20. Akt

Tiltott zóna

Anita azt a fajta rendszert viszi tovább, amely az előző képénél az akt házi feladatnál már megjelent. Alsó megvilágítású élfényekkel, itt most már árnyékokkal is, megint a női testrész növényekkel való kitakarásával játszik, dolgozik, és természetesen nagy háromszögekkel. Mint az Interpress Magazin híres grafikusánál, Helényi Tibornál ezek a háromszögek dominálnak a képen, miközben ugye azt mondhatnánk, hogy ez egy stabil háromszögre épít, mert a háttér és a combok kivágása erőteljesen egy piramisszerű formát mutat, mégis azt mondom, hogy a mellette lévő foltok, árnyékok tulajdonképpen ezeket az X-eket és a töréseket erősítik. Miközben ugye látjuk ezt a képet a tiltott zóna fogalma érvényes erre az egészre, merthogy kitakarok valamit, ami ebben az egész érzékiségben jelen van. Nagyon remélem, hogy a későbbiekben Anita akttal vagy testtel való munkájában egy más irányt fog venni a megfigyelési rendszer. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a képek nem jók, ezek nagyon bátor vállalkozások.
   Én egyrészt technikai részt mondok – veszi át a szót Hegyi –, amit már az előző képnél is mondtunk, de szerintem az ismétlés miatt ezt nagyon fontos megtennem újból, hogy figyelni kell a világításra. Azért, merthogy egyrészt ugye beszéltünk arról, hogy a textil milyen nyomokat hagyhat a testen, másrészt egyikünk teste sem kötelezően tökéletes, és ebből kifolyólag a bőr gyűrődéseit, bőrhibákat bizonyos helyzetekben az élfények erősen ki tudnak emelni. Erre figyelni kell, mert egy fél centis mozdítás mondjuk egy lámpán, és máris eltűnnek ezek az árnyékok. Ez az egyik. A másik viszont, amit akarok mondani, hogy az előző képpel összehasonlítva (merthogy ugye összehasonlítható a két helyzet, egy test és egy levél kapcsolatát látjuk) egy nagyon fontos döntés született. Itt már nincsen hezitálás, hogy itt nem a humor az elsődleges forrás, hanem itt a levél, még hogyha nem száz százalékosan tökéletesen is, de azáltal, hogy kap egy megvilágítást, és azt a megvilágítást kapja, amit, szintén formarendező elvvé válik. Tehát mindenféleképpen másképp szervül, másképp kapcsolódik a képhez, mint az előzőnél, ahol tulajdonképpen a humor kimondásához kellett. Kettő disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Őszi Éva

Egy álló formátumú képet látunk, ahol az megállapítható, hogy a testrészlet fotózásánál próbált olyan hátteret keresni a fotós, ami ezzel a struktúrával, az előtérben például az őszi sárgult talán juharlevél struktúrájával, mint felületi formával hasonló. Egy márványszerű, foltos, töredezett hatású háttér van, ami egy szürkés-zöld tónussal jelentkezik, és ez a többnyire szürkés hatás az egész képre jellemző, a bőrszínezetre és még a vörösesen sárgult levélre is. A beállítás egyrészt egy teremben érzékelhető szórt alap fényben látható, másrészt pedig egy alsó megvilágítással, valamilyen kis állólámpa vagy valamilyen zseblámpa fényével lentről is kap egy plusz fényértéket. Ezt a bal oldali térd környéke és a jobb oldali comb élfényei is mutatják, jelzik. Ez segíti elő a plasztikusságát az emberi testnek. A kép szatirikus hangvétele elsősorban a levél kontra női intim testrész játékából adódik, tulajdonképpen a combbal szorítja oda ezt a levelet, kvázi egy olyan szimbólumot használ, ugye a női szemérem-rész asszociációja itt egy ilyen furcsa növény mintázattal és egy árnyékkal tulajdonképpen ugyanazt szimbolizálja, amit eltakar. Elsősorban a barokk allegorikus hangvételű, biblikus tárgyú képalkotásban van nagyon sokszor jelen ez a fajta világ. De természetesen nem csak a barokkban, hanem a németalföldi festészetben is megtalálható Dürernél, de akár ha visszább megyünk, akkor Masaccionál is. Ugye Ádám és Éva kiűzetése a Paradicsomból című híres templomi képe, amelynek eredeti állapotában a mester a két emberi alakot esendően és fedetlenül ábrázolja, később ugyanígy, ahogy itt ezt a levelet látjuk, különböző ráfestésekkel szalonképesebbé teszik a majdani cenzorok. Itt is ugye csak vállaltan játékosan egy cenzúrázott képet látunk. Egy ilyen fajta helyzetnél azt gondolom, mivel ezek szerint ennek a képnek elsősorban nem a tanulmány jelleg, hanem valamilyen geg a fő iránya, azt kell feltételeznünk, mint ahogy a plakát fotográfiánál is, hogy egy mesterségbeli tudásnak a háttérben meg kell húzódni. Ez azt jelenti, hogy ha elfogadjuk a humorforrást, elfogadjuk az üzenetet, akkor azzal a résszel is kell foglalkoznunk, hogy vajon mesterségbelileg hogyan van megközelítve mindez. Az egyik, amit most az Estiskola tábor alatt, ahol stúdium munkában aktfotózással foglalkoztunk, a Pedellus részéről többször elhangzott teljesen jogos szakmai érvként, hogy általában ha modellfotózás történik, akkor érdemes megvárni azt, hogy a testfelületen lévő ruhák nyomai eltűnjenek. Még egészen extrém módon azt is tudom mondani, hogy érdemes egy modellfotózás előtt akár egy masszázst alkalmazni, amelynél a bőr újra felveszi ugyanazt a rugalmasságát, felületi egységét, amely akkor nem jelentkezik, hogyha mondjuk elkezdünk fotózni, a modell levetkőzik, és akár a nadrágszíj, akár a nadrág, pulcsi, melltartó nyomok megmaradnak.
   Én még egy dolgot szeretnék mondani – fűzi hozzá Hegyi –, hogy az egy kérdés számomra, hogy ugye itt van egy levél, és ennek a levélnek a kiválasztásánál most egy olyan formai helyzet van, ahol árnyékok keletkeznek a levélen is, meg árnyékok keletkeznek a testen is. Ez lehet egy olyan eszköz, amit tudatosan használunk, ezzel fokozunk valamilyen drámai hatást ezekkel az árnyékokkal. Most itt úgy tűnik számomra, hogy ez a világításból adódóan így történt, és nem vagyok biztos benne, hogy ez egy tudatos helyzet. Ezen a világítással lehet segíteni akár egy kis reflexszel a levélformának a fölső részére egy kis fényt adva kisimítani ezeket az árnyékokból adódó tökéletlenségeket, és akkor ez a helyzet formailag rendezettebbnek tűnik.
   De alapvetően nem ez a probléma, hanem az – így Szőke –, hogy ez a kép világítva van, csak nem ott, ahol a képkeret látható. Van egy sejthetően koncentrált fényvilág a képen kívül, a kép alsó vízszintes határán túl, miközben a kép gegvilága az igazából a női szeméremtest kontra levél kapcsolatát mutatja. Ez azt jelenti, hogy igazából oda világít az alkotó, például a térd, combok alsó régiója, ahol mi nem láthatunk semmit, viszont ahol érdekes lenne az egész történet, ott csak valamennyi a fényből odacsúszik. Tehát nincs eldöntve világítástechnikailag, ez a humoros és izgalmas, erotikus töltet mint ötlet föl van vetve, és igazából nincs végigvezetve. Tehát ismétlésre visszaadnám a képet. (szőke-hegyi)

Akt

Egy fekvő formátumú képet küldött Mariann, amelynek a monokróm világa, ez a barnás, szépiaszerű, pasztell hangulatot idéző munka elsősorban a ’20-as, ’30-as években volt nagy divat, nem csak a fotográfiában, hanem a képzőművészetben is. Különböző zsánermunkáknál elsősorban a polgári családokhoz kapcsolódó étkezők, nappalik világában előszeretettel használták a képzőművészeti alkotásoknál akár rendelésre is ezt a pasztelles megoldást, amelyben nincsenek erőteljes karakterek, hanem lágy átmenetekkel, szórt felületekkel dolgoztak az alkotók. Ez az, amitől ez a kép elsősorban hozza ezt a nyugalmi hangulatot. Nagyon jó ritmusokat figyel meg az alkotó. Itt is a hangsúly a ritmikán van, a különböző foltrendszerek kapcsolódásán. Mindehhez eszközként az emberi testet használja Mariann. Ami kérdésként megfogalmazódik egy testrészlet ábrázolásánál, és ehhez kapcsolódik esetleg egy alkotás irányultsága az alkotó részéről, hogy nehezen eldönthető – hiszen a harmincas lecke egy elég nagy feladat az Estiskolán dolgozóknak –, hogy a kompozíció keretezése, szélei, és a testből kimetszett felületek vajon milyen okozattal készültek. Elképzelhető, hogy a nagyon szép rajzolatú csípő, comb, has, medence környéke kapcsolódás az a feladat nehézségéből adódóan is az alsó vízszintes határvonal megválasztásával inkább védekezésről szól a kompozíción keresztül, az ábrázoláson keresztül. De emiatt a kép alsó felületén lévő, sötét tónusú, sejthetően combfelület, és hozzá kapcsolódóan balra a has fényei, árnyékai tulajdonképpen félmegoldásként jelennek meg. Véleményem szerint sokkal többet tudna elérni az alkotó akkor, hogyha a döntést eleve így hozta meg, hogy az intim testrészek ebből a kompozícióból takarva legyenek, a bordák fölötti rész, a comb és a derék alsó régiója, akkor egy szűkebb kompozíciót kellett volna választani. Vízszintes tekintetében egy körülbelül egy ujjnyi további szűkítés, és a jobb oldali függőlegesnél esetlegesen a bal kar és a háttér kapcsolatából belógó sötét háromszög függőleges irányú lemetszésével teljes egészében egy belső ritmika jönne létre. Most amiatt, hogy tágabb az értelmezés, a karok és a comb is kap egy önálló értelmet, kap egy önálló feladatkört, de nem olyan erőset, ami indokolná ebben a kompozícióban a jelenlétet. Azért nehéz döntést hozni, hogy melyik irányban kellene elindulni, mert az egyik lehetőség az, hogy bátran kellene vállalni a test további részleteit, ugyanakkor természetesen el kell tudni fogadni, hogy nem olyan egyszerű ezt a házi feladatot mindenfajta viccelődés nélkül egy olyan műhelymunkában, ahol tudjuk, hogy bennünket sokan látogatnak, látogathatnak, nem olyan egyszerű ezt kitárni. A másik, talán könnyedebb megoldás egyelőre az, hogy egy szűkebb kompozícióban ezekkel a szépia ritmusokkal dolgozni. Én most jelen pillanatban, feltételezve, hogy ennek a feladatnak azért vannak nehézségei, ezt a második verziót javasolnám, és inkább az alkotóra bíznám azt, hogy amikor ő úgy gondolja, hogy foglalkozik továbbra is ennek a házi feladatnak az önmaga felé történő mélyítésével, akkor javasolnám a további lépéseket. Tehát szeretném rábízni a döntést. Maga a házi feladat, amely beérkezett, akkor is példa értékű, nagyon fontos vállalások vannak benne, és a líraisága is egy új ízt indít el. Mindenféleképp azt gondolom, hogy ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés: