Hozzávalók:
   * 7 csirke apróléka
   * néhány hülye mondat pár nappal korábban
   * só, bors, paprika
   * 3 nap különalvás
   * víz, tűz
   * jegygyűrűt nem hordó menyasszony
   * néhány hülye mondat a pár nap alatt
   * leveskocka, delikát, olaj, hagyma
   * ágy, fazék
   * fakanál, koton, főzősör

Kedves Receptolvasó! Együtt fogunk főzni, engedelmeddel tegezlek.

Sose főzz ezelőtt pörköltet!

A csirkeaprólékot a mélyhűtőből a nő előző nap vegye ki. Pár nappal korábban tépelődve mondja azt neked, hogy az a baj, úgy érzi, csökkentek benne az érzések feléd. Tegye mindezt konkrét rákérdezésre, melyet a hetedik kínlódó nap után munkából hazaérve, majd a boltból egy üveg jégerrel és sörökkel ismét hazatérve ejtesz meg, két kitöltött feles és egy nyitott sör felvonultatásával egyértelművé téve, hogy akkor te most beszélgetni szeretnél, nagyjából eképp: miért nem hordod a jegygyűrűdet?
   Nyiss ki egy sört. Aludj a nappaliban 3 napig. A csirkeaprólékot nézd meredten minden alkalommal, mikor a konyhába kimész, de mégse tudsz enni, mert valami remegteti a gyomrodat. Külön vedd észre, hogy a zacskóból szivárog a vér, de ne zavarjon. (Onnan lehet tudni, hogy hét csirke darabjai vannak a becsomózott nájlonban, mert a nő anyja ráírta kék filccel egy papírra, ami a zacskóra van ragasztva. A hét számmal legyen írva.)
   A nő a főzés előtt 3 órával kérdezze meg tőled, hogy miért alszol napok óta a nappaliban. Legyen érdekes érzésed: vajon hülye ez? Mondd neki azt, hogy hát azért, mert nem érzed úgy, hogy hozzá kéne bújnod. Vedd tudomásul, hogy erre azt mondja, hogy ezzel nem teszed jobbá a dolgot, nem kerültök közelebb. Ez így is van. Ezt ízlés szerint megállapíthatod. Mindenéppen mondani kell, hogy te utoljára azt az infót fogtad föl, hogy őbenne csökken az érzés irántad. A gyűrűre utalhatsz, megint csak ízlés szerint, anélkül talán nem lesz olyan markáns az íze - ki hogy szereti.
   Menjetek a konyhába. A nő mondja azt, hogy ő azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Erre egyszerűen azt kell mondani, hogy oké, de jöjj tisztába az érzéseiddel, és ha ez kész, és kiderült, hogy vannak, akkor próbáld meg kifejezni azokat. Erre a nő bújjon hozzád, adjon aránytalanul sok puszit, ölelgessen a szokásosnál jóval tovább, te pedig kimérten símogasd a hátát, aztán hidd el, hogy minden rendben van, és most már adhatsz neki egy puszit szívből. Javaslod, hogy menjetek be az ágyba még egy kicsit beszélgetni. A nő mondja azt, hogy neki dolgozni kell menni, és a pörköltet is meg kell még főznie előtte. Itt nagyon fontos, hogy azt mondd: majd én megfőzöm. Erre a nő mosolyogjon csábosan, és induljon a háló felé. Bújjatok be az ágyba, és ízlés szerint. (Ha nemrég hagyta abba a gyógyszert, mert akkor még terveitek voltak, akkor ezen a ponton kell a koton, biztos, ami biztos.) Miután elkísérted, és hazaértél, nyiss ki egy sört. Mosolyogj.
   A csirkeparólékot a véres nyálonból vedd ki, és alaposan mosd meg. Mármint nem zacskót, azt ki kell dobni. Ha te is utálod a rágós zuzadarabokat, akkor azokat vágd ki belőle a picsába! És közben gondolj arra, hogy akkor most hogy is van ez? Reggel a kanapén keltél, most meg a konyhában szorgoskodsz, kielégülten, és elvileg minden rendben. Ámulj el rajta, hogy ez ilyen egyszerű, és érezz egy kis bizonytalanságot, vagy hitetlenséget - ízlés szerint.
   Vágd föl a hagymát, ahogy szoktad, és közben tartsd a megmosott undorító csirkelábakat, és egyéb gusztustalanságok egész sorát víz alatt, hogy azt hihesd, ezalatt kiázik, de legalább egy kicsit tisztább lesz. Mielőtt a hagymát belevágod az olajba, jöjj rá, hogy nem törölted ki rendesen a frissen elmosott fazekat, azért spriccel a plafonig az olaj és víz reakciója. Újabb mosogatás, és - ezúttal valóban - szárazra törlés után ismét tégy bele olajat, és gyújts alá. A már meleg olajon bingyizzed kicsit a hagymát, egy kis sót már itt tehetsz rá, ahogy a haverod mondja, akit közben felhívtál telefonon, aztán a tűzről levéve mehet bele a paprika, olyan három kávéskanállal. És rögtön utána a hús. Szarul néz ki, de finom lesz. Vissza a tűzre. Önts bele vizet, húzz egy nagyot a sörödből, és határozd el, hogy elhiszed, hogy minden rendben van. Mert ha nincs, azzal sem tudsz semmit kezdeni, és nem is akarsz.
   Öntsd föl vízzel az egész katyvaszt, hogy ellepje a húst, aztán kis só, bors, paprika, csili, delikát, leveskocka, meg amit találsz, és bízol benne. A leveskockát ne próbáld meg whiskey-s pohárnyi melegvízben feloldani, nem lehet. Nyugodtan dobd bele, ahogy van. Nagylángon rotyogjon egy kellemeset, aztán kisláng (erről is jusson eszedbe, hogy most már igenis vannak olyan dolgok, amik mindig eszedbe jutnak, ha akarod, ha nem, és hogy ezek szaporodnak, és igenis, sajnos, ma is szaporodtak), aztán fedő rá, és sörivás.
   Ha közben a blogodon meg akarod írni a receptet, hogy szabadulj valamitől legalább, mert a fejedben gondolatdugó van, akkor azt most kell elkezdeni, és nem a sörözést nyomatni. Ha nem, akkor igen.
   Egy-másfél órán keresztül lassú tűzön, fedő alatt, 3-4 alkalommal megkerve rotyogjék. Közben idd meg a sört, meg még egyet, és töltsd föl a képeket. Főzz tésztát, szedj, és egyél! Jó étvágyat!

Ha jó volt, ha nem, ne gondolkodj tovább ezen, majd lesz, ami lesz, úgyis észre fogod venni. Fogd a paplanodat, és vonulj be a hálóba aludni.

A képek a szociofotó kategóriában indulhatnak, jól alátámasztják a hangulatát az írásnak, bár vannak még a történet szempontjából képileg jól illusztrálható pontok, amiket még nem aknáztál ki. Az írás kitűnő. (szőke-hegyi)