Az ötlet jó, hogy ahogy látom, egy lupét használsz a téma kiemeléséhez, egy gondolat csak, hogy néha a kevesebb több, most nekem túl sokan vannak ezek a fogak, így inkább szotyi, de persze, egy kiállításon nem állhatsz oda, hogy hadd rendezd át a pultot. Szóval oké, elfogadom így is, köszi. (hegyi)
értékelés:

A vignettálás sok. Akkor csinálják ezt, amikor a kompozíció nem akar összeállni és ezzel húzzák egybe. A túlhúzott színekkel nincs bajom, de a színhőmérsékletet nagyon sárgába vitted, így olyan, mint amikor a rádión minden egy hullámhosszon akar szólni. Csináltam egy verziót, hogy lásd, ha kevésbé sárgás, jobban kiugrik a téma a háttérből. A tárgyak kérdésesek nekem. Maga az asztal mondjuk oké. A fonott tál is. De a méretéhez képest kevés a paprika. Dúsabbnak, a tálról szinte lefolyóbbnak kéne lennie, nem ennyire kínosan szabályosnak, mert így nem tud érvényesülni a paprika. És közelebb kell menni. Aztán ott a két befőttes üveg. Nem értem, minek. Nincsenek rendesen bevilágítva, nehéz is lenne, így meg nehezen érteni, hogy ez most akkor egy paprika csendélet akar lenni, vagy szociográfia. A csendélet lényege nem a mértan. Sőt. Komponálni kell, de kerülendő, hogy valami ennyire kiszámított legyen. Engedd el magad, szerezz még háromszor ennyi paprikát, a színekkel is dolgozz, nem csak sárga meg piros van, és rendezd úgy össze csak a tállal, hogy arról ömöljenek a paprikák, hogy bele akarjak harapni, hogy dinamika legyen. Felejtsd el, hogy mértanilag akarod elrendezni, az nem jó. Nem biztos, hogy ezt így, fentről lehet jól megoldani. Ismétlést kérek. (hegyi)

Máté, ez képileg nem lett megoldva, az eredménye érdektelen, nem izgat fel a látvány, semmit se mesél a helyzetről, jellegtelen a pillanat és szűk nagyon az egész. Ez az a kategória, aminél nem nagyon szoktam érteni, miért készült el a kép. (hegyi)

A salak, a felvert anyag repülése, szóródása nem rossz, de a tér kevés. Ez nem négyzetes kép kéne legyen, mert a mozgás előtt és mögött is jó, ha több van, főleg, hogy ez a kavicsfelverődés ez erősebben érvényesülhessen. (hegyi)
értékelés:

Az első, ami szembetűnik, a színegyensúly hibája. Gondolom nem ilyen kékes-zöldes tányérba kaptad a kaját, mert ha ilyenbe szolgálnák föl, nekem nem lenne nagyon gusztusom megenni. Ha ebből indulunk ki, akkor ezt a fehéret be kell állítani. Nem azt mondom, hogy az étteremben kezdj el fehéregyensúlyt állítani, mert akkor tényleg ki fog hűlni a kaja, ugyanakkor az biztos, hogy így, ebben a formában baj van. A másik gond az, hogy tónusban is be vagyunk bukva. Nem tudom, hogy mik lehetnek azok a darabkák amit látok, mert annyira sötétbe fordul az egész, hogy ez már nem gusztusos. Ha tényleg ennyire meg van égve, és ki van száradva, akkor visszaküldöm. Szerintem ez a kaja a valóságban finomabb lett, mint amit fotóban ebből sikerült kihoznod, és itt az a kérdés, hogy milyen indítékok vannak az emberben, amikor ilyen fotót készít. Ha te ételfotót akarsz készíteni, akkor arra jobban föl kell készülni. Ezt hívják foodporn-nak, amikor lefényképezem a reggelimet, ebédemet, vagy a vacsorámat. Ilyet szoktak az emberek az instagramon is csinálni. Igenám, de ahhoz rutin kell, hogy ad-hoc jelleggel az ember az asztalán megjelenő kaját valóban jól tudja megragadni. Nem minden étel van gusztusosan tálalva, és ha ezt egy étteremben kérted ki, akkor nem mondhatod azt a szakácsnak, hogy kevesebb szaftot rakjon alá, tehát hozott anyagból dolgozol. Nem minden étel jól lefotózható, és az indítékod valószínűleg az volt, hogy arra vártál, hogy ez nagyon extra, nagyon különleges menü lesz, és ezért örökítetted meg magadnak ezt a pillanatot. De mint közkincs, hogy mi is nézegessük, több sebből vérzik, mint amennyi erénye esetleg lehetne a képnek. (hegyi)

Ezen a képen az egyetlen érdekes dolog az, ami a szikláknál történik, ahova a víz leérkezik. Azt írod, hogy van teljes alakos kép is, de így az alja sokkal részletesebb. Igen, csak ez így fekvőben nem adja, hogy mi a fene történik. Vagy azt mondom, hogy ott kell vágni a sötétbarnás folt tetejénél, tehát nagyjából fentről az egyharmadát simán le lehet vágni, és oldalról is kb ugyanennyit, hogy a központi kő-rendszer legyen csak a képen, és akkor ez szép, izgalmas lehet, és még működne is, vagy tessék megmutatni, hogy honnan esik ez a víz. Ebben az esetben a részletességből valamennyit elvesztünk, de így sem nagyon részletes ez a dolog. Az olló elég jó barát tud lenni a komponálásnál, hogy a felesleget levágd. Egy csillagot tudok adni, mert maga a mozgás szépen van megfogva, tehát valóban izgalmas dolgok jöhetnek középen létre, de mindezt ez a fajta kompozíciós lazaság elgyengíti. (hegyi)
értékelés: