Hozzávalók:

4 nagy alma
baracklekvár
barackpálinka
citromlé
porcukor
fahéj

Az almák magházát felülről kivájjuk (késsel megkezdve, körbevágva, majd élesebb peremű kiskanállal kivájva), és a lyukat citromlével kiöblítjük. A savanykás almáknál a citromlé elhagyható, helyette több porcukor mehet bele. A lyuk belsejét megszórjuk fahéjjal, megtöltjük baracklekvár, barackpálinka és citromlé keverékével, a tetejére megint fahéj és ízlés szerint porcukor mehet. Az almákat egyenként rátesszük egy darab megfelelő méretű kiolajozott alufóliára, amelyet lazán összefogunk az almák tetején. Sütőben nagy lángon 30-40 percet sül (kemény alma többet, puha húsú kevesebbet). A végén az alufóliát széthajtva az almákat meghintjük porcukorral, és azt gyorsan, felső lánggal rákaramellizáljuk. Nagyon ínyencek egy pár csepp barackpálinkát a tálaláskor is ráönthetnek. :)

Nagyon ínycsiklandó az, amit látok. Nagyon tetszik az, hogy végre nem csak sütiket látunk, hanem egy igazi téli csemegét. A leirattal abszolút egyetértek. Ez a baracklekvár-barackpálinkás őrület fölkeltette a kíváncsiságomat, nagy kár, hogy nincs itthon barackpálinka, mert kipróbálnám. Mi alapvetően a leckénél a képet fogjuk elemezni, miközben nagyon fontos az, hogy a leirat is megérkezett, és más is elkészítheti. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha más formában is, de a Konyha rovatunk él tovább ebben a leckében, tehát érdemes ezt ilyen tekintetben is figyelembe venni. A képről tudok elsősorban beszélni. Egy jó megoldást kapunk erre az almás finomságra. Gusztusos, finom megoldás, és jól láttatja azt, hogy milyen is a végeredmény. Szinte az illatát is érezzük, látjuk a kis fahéj szemcséket, amik úszkálnak a szirupban. Egy problémám van: ezt a tányért valami fehér háttérre kellett volna tenni, például szalvétára. A két kis háromszög a felső résznél elviszi a figyelmemet, tehát talán ez az egyetlen, ami a technikai kérdés. Ilyenkor jön a bolondság: az ember fogja, és egy kis szpottal belevilágít valahogy az alma közepébe, hogy abban a kis kehelyben vajon mi lakhat. Látom, hogy ott lehet a baracklekvár, de az most nagyon erősen nem tud érvényesülni. Ennyit tudok hozzátenni, nagyon köszönöm, tetszik. Itt megint egy új kérdés: a dekoráció, amiről tudjuk, hogy nem arra szolgál, hogy megegyük, hanem arra, hogy fölkeltse a vágyat és a kíváncsiságot, vagy harmonizáljon. Itt például néhány borókaszem lehetne a tányér szélén. Ha ez mindenféleképpen a télhez akar kapcsolódni, akkor azt is el tudom képzelni, hogy a tányér köré lehetett volna néhány fenyőággal, vagy bármivel díszíteni. Ez egy másik irány, nem kötelező elfogadni, csak ötleteket próbálok adni arra nézvést, hogy mivel lehet ezt esetleg megbolondítani. Valami zöldes szirupot körbe lehetne cizellálni a tányéron, hogy ne csak ebben a sárgás – vöröses - narancsos tónusban működjön, tehát ellenpontokat lehet keresni, ez a saját fantáziára van bízva. De ezt egy jó megoldásnak tartom, megadom rá a három csillagot azzal, hogy hajrá tovább, Nóra, mutasd mit tudsz. Szerintem van még a tarsolyodban ilyen ötlet. (hegyi)
értékelés: