Lehet, hogy az én áttételező képességemmel van a baj, a nagy hideg vagy az elhúzódó tél az oka, nem tudom, de én itt a rezonanciával nem tudok mit kezdeni, hogy mi rezonál mire. Jó hangulatkép, amit kapunk, érdekes a meglátás, bár itt is azt tudom mondani, hogy távolságtartónak érzem azt, ahonnan a kép készül, tehát a kamera nézőpontja most ahhoz, hogy térképszerű legyen a sok papírszemét, nem elég magas, ahhoz pedig, hogy érzelmileg közelebb kerüljünk, a kamerával is közelebb, azaz lejjebb kellett volna menni. Drága Robert Capa hogy megmondta ezt a közelséggel... (hegyi)
értékelés:
A kérdés, hogy a néződben is felmerül-e az a dilemma, hogy az elmenőket is fotózhattad volna, de...
Aztán hogy hogy jön ide Capa? Hát úgy, hogy köztes szinten vagyunk, nem vagyunk elég távol, hogy kívülállóként szemléljünk, de nem is mentél elég közel, hogy tapinthatóan benne legyünk a sztoriban.