Ráborult és kibuggyant

Ráborult és kibuggyant

A gyerekek megettek minden rendes ételt, úgyhogy két tükörtojásra borítottam nagy adag oregánót, kakukkfüvet és borsot, aztán olyan közepesen lágyra sikerült, hogy öröm volt nézni is, ahogy megadja magát a villának.

Maga az ötlet jó, ha mint éhes ember nézem a képet, persze, hogy megnyalom a számat, nyelem vissza a nyálamat, de azért azt nem mondanám, hogy ételfotó. Vannak bizonyos dolgok, amit az ételfotónak teljesítenie kell, például azt, hogy az étel nem lehet félig megrágva. Az egy másik kérdés, hogy egy tükörtojásnál, vagy bármilyen más ételnél előfordulhat, hogy belevágunk, sőt, nem is árt egy hússzeletbe például, hogy lássuk, hogy milyen belül, de azoknak a szeleteknek sterilnek kell maradniuk, nem egy felszolgált, már félig elfogyasztott ételt mutatunk. Én most ennél jobban nem szeretném elemezni, mert ez az alapprobléma a képpel. Ha Zoliéknál még ez alkalom lesz, akkor szívesen venném ugyanezt az ételt lefotózva úgy, hogy az korrektül meg van csinálva, gusztusos, étvágygerjesztő, és nem érzi azt az ember, hogy meg kell ennem a gyerekek után a maradékot, ami azt hiszem a legborzalmasabb szülői magatartás a világon. (hegyi)

Hozzászólások

Ami bekerül, és ami kijön című Véleményesünkhöz ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Jogos István, nem léptem ki a fogyasztó nézőpontjából, köszönöm, hogy ilyen tisztán leírtad.

Oké, én ezt megenném, ha már nem kezdted volna el... :)) Ki kíván egy félig elfogyasztott tükörtojást? Komolyra fordítva, egyébként nekem guszta, én is így szeretem, csak inkább félbe kellett volna vágnod akár a villával is, és ellenállni a kísértésnek legalább a fotózásig :))) A tányéron az ilyen-olyan nyomok a privát szférádba vezetnek, így nekem ez a kép azt mondja: ímé, én vagyok Zoltán reggelije, és nem azt, hogy ímé, én vagyok a Tükörtojás a lá Zoltán... :)

Új hozzászólás