Álmomban repülni szoktam, ha ráeszmélek, hogy álmodom. Erre vágyom ébren is...

Ugye Malevicsről már sokszor beszéltünk, az ő képei megint szóba kell, hogy kerüljenek, bár itt egy egész konkrét és határozott üzenet is jelen van a képen, nem csak a meghatározhatatlanul absztrakt, teljesen üres ég, hanem az alkotó portréja is extrém verzióban, alsó gépállásban, talán az optika is torzít, ettől elrajzoltabb az ajak, az orr, a felső ajak és a homlok, mintegy karikatúrában. Ha már egy picit megint festői dolgokat próbálunk áthúzni, érdemes megnézni Henri de Toulouse-Lautrec képeit, amelyek nagyon sokszor karikatúraszerűeknek tűnnek, holott valójában nagyon intenzív, nagyon dinamikus, de drámai részlet megfigyeléseket láthatunk Lautrec képein. Itt ennél a képnél is biztos, hogy az alkotó nem véletlenül választotta az alsó gépállást, tudta, hogy ezzel elrajzolja a saját arcvonásait és ettől sebezhetővé válik mindaz, ami az ő arcán keresztül itt jelen lehet, és nem véletlen, hogy a képnek az alsó sarkába helyezte magát és nem középre, mindez a képen keresztül, hogy egy óriási nagy semmi mellett van egy előretekintő arc a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot is erősíti. Az óriási felülethez képest az arc parányi, és ugyan szabadon mozoghatna a térben ez az arc, mégis be van nyomba a jobb alsó sarokba, tehát minden azt mutatja, hogy valahol egy készültségi vészhelyzet van, amiben megvan a szabadulás vágya, de egyelőre ez mégiscsak be van a keretek közé szorítva. Jó és őszinte, nem csak önironikus képnek tartom. (szőke)
értékelés: