7. Ételfotó

Gombás

Talált helyzet.

Jó ez a kép, a színvilágával azonban vitatkoznék egy kicsit. Van egy meleg, barnás tónusa, de nem vagyok benne biztos, hogy ez az esti hangulat az, ami ezt az egészet nagyon jól tudná ritmizálni. Tehát, van ebben a színben némi lemondás, kicsit fáradt ez az egész. A szerző azt írta, hogy talált helyzet, és ezzel vitatkoznék, mert a talált helyzet valamilyen rendezésre csak került a gombákkal az előtérben, ami nem baj, sőt, én nagyon örülök neki, ha akár titkosan is, de belenyúlunk egy-egy munkába, mert az fontos, hogy a saját kézjegyünket, és névjegyünket elhelyezzük. Az irány jó. Azért, ha ételfotóról beszélünk, akkor legközelebb egy recept azért nem ártana, még akkor is, ha ez egy bolti cucc, mert akkor is lehet azt mondani, hogy mivel javítottam fel, mert ugye a bolti pizzákat fel kell javítani ahhoz, hogy ehetőek legyenek. Szóval a lényeg az, hogy maga az irány, az jó! Nagyjából egyetértek az exponálással is, kicsit nekem a széle az, ami nagyon speciális. Én szeretem az égett kaját, de nem vagyok abban biztos, hogy mindenki így van vele. Úgyhogy annak a hangsúlya, ami az ívnél ez az égett rész, lehet, hogy másnak egy picit sok. De az ötlet miatt nekem megvan a 3 csillag, kicsit billeg a dolog, olyan 2.5 csillag lenne, de legyünk kicsit engedékenyebbek, és előlegezzük meg ezt a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Ződség

Nem vagyok híve az ilyen szelektív színezéseknek, vagy színtelenítéseknek, mindegy, hogy honnan közelítjük meg. Ha a zöldséget hagytad csak zölden, akkor maga az alap, a tál a bal alsó sarokban miért maradt zöld, akkor az lenne a logikus, hogy annak is szürkének kellene lennie. Én inkább arról beszélnék, hogy függetlenül attól, hogy ez milyen színben van, hogy milyen ez a ritmus - egyébként a megközelítés nem lenne rossz, ha ez egy ételfotó, és meghagyjuk a színeket. Így most nekem ez egy furcsa játék, aminek az értelmét nem nagyon látom. Nincsen megragadva egy olyan koordináta pont, amihez képest ez az üzenet elindulna. Mondom egyszerűen: miért zöld? Miért pont a zöldséget vetted ebből ki, és miért pont ez az, ami ebben neked izgalmas? Miért pont egy ebéd részletéből veszed ezt ki? Utálod a rántott gombát, vagy esetleg a zöldség az, ami ebben téged irritál? Nekem a MIÉRT kérdéses, hogy mi az indoka annak, hogy ez a kép ebben a formában készül el. Ha erre nem tudok indokot, akkor ez egy öncélú megoldás. Ha azt mondod, hogy ez egy gyakorlat a photoshopoláshoz, akkor rendben van, bár nem nagyon tudok olyan helyzetet mondani, ahol érvényes lenne ez a fajta szelektív színezés, de ha már ezzel elkezdünk játszani, akkor azt mondom, hogy a többit pedig fesd lilára, és maszatold össze az egész képet vele. Akkor azt mondom, hogy létrehoztál valamilyen színdinamikát, de a szürkével ez a zöld nekem nem egy jól megfejthető üzenet. Most én ezzel nem tudok mit csinálni. Itt is hadd tegyem hozzá: első három lecke, várjuk arra a megoldást, erre én most nem tudok mit mondani. Makrovilágnak se nagyon értem, a színezést se értem, miért pont ételfotóval játszunk. Azt is mondhatnám, amit anyám mondott gyerekkoromban, amikor valamit nem akartam megenni, hogy „Gyerek, ne játsszál az étellel!”. Persze ez marhaság, mert az ember bármit megtehet, ha van indoka - itt most ezt nem látom. (hegyi)

2/15/1/10/2

Hozzávalók:
Tésztához: 25 dkg margarin, 12 dkg porcukor, 1 tojás sárgája, 40 dkg finomliszt, 1 citrom reszelt héja, 1/2 sütőpor, 1-2 evőkanál tejföl, 1 csomag vaníliás cukor, csipet só, 1 tojássárgája a kenéshez.

Töltelékhez: 1 kg (jelen esetben ~1 kiló plusz), levétől lecsurgatott reszelt alma, 15 dkg porcukor (ha nagyon esik akkor több), 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg őrölt dió, 1-2 evőkanál kekszmorzsa (+ pár szem magozott meggy házi befőttből)

Elkészítés: a sóval, sütőporral elkevert lisztben, elmorzsoljuk a margarint, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval. Két cipóra osztjuk - az egyiket kinyújtjuk, közepes sütőlapra helyezzük. Meghintjük kekszmorzsával és őrölt dióval, majd elterítjük rajta az almatölteléket. Befedjük a tészta másik felével. Megszurkáljuk, megkenjük tojássárgájával és közepes lángon aranybarnára sütjük.

(az absztinens típusból; zárójelben saját kiegészítés, ami elhagyható)

Amikor megláttam a képet, nagyon meglepődtem. Előbb láttam magát a képet, mint azt, hogy ki küldte be és az első reakcióm, az az volt, hogy Dávid nem is ilyen területen szokott dolgozni. Aztán közben, ha jobban végiggondolom, nem idegen tőle ez a fajta professzionalista szemlélet. Amikor a lepukkant szobában, tüllszoknyában felugrott, ahhoz is kell, hogy kigyakorolja az ember azt, hogy hova és mekkorát ugrik, az hogy ez milyen módon fog fényben és térben megjelenni, tehát mindenféleképp úgy érzem, hogy ez a fajta előképzettség vagy ez a fajta kíváncsiság benne van Dávidban. Én arra szeretném egyébként őt sarkallni, hogy mutasson még ilyen munkákat, gyakorolja még ezt a képi ábrázolásmódot, mert ez fogja megadni a biztonságot, hogy később a csendéleteink, tárgyfotóink vagy akár egy enteriőr berendezése hogyan történjen meg. Nagyon tetszik a képen a témaválasztás, nagyon jó ez a kék, mert kellően visszafogott, de mégis van benne erő és élénkség. Jó ez a piros pöttyös bögre és nagyon jól ritmizál ez a piros ehhez a kékhez. Ízléses a tányérnak a megválasztása is és nagyon gusztusos a pite. Mondjuk, én egy kicsit talán kevesebb cukorral kérném majd, hogy ha lehet, mert ez most egy kicsit a struktúrát már gyengíti, de maga a geg az, ami ennél a képnél tíz pontos. A fröccsenő tej, a szóródó cukor ez mind-mind nagyon jó ötlet. A világítás is plasztikus, jók a fények, jók a derítések, azt gondolom, hogy ez egy nagyon jól elindított feladat. Két olyan dolog van, amin én még talán csiszolnék. Mind a kettő a talapzattal foglalkozik, mint problémakör. Az egyik kérdés az az, hogy ez a faerezet mintát utánzó asztallap nekem határozottságában visszalépés a kék háttérhez képest. Sokkal kevésbé hangsúlyos, sokkal kevésbé határozott a jelenléte, sőt azt is mondhatnám, hogy olyan, mint hogyha ez még egy tesztje lenne valaminek és majd aztán ezt, hogy ha már kigyakoroltuk, hogy tényleg egyszerre fröccsenjen meg hulljon ez a por, akkor majd feltesszük a valós tárgyasztalra. Értem én, hogy ezen az asztalon reggelizünk, de ezt a valóságot felülírja az, hogy mit igényel mindennek a színdinamikája. Lehet, hogy egy narancs vagy egy vörösebb szín jobban dinamizálná ezt az egész történetet. Ez az egyik része a dolognak. Nyilván el kell gondolkodni azon, hogy ez hogy oldható meg. A másik, ugyanezzel a talapzattal foglalkozó kérdéskör, hogy oké, hogy hullik ez a porcukor hó, de nem nagyon értem, hogy miért nem szóródik mellé, vagy miért nincs ott kis morzsa a sütiből, vagy bármi, ami bontja a kötöttséget. Össze is kötné a két formát, tehát ez egy fontos dolog lenne, hogy ez a két, most különálló szereplőnk ne csak a felső régióban, a kék mezőben mozogjon át egymásba, hanem hogy ez megtörténjen a talapzatnál is. Egyrészt a humor részét is erősítené, mert nem kötelezően kell beletalálni a tányérba, másrészt formai megoldás is lenne, harmadrészt olyan most nekem, hogy már ötödször csinálom meg, mindig le kellett utána mosni az asztalt, mert mellé fröccsent a tej vagy valami baleset mindig történt és hát meg is tettem ezt, lemostam az asztalt, igen ám, csak ettől steril lett. Tehát ami a felső részében a vicc és a humor és az élet, az most az alsó részében a visszafogott, majdnem azt mondom, hogy konzervatív megközelítés. Ez nekem annyiban mindenféleképp hiányérzetet okoz, hogy ez a két tárgy valahogy össze kéne, hogy kapcsolódjon. A kommentároknál fölmerült a kérdés, hogy mi a helyzet a bögre fülével. Én nem mondom, hogy egy didaktikus megközelítés kell teljes ábrázolásban, de ennél kicsit határozottabb jelenlétet kéne adni ennek a fülnek, már csak azért is, mert most sejthető, hogy ott a fül, de azért pont attól, hogy a tej is ad egy amorf formát, ezért nem olyan értelmes a jelenléte. Vagy ne legyen egyáltalán fül, vagy ennél egy kicsit több kéne. Mindezzel együtt ez egy háromcsillagos kép és csak azért nem leckemegoldás, mert az gondolom, hogy jó lenne, ha ehhez a leckéhez érkezne még Dávidtól kép. Egyébként ez a többiekre is igaz, hiszen akkor, amikor ezt a leckét létrehoztuk, azt gondoltam, hogy sokkal több főzést kedvelő, sütésben jeleskedő tagunk van, aki mindezt szeretné gusztusosan tálalni képi tartományban is. Magyarán, itt nem csak a kész termékeket érdemes beküldeni, hanem érdemes lenne talán elkezdeni egy közös munkát is ebben a leckében. Hiszen itt nem másról van szó, mint az enteriőrről, a csendéletről, a tárgyfotóról. Ez egy olyan irány, ami annyiban speciális, hogy az ételt is eladhatónak, gusztusosnak kell mutatni, kívánatos termékeket kell nekünk produkálni. A leirat pedig azért segít, mert itt nem csak olyanok vannak, akik a számítástechnikával vagy a fotográfiával akarnak foglalkozni, hanem olyanok is, akik szeretnek esetleg egy jót enni. Várjuk a folytatást és kíváncsi vagyok Dávid véleményére arról, amit itt most elmondtam. (hegyi)
értékelés:

Kerti menü a'la Zámbó

Ezt az ételt 1-2 éve mindig elkészítem a nyaralás során. Igazi neve nincs, hiszen saját kreálmányom de csak ajánlani tudom, nagyon finom :) Ha lehet akkor a kertben szabad tűzön készítsük! A mennyiségeket nem írom, azt mindenki a maga ízlése szerint megválaszthatja.

Elkészítés: Kisütjük némi kenyérszalonna zsírját, amiben jó adag 8-ad cikkekre vágott hagymát párolunk meg. Egy kisebb zellergumót felvágunk kis darabokra és megpároljuk a hagymán. Utána beletesszük a kis csíkokra vágott húst (ez is lehet bármilyen, akár többféle is). Közben felaprítunk zöldségeket (3-4 paprika, 1-2 paradicsom, cukkini, padlizsán...), ami rendelkezésre áll épp. Amikor a hús már majdnem megpuhult a zöldségek kb felét beleborítjuk (a másik felét én később szoktam, hogy maradjanak a végére ropogósabb zöldségdarabkák is). A már puhuló zöldségek mellé beledobok némi felkarikázott lángolt kolbászt, és felnegyedelt gombát, valamint a maradék zöldségeket. Az egészet készre párolom. Rizzsel, tésztával is fogyasztható, de én friss ropogós fehér kenyérrel szeretem legjobban.

Előre megmondom, a kedélyek megnyugtatása végett, hogy 3 csillagos a kép, mert gusztusos, mert kívánatos, mert legszívesebben ott lettem volna, ahol ez készült, mert én is akarok ilyet. Ez a hatás, ami fontos, és amit elért Attila. Ezért tehát a 3 csillag. Ami miatt marad még a leckemegoldás talonban, az a pontatlanság. Nem, nem a tűz, mert az vagy van, vagy nincs, és az durva elvárás lenne, hogy az ügy érdekében olyan tüzet rakjon, ami által szépek lesznek a lángok, de elég a kaja. Más kérdés, hogy a profi ételfotósok makett ételei javarészt ehetetlenek, eleve a kukába kerülnek. Ami engem jobban zavar, az a páraként is értelmezhető füst megjelenése. Kell, szó se róla, de most amerre megy, ott épp a fény is szinte kiég, így együtt ez nekem sok, viszi a figyelmet. Egy segítő ha legyezget papírral, elérhető, hogy oda kerüljön a füst, ahol tényleg a párát imitálhatja, megadva azt a dinamikát, ami felteszi az i-re a pontot. Szóval a kép jó, hajrá, mivel a recept is izgalmas, így arra kérem Attilát, hogy ha van még receptje, ossza meg velünk. És a legközelebbi kerti bulin ha lehet, Attila főzzön! (hegyi)
értékelés:

Bon appetite

Baján töltöttünk kis időt és útba ejtettük a Sobri Halászcsárdát, nem hiába. Előétel gyanánt harcsatepertőt kértünk pirítóssal hagymalekvárral és lilahagyma karikákkal, megjegyzem a citrom díszítést nem szabad kihagyni, villával megszurkálni és pár cseppet a haltepertő darabkákra ejteni. Mennyei finomság.
Recept: Piríts kenyeret, a lilahagymát karikázd fel, a harcsafilé zsírosabb falatjait megsózva süsd ki zsírban, hagymalekvárral és citrom szeletekkel tálald. Jó étvágyat!

Ínycsiklandó a helyzet, szó se róla, azt hiszem, hogy amit ebből ki lehetett hozni, azt nagyjából megtetted. Egyetlen jelzés, hogy talán a bal oldalból azt, ahol már a kéz mellett zölre futunk, azt lehetne vágni akár, mert az a zöld elvisz a kézről, a kajáról, a falatkáról, amit asszonyod nyújt felénk. (hegyi)
értékelés:

A különálló pár

Kedves Balázs, a következőt tudom mondani: jó ez a vörös a vörösön, de ehhez nem jó a barna tányér, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mibe teszed bele, lehet valami hasonlóan vörös őrülettel megfogni ezt az egészet, szétszórni a szemeket, de beleteheted egy kékbe, egy sárgába, tehát a színdinamikával elkezdhetsz dolgozni, és akkor majd meglátod, hogy mit hoz ez ki. Ez a barnás szín, ez a műháncs tányér lehozza a képet abból a magasságból, ahol lehetne. Kedves Balázs, még valami: várom az első három leckét. Nem csak én, hanem a többiek is. Azért van az első három lecke, mert azzal köszönsz ide be hozzánk, az a bemutatkozásod. Nem véletlen, hogy azzal kezdünk, mert ha belépsz egy társaságba, akkor kell mondani, hogy „Sziasztok, én vagyok Balázs, így nézek ki”. Ezt helyettesíti nálunk az első három lecke, ami emellett önismereti dolog is. Jó lenne most már az első három leckére is kapni képeket, nem csak a nagyobb számú leckékhez bedobálni a melókat, hogy tudjunk kommunikálni. Várom az első három leckére a megoldást, kérlek, hogy most azzal folytasd, erre pedig kérnék ismétlést másik tányérral. (hegyi)

Ír almás

Hozzávalók: 15 dkg margarin, 12 dkg kristálycukor,5-6 nagy alma (lehetőleg savanykás), 3 egész tojás, 18 dkg finomliszt, 1/2 cs sütőpor, 1 cs vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, csipet só, rum / whisky ízlés szerint

Elkészítés: Meghámozom és szeletekre vágom az almákat. A margarint a cukorral és a vaníliás cukorral, és a tojás sárgákkal habosra keverem. A tojás fehérjéből kemény habot verek. A sütőporral elkevert lisztet, citromhéjat, sót és a rumot/whisky-t belekeverem a cukros-tojásos margarinba. A tésztába forgatom az almaszeleteket, majd a tojásfehérjéből vert hab következik (az alma és a tészta azonos mennyiségű lesz). Kivajazott tepsiben, lassú tűzön aranybarnára sütöm, tetejét porcukorral meghintem.

Kedves Eszter, azt tudom neked mondani, hogy minden nagyon szép, nagyon finomakat sütsz, de kicsit tessék abban gondosabbnak lenni, hogy mit csinálsz a világítással. Tessék megnézni, hogy mi van a háttérben az asztallal, a jobb felső sarokban lévő háromszögben, hogy az a terítő mekkora fényértékben szerepel. Ehhez képest mi történik magával a porcukorszórással, nagyjából látod, hogy a háttérnél össze is folynak ezek a formák, tehát ez azt jelenti, hogy a háttérben lévő terítőre egy kicsit kevesebb fény is elég lett volna. Viszont tessék megnézni, hogy az előtérben lévő terítő mennyire furcsán sötét, holott ugyanarról a terítőről beszélünk, ez a szürke tónus koszosabb hatást kelt. Ami ennek a sütinek a lényege tulajdonképpen a belsejében van. Vonzó a porcukor is, de porcukorral sok mindent be lehet hinteni, igazán, ami nyálcsordító, az a struktúra, ami létrejön a vágás nyomán, és ezt a struktúrát jobban meg kellene tudni mutatni. Elmondani talán bonyolultabb, mint megcsinálni: a háttér fényéből vissza kell venni takarással, az előtérbe pedig derítéssel több fényt kell adni. Ez egyébként semmi más, mint az ablakon beszűrődő fény elé valamit odateszel, egy újságpapírt, vagy valamit, ami kicsit takar belőle, míg az előtérbe ugyanígy például egy alufóliával tükröztetni a fényből, és máris jobban élni kezd az egész. A recept nagyon jó, de ez most nekem kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Készülődés

Hát igazából nincs ilyen recept, sőt ez a kép még nem a kész ételről szól. A rendelkezésre álló alapanyagokból készítettem egy tejszínes-zöldséges szószt amit tésztával tálaltam....

A leiratból tudjuk, hogy ez egy előkészület a főzéshez. Nekem ebben kettő kérdés van: el tudom fogadni azt, hogy ez nincs még kész, és nem kötelezően csak a készételről jöhet ebbe a leckébe kép, viszont nem nagyon érzem azt, hogy ennek az egésznek mi köze van a háttérben lévő kis mozsárhoz. Ha az ott van, ha nem vágtál bele a deszkába, akkor a mozsár nyelébe miért? És az is kérdés, hogy mi ez a sok szemét a képen? Ha megnézzük, akkor mindenfelé mindenféle vicek-vacak van, az asztalon is vannak ilyen pontok, olyan ez nekem, mintha ez egy filmes felvétel lenne, jó régi íróasztalfiókban tárolt negatívval, amit utána beszkenneltünk, és elfelejtettük kipontozni a vackokat belőle. Mi ez rajta? Ezt nem teljesen értem. Az érzékelőd vagy az objektíved volt ilyen koszos, nem értem mi történt, engem bosszantanak ezek a foltok, nem értem miért maradtak ezek rajta. Ismétlés. (hegyi)

Túrórudi torta

Hozzávalók:
Alap: 30 dkg keksz (pl: Győri Keksz - Zabfalatok), 10 dkg margarin, 2 ek méz
Töltelék: 8 db Túró Rudi, 15 dkg porcukor, 50 dkg mascarpone, 1.5 ek étkezési keményítő, 3 db tojás, 2 cs vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 ek tejföl

Elkészítés: Összetöröm a kekszet és elkeverem az olvasztott margarinnal és mézzel, majd belenyomkodom a sütőpapírral bélelt csatos tortaformába. A mascarpone-t elkeverem a cukorral, majd hozzáadom a tojássárgákat, keményítőt, tejfölt és citromhéjat és jól eldolgozom. A tojásfehérjékből kemény habot verek és lazán beledolgozom a keverékbe. A kekszalapra rákanalazom a töltelék felét, erre kerülnek körben a félbevágott túró rudik, majd a maradék töltelék. Előmelegített sütőben, 150 fokon aranybarnára sütöm. A formában hagyom kihűlni, a tetejét porcukorral megszórom, s csak hidegen szeletelem.

Nagyon fontosnak tartom azt egy receptnél, hogy a leirat pontos legyen, és ez alapján itt tényleg meg lehet csinálni a tortát. Jó lenne a képi világ is, abban az esetben, ha ezt az egymásba ragasztós ügyet nem csinálnánk. Ez a keretezés, ragasztás, ebben nem vagyok biztos, hogy ez egy jó megoldás. Fontos ábrázolni a tortát önmagában is és a szeleteit is, de szerintem ez megoldható egy képen is, nem kell ehhez kettő képet csinálni, mert ha a tortába belevágsz, és egy szeletnyit kimetszel belőle, akkor a metszési felületnél látszik, hogy hol laknak a túró rudik, ettől még megmarad a teteje is. A másik az, hogy kicsit lustára lett véve, vagy nagyon meleg volt a torta, amikor ezt a porcukrozást megcsináltad, ez megint esztétikai kérdés, hogy hogyan szórjuk szét ezt a műhavat, ebből is ki lehet rakni mintákat. A tárgyalkotásnál is türelemre van szükség, és arra, hogy meglátom ezt a formát, ez mit mond nekem. Kivágok kartonból ilyen meggyformákat, azt még ráteszem, és milyen érdekes, hogy az árnyékai ott vannak, és közben ott van egy valódi gyümölcs is, és ezt így ki tudom rajzolni porcukorból, szóval valamit az ember elkezd kreálni, és azzal úgy elvan. Ez nem csak azért fontos, mert szebben lehet föladni az asztalra, hanem azért is, mert a fotónál nem mindegy az, hogy mi örökítődik meg, és mi az, ami bekerül a mi kis gyűjteményünkbe. Én most erre adnék egy csillagot, és azt mondom Eszternek, hogy ezt gondolja át, hogy azzal a gondossággal, ahogy a tortát megcsinálta, azzal kell befejezni is a munkát. (hegyi)
értékelés:

Ráborult és kibuggyant

A gyerekek megettek minden rendes ételt, úgyhogy két tükörtojásra borítottam nagy adag oregánót, kakukkfüvet és borsot, aztán olyan közepesen lágyra sikerült, hogy öröm volt nézni is, ahogy megadja magát a villának.

Maga az ötlet jó, ha mint éhes ember nézem a képet, persze, hogy megnyalom a számat, nyelem vissza a nyálamat, de azért azt nem mondanám, hogy ételfotó. Vannak bizonyos dolgok, amit az ételfotónak teljesítenie kell, például azt, hogy az étel nem lehet félig megrágva. Az egy másik kérdés, hogy egy tükörtojásnál, vagy bármilyen más ételnél előfordulhat, hogy belevágunk, sőt, nem is árt egy hússzeletbe például, hogy lássuk, hogy milyen belül, de azoknak a szeleteknek sterilnek kell maradniuk, nem egy felszolgált, már félig elfogyasztott ételt mutatunk. Én most ennél jobban nem szeretném elemezni, mert ez az alapprobléma a képpel. Ha Zoliéknál még ez alkalom lesz, akkor szívesen venném ugyanezt az ételt lefotózva úgy, hogy az korrektül meg van csinálva, gusztusos, étvágygerjesztő, és nem érzi azt az ember, hogy meg kell ennem a gyerekek után a maradékot, ami azt hiszem a legborzalmasabb szülői magatartás a világon. (hegyi)

Ostoros kalács 3in1

Hozzávalók:

A tésztához: 60 dkg liszt, 5 dkg élesztő, 4 dl tej, 3 tojás, 2 ek cukor, 2 ek olaj, 1 cs vaníliás cukor

A mazsolás töltelékhez: 6 dkg vaj, 2 marék mazsola, 2 ek kristálycukor

A kakaós töltelékhez: 7 dkg vaj, 1.5 ek kakaópor, 7 dkg porcukor

A fahéjas töltelékhez: 7 dkg vaj, 2 ek fahéj, 7 dkg porcukor

A kenéshez: 1 tojás

Elkészítés: Az élesztőt 1 dl langyos tejben 1 ek cukorral felfuttatom. A lisztet egy tálba teszem, a felfutott élesztős tejet beleöntöm. Hozzáadom a tojásokat, a vaníliás cukrot, az olajat, a kristálycukrot, és a tejből egy keveset. Elkezdem összegyúrni a tésztát, a maradék tejet fokozatosan adom hozzá. Közepesen lágy tészta lesz belőle. Körülbelül 20 percig dagasztom a tésztát, majd a tetejét meghintem liszttel, letakarom, s szobahőmérsékleten kelesztem egy órán át. Ha megkelt, lisztezett deszkán átgyúrom, cipót formálok belőle, amit 6 részre osztok. Az így kapott cipókat fél centi vastag lapokra nyújtom, majd megkenem őket a három töltelékkel. Kettőt mazsolás töltelékkel: a vajat megolvasztom, rákenem a tésztára, megszóróm a kristálycukorral és a mazsolával. A kakaót kikeverem a vajjal és porcukorral, s ezzel kenem meg a második két tésztát. Az utolsó két tésztát ugyanígy kenjük meg fahéjas töltelékkel. A tésztákat egyenként feltekerjük, az így kapott 3-3 rudat összefonjuk. Majd sütőpapírral kibélelt tepsiben egy órát hagyom kelni a két kalácsot. Ha megkeltek, tetejüket megkenem a tojással és barna cukorral megszórom őket. Előmelegített sütőben szép aranybarnára sütöm őket.

Jó ez a lebegő szőnyeg, amin a varázssüti utazik a nyuszival, tetszik. Lehet, hogy picit hamarabb kellett volna fotóznod, hogy több lehessen az egész kalácsból, hogy az ostorossága jobban kijöjjön, de én se biztos, hogy bírtam volna türelemmel, hogy ne egyek belőle... :) (hegyi)
értékelés:

Kézzel készült csokoládé

A múlt héten egy csokimanufaktúrában jártam és ott sikerült lőnöm pár képet. Ezt az egyet ide szánom. A többit itt tekinthetitek meg: http://bendesign.hu/chocolate

Egyrészt irigyellek, és ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül, a csoki mint antidepresszáns igen fontos sokunk életében, ráadásul a kézműves csokik izgalmas ízkompozíciókat adnak. Ez a kép, mint egy sorozat része kiválóan megállja a helyét, ha viszont egy képet nézek, akkor ebből a szemszögből a csoki alig kap szerepet, annyira gazdag a gyümölcs rátét, hogy a hordozó nem jut szóhoz. A másik meglátásom, hogy a kékeket ki kellene szűrni, mert az öntőforma műanyaga gondolom fehér eredetileg, tehát azt kéne figyelni, hogy az fehér maradjon, mert a kék hidege távolságot tart, vagyis ettől a kékes tónustól nem tudunk olyan közel kerülni a tárgyhoz, mint szeretnénk. Ha megmutatható, és feltölthető ide, kíváncsi lennék a riportra. (hegyi)
értékelés:

Göngyölt csirkemell variációk

Göngyölt csirkemell

Hozzávalók:
csirkemell filé,
bacon szalonna,
feta sajt,
friss spenót,
aszalt paradicsom,
aszalt szilva,
sonka,
trapista sajt,
só,
bors

Elkészítés:
A friss spenótot alaposan megmosom, sós forró vízbe dobom, majd néhány másodperc múlva szűrő segítségével már ki is halászom a leveleket. A csirkemellből szeleteket vágok, s óvatosan kiklopfolom őket. A hús szeleteket kevés borssal és sóval fűszerezem. Négy különböző töltelékkel készítem a tekercseket (feta-spenót, feta-aszalt paradicsom, sajt-aszalt szilva, sajt-sonka), majd bacon szalonnába csavarom őket. Tűzálló tálba szorosan egymás mellé teszem a tekercseket, alufóliával lefedve, előmelegített sütőbe teszem a tálat. Amikor már megpuhult a hús, leveszem a fóliát, s pirulásig sütöm tovább.

Nagyon örülök annak, hogy Eszter a szakácstudományáról is számot ad nekünk, én a többieket is bíztatnám abban, hogy osszunk meg recepteket is egymással, ebben is fejlődhetünk, és mindehhez a fotó legyen a fő csapásvonal. Örülök annak, hogy ez normális leiratot kapunk, és látjuk azt, hogy hogyan is néz ki ez a valóságban. Nagyon finomnak néz ki, nagyon tetszik az egész. Lehet, hogy én egy kicsit jobban megpirítottam volna, de hát ez az én hülyeségem, hogy én mindent szinte szénné égetve szeretek. Annyiban talán ez azért is érdekes lehet, mert most kevésbé van kontraszt a tányér és a rajta elhelyezett étel között, kicsit túl van világítva. Nem tudom, hogy ez vaku, vagy valami lámpa, de kevesebb fénnyel sejtelmesebb, hangulatosabb lenne az egész. Ez most egy kicsit nekem direkt, de az üzenet rendben van. Abban nem vagyok biztos, hogy ehhez a tányérhoz meg ehhez az ünnepi szalvétához ez a kés meg villa illik a legjobban, nekem ez inkább piknikezéshez való szettnek tűnik, szóval ezen is érdemes elgondolkodni. A harmóniát itt azzal kell megteremteni, hogy ha ez egy ünnepi étel, akkor az ünnepi asztalhoz is valamilyen közünk legyen. Jó az irány a szalvétával meg az asztal színével, ez rendben van, szépen el vannak rendezve a hússzeletek is, a krumpli is, tényleg vidám az egész. Persze azt se mondom, hogy kötelezően a francia konyhának a díszítéseit kell használni, de ez a kés és a villa idegen most ettől. (hegyi)
értékelés:

Sütőtökös muffin

Hozzávalók 6 darabhoz:
150g liszt
1 ek. szárított élesztő
csipetnyi só
1 tojás
125 ml tej
150 gr tökpüré
4 ek apróra vágott kecskesajt
vaj a formák kikenéséhez.

Kedves Anita, aki ebből a leiratból megsüti ezt a muffint, annak én sapkát emelek, mintha hiányozna valami itt a leiratból, úgyhogy légy szíves ezt fejezd be, mert nem tudom, mit kell csinálni ezekkel a hozzávalókkal, szóval hogyan jön ez létre, azt légy szíves mutasd meg, hátha ezt valaki meg akarná ismételni. Ráadásul nem egy sima muffint kapunk, hanem egy sütőtököset, úgyhogy még az se biztos, hogy evindens a többieknek, hogy azzal mit kell másképp csinálni, mint egyébként, de a képi ritmus tetszik. Jó ez a vöröslő levél, és az ebben a térben elhelyezett muffin valamik. Az ötlet maga tetszik, a kivitelezésnél jelen pillanatban elég sokféle asszociáció tud elindulni, nem biztos, hogy mind a muffin felé vezet. Maga az irány jó, ha sütsz még ilyen muffint, akkor tessék ezt a képet hasonló viszonyok között megismételni azzal a plusszal, hogy muffinszerűbb legyen a muffin. Ettől függetlenül az ötlet tetszik, kettő csillag megvan, tessék befejezni a receptet. (hegyi)
értékelés:

Másnap

Egy tequilás este másnapja.

Zsófi egy punk tulajdonképpen, ezt már be kell lássam, és provokatív üzeneteket küld a leckébe akkor, amikor belebújik a kisördög. Ételfotó az egy viszonylag érdekes dolog, Zsófi, én ezt ugyan nem enném meg, persze vannak olyan szituációk, amikor az ember rákényszerül dolgokra, remélem, hogy azért veled ilyen nem történt. A lényeg az, hogy mint ételfotó ezt nehezen tudom értelmezni, de értem a viccet, el is fogadom, vegyük úgy, hogy ez egy vicces ételfotó. Viszont mint kompozíció, mint tónusrend abszolút elfogadható az üzenet, talán a képnek a jobb oldalából, a bot végénél én vágtam volna, de ennyi az elsődleges üzenet kompozícióban, amit tudnék mondani. A másik az, hogy ez a Jacobs feliratú 3.1-es kávénájlon a maga tényszerűségében és szociografikus ábrázolásában neked lehet, hogy fontos, de az egész dolog ledobja magáról, és agyonveri azt, ami ugyanennél a képnél szépen megfogalmazódik a hamuval, ami egy kis koszosságot ad ennek az egésznek, az elszopogatott citromkarikákkal, amik bele vannak dobálva ebbe a tányérba. Semmi más nem kellett volna történjen, mint azt a döntést meghozni, hogy mi is érdekel engem, mi az, ami izgalmas ebben? A különböző vízszintesekhez meg egyenesekhez képest ez a nagymamánk korát hozó tányérminta-világ, és a körformák, és ebben a természeti formáknak a citrommal megmutatott körök izgalmasak. Ebbe a képbe még az az eszköz is belefér, ami ott van, mert az is organikus forma. De ez a reklám dolog számomra kiugrik ebből az egészből, gyengíti az üzenetet. Erre én adok neked egy csillagot, és legközelebb legyél olyan bátor, hogy meghozod ezeket a döntéseket, és azt mondod, hogy nem a dokumentálás a lényeg, mert ettől már eleve elrugaszkodtál azáltal, hogy fekete-fehérre vetted a képet. Ez már nem dokumentálás, és ha ezt a döntést meghoztad, nyugodtan bele lehet nyúlni a tálba, és azt a két vackot onnan kivenni. Minden ugyanígy megmarad, és meglett volna a három csillag. (hegyi)
értékelés: