Itt vagyok!

Egy megszűnt üzemegység pincéjében készült a felvétel. A portré alanyát adó hölgy egy barátom ismerőse volt. Világítás vakuval.
A technikai adatok: ISO 100, 1/125 és F 5,6. A vaku TTL ben működött 35 mm zoommal.

Máté, itt is mondom, az emberfotózás még korai neked, előbb magad legyél az alanyod, aztán tárgyak, hogy a perspektíva, komponálás menjen, és csak ha már ezekkel tisztában vagy és biztosan használod, akkor keress modelleket. Ha már bele akartad a teljes ajtót komponálni és odaállítottad a modellt, akkor menj lejjebb. Most annyira fent vagy, hogy a perspektíva is így torzul, fentről. Nem instruáltad, vagy rosszul a modelled. A póz befagyott, kihívó akar lenni, de nem működik. A has, a ruha, ezek olyan eszközök, amiket nem használunk, mert annyira közhelyes. Szóval Máté, kezdjük az elején, és legyen türelmes, hogy nem akarsz rohanni előre. (hegyi)

Hozzászólások

0
Értékelem!

Szia. Köszi az észre vételeket. A vágás tudatos volt. Szerettem volna, ha az ajtó behuzó érzete megmaradna. A lábból azért vágtam le, mert így közelebb hoztam a képen a modellt.

0
Értékelem!

Ez egy nagyon hangulatos portré, nekem valahogy a 70-es, 80-as éveket idézi. Jók ezek a nagyon mintás dolgok, és klassz maga a beállás is, jó, hogy a vakuárnyékot elnyeli a tér, és nagyon jó, hogy a modelledből csupa pozitív dolgot hozol ki - jól néz ki, nagyon közvetlen, érződik egyfajta vagánysága. De egyrészt úgy érzem, picit lejjebb kellett volna menned, mert most valahova a modelled feje fölé nézünk, másrészt főízületnél a képkivágás nem szerencsés dolog. Mindettől függetlenül nekem tetszik.

Új hozzászólás