20. Akt

Egy álló formátumú képet látunk, ahol az megállapítható, hogy a testrészlet fotózásánál próbált olyan hátteret keresni a fotós, ami ezzel a struktúrával, az előtérben például az őszi sárgult talán juharlevél struktúrájával, mint felületi formával hasonló. Egy márványszerű, foltos, töredezett hatású háttér van, ami egy szürkés-zöld tónussal jelentkezik, és ez a többnyire szürkés hatás az egész képre jellemző, a bőrszínezetre és még a vörösesen sárgult levélre is. A beállítás egyrészt egy teremben érzékelhető szórt alap fényben látható, másrészt pedig egy alsó megvilágítással, valamilyen kis állólámpa vagy valamilyen zseblámpa fényével lentről is kap egy plusz fényértéket. Ezt a bal oldali térd környéke és a jobb oldali comb élfényei is mutatják, jelzik. Ez segíti elő a plasztikusságát az emberi testnek. A kép szatirikus hangvétele elsősorban a levél kontra női intim testrész játékából adódik, tulajdonképpen a combbal szorítja oda ezt a levelet, kvázi egy olyan szimbólumot használ, ugye a női szemérem-rész asszociációja itt egy ilyen furcsa növény mintázattal és egy árnyékkal tulajdonképpen ugyanazt szimbolizálja, amit eltakar. Elsősorban a barokk allegorikus hangvételű, biblikus tárgyú képalkotásban van nagyon sokszor jelen ez a fajta világ. De természetesen nem csak a barokkban, hanem a németalföldi festészetben is megtalálható Dürernél, de akár ha visszább megyünk, akkor Masaccionál is. Ugye Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból című híres templomi képe, amelynek eredeti állapotában a mester a két emberi alakot esendően és fedetlenül ábrázolja, később ugyanígy, ahogy itt ezt a levelet látjuk, különböző ráfestésekkel szalonképesebbé teszik a majdani cenzorok. Itt is ugye csak vállaltan játékosan egy cenzúrázott képet látunk. Egy ilyen fajta helyzetnél azt gondolom, mivel ezek szerint ennek a képnek elsősorban nem a tanulmány jelleg, hanem valamilyen geg a fő iránya, azt kell feltételeznünk, mint ahogy a plakát fotográfiánál is, hogy egy mesterségbeli tudásnak a háttérben meg kell húzódni. Ez azt jelenti, hogy ha elfogadjuk a humorforrást, elfogadjuk az üzenetet, akkor azzal a résszel is kell foglalkoznunk, hogy vajon mesterségbelileg hogyan van megközelítve mindez. Az egyik, amit most az Estiskola tábor alatt, ahol stúdium munkában aktfotózással foglalkoztunk, a Pedellus részéről többször elhangzott teljesen jogos szakmai érvként, hogy általában ha modellfotózás történik, akkor érdemes megvárni azt, hogy a testfelületen lévő ruhák nyomai eltűnjenek. Még egészen extrém módon azt is tudom mondani, hogy érdemes egy modellfotózás előtt akár egy masszázst alkalmazni, amelynél a bőr újra felveszi ugyanazt a rugalmasságát, felületi egységét, amely akkor nem jelentkezik, hogyha mondjuk elkezdünk fotózni, a modell levetkőzik, és akár a nadrágszíj, akár a nadrág, pulcsi, melltartó nyomok megmaradnak.
   Én még egy dolgot szeretnék mondani – fűzi hozzá Hegyi –, hogy az egy kérdés számomra, hogy ugye itt van egy levél, és ennek a levélnek a kiválasztásánál most egy olyan formai helyzet van, ahol árnyékok keletkeznek a levélen is, meg árnyékok keletkeznek a testen is. Ez lehet egy olyan eszköz, amit tudatosan használunk, ezzel fokozunk valamilyen drámai hatást ezekkel az árnyékokkal. Most itt úgy tűnik számomra, hogy ez a világításból adódóan így történt, és nem vagyok biztos benne, hogy ez egy tudatos helyzet. Ezen a világítással lehet segíteni akár egy kis reflexszel a levélformának a fölső részére egy kis fényt adva kisimítani ezeket az árnyékokból adódó tökéletlenségeket, és akkor ez a helyzet formailag rendezettebbnek tűnik.
   De alapvetően nem ez a probléma, hanem az – így Szőke –, hogy ez a kép világítva van, csak nem ott, ahol a képkeret látható. Van egy sejthetően koncentrált fényvilág a képen kívül, a kép alsó vízszintes határán túl, miközben a kép gegvilága az igazából a női szeméremtest kontra levél kapcsolatát mutatja. Ez azt jelenti, hogy igazából oda világít az alkotó, például a térd, combok alsó régiója, ahol mi nem láthatunk semmit, viszont ahol érdekes lenne az egész történet, ott csak valamennyi a fényből odacsúszik. Tehát nincs eldöntve világítástechnikailag, ez a humoros és izgalmas, erotikus töltet mint ötlet föl van vetve, és igazából nincs végigvezetve. Tehát ismétlésre visszaadnám a képet. (szőke-hegyi)