor, hogy milyen ügyesen pontokba szedted! Éreztem, hogy jó és értelmezhető a képpár, de ez nagyon nagy segítség, hogy így leírod.

SZERINTEM. Jó kettősképnek tartom, elsősorban azért, mert több jelentéssíkja van, és ezek jórészt vizuális síkok.

1.A szín-kompozíció síkja. A történések balról jobbra zajlanak. A piros (agresszió) ékelődik a kékbe és tart a fekete felé. Ezt a határozott vízszintes irányt emeli ki, fokozza fel a nyújtott képforma.
2.A „csonkolások” síkja. Maga a csonkolás vizuális elem, de verbálisan megfejthető. A piros erőszakos (nézzük a láb görcsös tartását is!) gyerek feltehetően hisztizik, ő maga menekül, lóg ki a képből és ezáltal csonkolódik.
3.Nyugalmi, harmonikus sík. A második képen előáll a második, virágmintás (=békés, konfliktusoldó) gyerek. A piros elindul a megbékélés felé, bár a nyelvnyújtás még maradék dacot sugall.
4.A nyújtott forma és a meglepő vágások, valamint a színdinamika együttesen hordozzák az alkotó stílusjegyeit és egyénivé teszik a képeket.

Ezek a képről minden verbális segítség nélkül leolvasható tartalmak. Bőven elegendőek arra, hogy a néző fantáziáját elindítsák. Ezért tartom jónak.

Értem én, hogy ezekkel a 3 éves körüli gyerekekkel olyan jót lehet játszani, de mi indokolja ezt az erőszakos vágást? Azt is fölfogtam, hogy ha visszakaptam a tesómat, már nem kell tovább hisztiznem, csak azt nem értem, hogy mi indokolja a panoráma képet, hogy miért üres a kép jobb oldala. Egyébként jól mutat a kevés piros a nagy kék felületen, szinte húzza a szemem.:)

Én értem, amit GG mond, csak éppen egyet nem tudok vele érteni. Szerintem itt igenis indokolt a vágás, meg ez amúgy szerintem nagyon is jellemző Danira, egy egy ilyen Juhász Danis kép, ahogy Tamás is mondta. Meg a képen jelen esetben szerintem nem is az a legfontosabb, hogy mi és hol van elvágva (bár hozzátenném, hogy szerintem Dani nemcsak azért vagdosott, hogy megbolondítsa a képet, hanem azért is, hogy konkrét kompozíció jöjjön létre, ami nem feltétlen az esztétikai szempontokat szolgálja, gondolok itt arra, hogy az első képen kilóg a gyerek feje). Lehet, hogy most ebbe egy kicsit belefutottam, és nem tisztáztam le magamban előre, hogy most is szeretnék mondani, de a lényeg az, hogy szerintem ez egy korrekt kép technikai megoldás szintjén, mondandójával meg egy kedves üzenet, amire szerintem oda kéne figyelnünk. És az üzenet leírás vagy cím nélkül is működik, ami meg még fontosabb szerintem.

Ahogy én értem, a csonkolások nem véletlen otrombák. Az én primitív olvasatomban a felső kép lenne a világvége, az alsó meg a világbéke, de ettől még nem tudok azonosulni vele.

Gábor nem értek egyet veled. (Most józanul.) Az a mese, hogy hol szabad vágni és hol nem, a kezdőknek szól. Ezen a szinten, a kompozíció felülírja azokat a szabályokat. Hogy két gyerek képe, hogy szól az időről, arról van elképzelésem, de ezt jobb ha a szerző mondja el.

Az elsőn otrombák a csonkolások, a másodikon túl sok zűrzavar lóg be a képbe.
Az aláirat nyújt némi támpontot, de azzal együtt se áll össze. Nem értem, és nem értem azt se, hogy ez hogy szól az időről.

köszönöm.
(ez egy nagyon fontos képpár most nekem)

Ez fasza! Igazi Juhász Dánieles.

Új hozzászólás