Baján töltöttünk kis időt és útba ejtettük a Sobri Halászcsárdát, nem hiába. Előétel gyanánt harcsatepertőt kértünk pirítóssal hagymalekvárral és lilahagyma karikákkal, megjegyzem a citrom díszítést nem szabad kihagyni, villával megszurkálni és pár cseppet a haltepertő darabkákra ejteni. Mennyei finomság.
Recept: Piríts kenyeret, a lilahagymát karikázd fel, a harcsafilé zsírosabb falatjait megsózva süsd ki zsírban, hagymalekvárral és citrom szeletekkel tálald. Jó étvágyat!
Ínycsiklandó a helyzet, szó se róla, azt hiszem, hogy amit ebből ki lehetett hozni, azt nagyjából megtetted. Egyetlen jelzés, hogy talán a bal oldalból azt, ahol már a kéz mellett zölre futunk, azt lehetne vágni akár, mert az a zöld elvisz a kézről, a kajáról, a falatkáról, amit asszonyod nyújt felénk. (hegyi)
értékelés:
Igen kevés hiányzik, én nem kritizálom a körmöt, hiszen ott és akkor ez volt, nyilván nem mondhatod ebéd közben, hogy asszony, mars a mosdóba és cserélj lakkot. De igaz, ami igaz, hogy kevéssé illik a kajához. Szóval igen, a nüanszok. Az, hogy pl a hagyma struktúrája izgalmasabb a kenyérénél, tehát azt a fa tálat lehet forgatni és akkor kijön, hogy mi az, amitől robban a kép. De mondom, ezek már nüanszok. Kicsit fentebbről fotózva, kevesebb lenne a póló és több a kaja... érted.
Zsolt: na így már értem igen.
Anita: ez most jó? :) nem ismerem a hölgyet :)