Tél

Tél

Finom kép, elrendezésében emlékeztet Bojtár Tamás vonatos képére, már nem merem mondani, hogy a horizont dől, mert lehet, hogy ez csak az én dilim, annyi furcsa horizontú képet kapunk, hogy kezdek beletörődni, hogy ez csak engem zavar. De van ezen kívül is, ami ellentmondás számomra. Ez az élesség. A tél egyik arca a kemény fagy és a jég, ami éles. A másik a puhaság, a hó, a köd. Itt ez a finomság lenne a fő irány, a puha formák, ahogy sejtelmesen festik a fehéret itt-ott a napsugarak, és mivel maga az épület nem jellemző, nem jellegzetes, ezért nem nagyon értem, miért kellett erre ennyit ráerősíteni a képélesítővel, hiszen az összhatás akkor ér célba, ha a sztori és az eszköz egy irányba mutat, itt az ellentétek okozta feszültségkeltést a színvilág és az exponálás ideje nem indokolja. (hegyi)
értékelés:

Ékszerbolt

Ékszerbolt

Aki jár fesztiválokon, búcsúkban, annak ismerős a helyzet, a vásározók egyik sztenderdje az, ami itt látható - a törökmézes, rongyos, bicskás, lekváros mellett - a bizsus. A vásári forgatag kellékei ők, az ember pár elfogyasztott sör és töki pompos után hajlamos, már csak szolidaritásból is betévedni a bodegába, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy nem fog venni semmit. De ez a világ csak kifelé ilyen, belül megélve nagyon kemény az utazásokkal, a hajnali kipakolásokkal, késő éjjeli bepakolásokkal, mindennek logikája és helye van, tehát a szállíthatóság az, ami miatt ilyen furcsán ideiglenes ez a mesterséges csodavilág. Itt jegyzem meg, hogy sose értettem, hogy miért a bőség látszata az, amivel operálnak az ilyen árusok... A képnek erénye, hogy jól illusztrálja ezt a zsibvásárt. Azzal sincs nagy bajom, hogy térbeli rövidülésben van a kép készítve, de ha már ott a főnökasszony, gondolom Alexa személyesen, akkor érdemes lett volna vele kommunikálni, és rávenni, hogy ne csak a varázstükrével, hanem a személyiségével is legyen jelen, vagyis egy zsánerképet készíteni róla, nem csak mellékesen, mint aki ottfelejtődött ábrázolni őt. Az a kirakodás, amit látunk, indokolta a távolságot, mert így látszanak a műnépi gépi textilek, a vidéki giccs, de akkor ha ezt is bele akarom venni, akkor még fontosabb lenne, hogy a főszereplő szuggesztív legyen, hogy ne csak félfordulatból, szemét a tárgyain tartva legyen jelen, hanem teljes valójában. (hegyi)
értékelés:

Nyárvége

Nyárvége

A hangulat abszolút megvan, nyár vége, pihen a komp, kikötötték, amivel viszont gondom van, az a technika. Hogy ez most szellemképes, bemozdult, valami torzítás került rá vagy mi, nem tudom, de valamitől nem éles, valamitől elmozdult hatást kelt. Ami a kompozíciót illeti, a kép jobb oldalán egy sávban egy új fényviszony indul el, az kivisz a képből, tehát vagy maszkolással visszább kéne venni, vagy vágni. (hegyi)
értékelés:

Felhőgyár

Felhőgyár

Nem tudom, hogy abban a képszerkesztőben, amit Laci használ, vannak-e segédvonalak arra, hogy a függőlegest vagy vízszintest tudja ellenőrizni, de az az 1-2 fok, amennyit ez is dől, azért bosszantó, mert amúgy ez egy jó kép lenne, leszámítva a szürke tónusok fád jellegét. Hogy a kontraszton, a középtónuson vagy min kéne másképp állítani, ezt mivel nem ismerem a szoftvert, nem tudom megmondani, de nagyon fáradt az a tónusrend, ami most látszik. Így mintha azt a mondanivalót is csak zárójelben mondanánk ki, ami egyébként kiváló meglátás, a környezetszennyezés, a pusztulás, a rombolás mementója... Mivel hozott anyagból dolgozom, így amit ide be tudok tenni illusztrálni, az csak egy megközelítés, de talán jól jelzi, mire is gondolok a tónusokat illetően. (hegyi)
értékelés:

Felhőgyár

Kiállításon

Kiállításon

Lehet, hogy ez valami fricska, és akkor oké, ha a cél az, hogy magát a leckét tegyük zárójelbe, akkor ezt elfogadom, de mint kép... nem értem. Oké, a két piros flekk, oké, de... és? Dől is, meg a formák sincsenek mindenütt befejezve, és nem érzem azt az erőt, ami azt igazolná, hogy az átlagosban, a hétköznapiban benne van az örökkévalóság, márpedig ha ez nem sikerül, akkor ez nagyon vékony jég, mert akkor csak egy értelmetlenül elsütött kép lesz a szoba sarkáról. Laci, jó lenne olvasni hogy mit is akartál ezzel a képpel. (hegyi)

Visszapillantás - testvérek (javított)

Visszapillantás - testvérek (javított)

A múlt nem változik, csak a relációja a jelenhez - a testvérhez kötődés konstans marad. Amíg emlékezéseink filmje a háttérben pereg, mi egyre idősebb szemmel veszünk részt benne. Ami fontos, az megmarad. A többi nem lényeges.

Örülök neki, hogy a kép javításra került, és javarészt eltűnt róla az az effekt, mintha ujjal lenne elmaszatolva a kép széle, bár a bal oldalon még mindig látok ilyen nyomokat. Gondolom ez annak köszönhető, hogy az a keret, ami most úgy néz ki, mintha egy visszapillantó tükörből vagy régi tévé képernyőjéről tükrözve látnánk a fotót, utólagosan, mechanikusan került ide. Ez technikai kérdés, érdemes kigyakorolni, de az üzeneten nem sokat változtat. Nagyon erős ugyanis ez a kettős portré, a két fej és nagy hajtömeg jobb oldalon, és a bal oldalon magára hagyott hinta, egyszerű eszközökkel mesél a felnőtté válásról, az álmokról és a valóságról, a gyerekkor emlékeiről és arról, ahogy mindezekre a két szereplő együtt - hiszen testvérek - mégis külön-külön másképp - hiszen egyikőjük szembe, másik háttal áll - emlékszik. Az is jó, hogy nem valami kívülálló szempontjából, hanem a történet megfigyelőjeként, de mégis részeként érezheti magát a néző. A manipulálást én nem erőltetném. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Visszapillantás - testvérek

Visszapillantás - testvérek

Az ismétlésénél elemzem ezt a képet, köszönöm, hogy javításra került a maszatolás. (hegyi)

Itt jártam

Itt jártam

Van itt valami életlenítési trükk, ami azért feltűnő, mert sem az objektív, sem az emberi szem nem így életlenít, függőleges sávban nincs ilyen, csak vízszintesen, hiszen az életlenség annak köszönhető, hogy a blende nyitva, így térben csak egy sáv lesz tökéletesen éles, előtte és utána már nem. Én nem javaslom az életlenítést, mint eszközt, még portrénál is azt mondom, hogy csínján bánjunk vele, inkább ha kell, akkor a maszkolás az, ami célra tud vezetni. Ami a vágyat illeti, ez egy felnőtt vágya, csak a kérdés, hogy mitől ilyen bátortalan a szembenézés a vágyainkkal? Fentről, távolról, mintha titkolni kéne, hogy de jó is lenne gyereknek lenni, milyen volt az első szerelem a körhintán, hogy fogóztunk és estünk a porba, pedig hát ezek az érzések megmaradnak, és ezt képileg lehet ábrázolni azzal, hogy közelebb megyünk a földhöz a kamerával. Viszonylag nagy számú képnél találkozom azzal, hogy a kamera szemszöge túl magasan van hagyva, hogy ennek az az oka, hogy nehezen hajolunk le, vagy guggolunk, ezt nem tudom, mindenesetre érdemes lenne talán kipróbálni, hogy mi van akkor, ha a témához közelebb kerülünk, mert akkor ezáltal a néző is közelebb kerülhet általunk. (hegyi)
értékelés:

Hosszú út

Hosszú út

"Hosszú az út a pohártól az ajakig"

A kép azt a hatást kelti bennem, mintha a 70-es években szokásos poszter lenne egy kiskocsmában a falra téve. Inkább portré, mint szociográfia, mert a szociofotónak alap kérdése az, hogy a környezetet, az élethelyzetet is ábrázolja és abban vet fel kérdéseket, keres felvázolandó általános, vagy az egyedi sorsot a közös kulturális alapról szemlélő történetet. Az, hogy a bácsinak a pálinka nem ízlett, vagy épp azzal van elfoglalva, hogy kimondja a véleményét róla, az érzékelhető, de hogy itt a leiratban kapott útmutatás szerint sorshelyzetről lenne szó, nem jön át a képen. Mégis mint portré személyes, belül enged a bizalmi körön, még akkor is, ha a szereplő nem néz a kamerába. A háttérben átnyúló ág, ami a fejnél ér véget kikerülhető lett volna azzal, ha a kamera mozdul egy picit oldal irányban. Ami a tónusokat illeti, a háttér annyira erős fényt kap, hogy az arc beszürkül tőle, ezért bár szeretnénk többet időzni az arcon, de állandóan a bokrok között keressük, hogy mi lehet az, ami miatt ennyire erre van téve a fénytani hangsúly. (hegyi)
értékelés:

Csendélet váza (javított)

Csendélet váza (javított)

A kép elindított egy asszociációs folyamatot, amiről a verbálfotós filmben beszélek, itt most az elemzésben inkább a formai játékra tenném a hangsúlyt. Adva van egy virágcsendélet, szép, légies váza, nagyon szépen gyűrődő drapéria, szép árnyékjáték, és egy számomra értelmezhetetlen bal felső árnyék. Kicsit szűk a tere a képnek, főleg fölfelé, de szerintem megállná a lábát csendéletként, mint javítás azt gondolom, hogy teljesen másról mesél, mint a darálós kép, de az irány jó. Amit nem értek, hogy mit keres itt ez a machinált dróthálóutánzat, mert ez nekem nem csak hogy idegen, de ledobja magáról a kép, egy trükk, ami azt a szintet mélyen alullövi, ami a háttér képen látható. Azt is mondhatnám, hogy míg a kép a hibáit javítva falra is kerülhetne, addig ez a kézirajz igénytelen. Ha úgy gondolja Laci, hogy neki kell a háló a közléshez, akkor kell venni a sarki boltban csirkehálót és rendesen megcsinálni ezt. De a háló se oldja meg a nagy sötét árnyékfelhőt. (hegyi)

Formák (tanulmány)

Formák (tanulmány)

Jó leckemegoldás, de a tömegek és azok aránya most túlhangsúlyozza a középső oszloprészt, miközben a két szélen induló ív rendkívül jó tónus szélsőértéket ad, és ezt mindenképpen erősebben benne kellett volna hagyni a képben. Aztán, hát igen, a függőlegesek se nagyon barátai ennek a kompozíciónak, azzal együtt, hogy tudom, hogy nem csak a függőlegesekkel, hanem a perspektívával is kell kezdeni valamit, épp ez az, ami miatt igényelné a kép azt a 2-3 fokos forgatást. (hegyi)
értékelés:

Banális csendélet

Banális csendélet

Szép az anyagszerűség, jó ötlet és tetszetős, ahogy a banánformát újraértelmezi a lehántott banánhéj, de némi problémám van. Egyrészt egy lámpa kell és derítés, az egymás mellett nem sokkal lévő árnyékismétlések olyan érzetet keltenek, mintha vagy valami üvegfelület duplázna, vagy mintha én látnék rosszul. Másrészt nekem picit szűk a környezet, ezt a formajátékot nagyobb térbe helyezném. És végül: szép a banán, jó a héj belseje, szépek a tónusok - talán leheletnyi derítés jobb-lentről nem ártott volna meg - de a banán végének feketéje kilóg a tónusrendből. Akár a héjból lehetett volna odahajtani picit, és akkor ez már nem zavaró. Laci, lehet azt, hogy ezt a képet megismételd helyrehozott világítással? Megérné, nem csak a harmadik csillagért, hanem mert a kép jó. (hegyi)
értékelés:

Bocsánat, utólag...

Bocsánat, utólag...

Annak kifejezetten örülök, hogy nincs kalap és nincs pohár, csak a pad, és a lugas, és ez a lilás-padlizsános hangulat, ez a mosott álom, ez az egész így egyben rendben van, mint illusztráció jól működik. Talán egy ujjnyi lenn még elférne, hogy ne legyen ennyire szomorúan lecsúszva ez a pad. A hangulat jól illik a vershez, a vers a képhez, nekem ez így egyben van. Majd még kérek azért illusztráció leckét, hogy a leckemegoldás is meglegyen. (hegyi)
értékelés:

Lebegő templomtorony

Lebegő templomtorony

Korrekt esti kép - lenne, ha nem esne hanyatt az épület. Jók a fények, jó az is, ahogy az árnyékok kitakarnak részeket, lehet, hogy a kép jobb oldalához még adnék, hogy még jobban erőt kapjon az a bokor, ami takar, vagy akár picit ebbe az irányba mozdulva növelni azt a feketeséget, ha már ott van. Érdemes lenne kiegyenesíteni. (hegyi)
értékelés: