Göngyölt csirkemell
Hozzávalók:
csirkemell filé,
bacon szalonna,
feta sajt,
friss spenót,
aszalt paradicsom,
aszalt szilva,
sonka,
trapista sajt,
só,
bors
Elkészítés:
A friss spenótot alaposan megmosom, sós forró vízbe dobom, majd néhány másodperc múlva szűrő segítségével már ki is halászom a leveleket. A csirkemellből szeleteket vágok, s óvatosan kiklopfolom őket. A hús szeleteket kevés borssal és sóval fűszerezem. Négy különböző töltelékkel készítem a tekercseket (feta-spenót, feta-aszalt paradicsom, sajt-aszalt szilva, sajt-sonka), majd bacon szalonnába csavarom őket. Tűzálló tálba szorosan egymás mellé teszem a tekercseket, alufóliával lefedve, előmelegített sütőbe teszem a tálat. Amikor már megpuhult a hús, leveszem a fóliát, s pirulásig sütöm tovább.
Nagyon örülök annak, hogy Eszter a szakácstudományáról is számot ad nekünk, én a többieket is bíztatnám abban, hogy osszunk meg recepteket is egymással, ebben is fejlődhetünk, és mindehhez a fotó legyen a fő csapásvonal. Örülök annak, hogy ez normális leiratot kapunk, és látjuk azt, hogy hogyan is néz ki ez a valóságban. Nagyon finomnak néz ki, nagyon tetszik az egész. Lehet, hogy én egy kicsit jobban megpirítottam volna, de hát ez az én hülyeségem, hogy én mindent szinte szénné égetve szeretek. Annyiban talán ez azért is érdekes lehet, mert most kevésbé van kontraszt a tányér és a rajta elhelyezett étel között, kicsit túl van világítva. Nem tudom, hogy ez vaku, vagy valami lámpa, de kevesebb fénnyel sejtelmesebb, hangulatosabb lenne az egész. Ez most egy kicsit nekem direkt, de az üzenet rendben van. Abban nem vagyok biztos, hogy ehhez a tányérhoz meg ehhez az ünnepi szalvétához ez a kés meg villa illik a legjobban, nekem ez inkább piknikezéshez való szettnek tűnik, szóval ezen is érdemes elgondolkodni. A harmóniát itt azzal kell megteremteni, hogy ha ez egy ünnepi étel, akkor az ünnepi asztalhoz is valamilyen közünk legyen. Jó az irány a szalvétával meg az asztal színével, ez rendben van, szépen el vannak rendezve a hússzeletek is, a krumpli is, tényleg vidám az egész. Persze azt se mondom, hogy kötelezően a francia konyhának a díszítéseit kell használni, de ez a kés és a villa idegen most ettől. (hegyi)
értékelés:
Én is jól megpirítva szeretem, de most nem csak magamnak főztem. :) valóban túl van kicsit világítva, erre legközelebb figyelek majd. Nekem fel sem merült, hogy nem illik a tányérhoz a kés és villa - úgy megszoktam őket az elmúlt évek alatt.