Az első, ami szembetűnik, a színegyensúly hibája. Gondolom nem ilyen kékes-zöldes tányérba kaptad a kaját, mert ha ilyenbe szolgálnák föl, nekem nem lenne nagyon gusztusom megenni. Ha ebből indulunk ki, akkor ezt a fehéret be kell állítani. Nem azt mondom, hogy az étteremben kezdj el fehéregyensúlyt állítani, mert akkor tényleg ki fog hűlni a kaja, ugyanakkor az biztos, hogy így, ebben a formában baj van. A másik gond az, hogy tónusban is be vagyunk bukva. Nem tudom, hogy mik lehetnek azok a darabkák amit látok, mert annyira sötétbe fordul az egész, hogy ez már nem gusztusos. Ha tényleg ennyire meg van égve, és ki van száradva, akkor visszaküldöm. Szerintem ez a kaja a valóságban finomabb lett, mint amit fotóban ebből sikerült kihoznod, és itt az a kérdés, hogy milyen indítékok vannak az emberben, amikor ilyen fotót készít. Ha te ételfotót akarsz készíteni, akkor arra jobban föl kell készülni. Ezt hívják foodporn-nak, amikor lefényképezem a reggelimet, ebédemet, vagy a vacsorámat. Ilyet szoktak az emberek az instagramon is csinálni. Igenám, de ahhoz rutin kell, hogy ad-hoc jelleggel az ember az asztalán megjelenő kaját valóban jól tudja megragadni. Nem minden étel van gusztusosan tálalva, és ha ezt egy étteremben kérted ki, akkor nem mondhatod azt a szakácsnak, hogy kevesebb szaftot rakjon alá, tehát hozott anyagból dolgozol. Nem minden étel jól lefotózható, és az indítékod valószínűleg az volt, hogy arra vártál, hogy ez nagyon extra, nagyon különleges menü lesz, és ezért örökítetted meg magadnak ezt a pillanatot. De mint közkincs, hogy mi is nézegessük, több sebből vérzik, mint amennyi erénye esetleg lehetne a képnek. (hegyi)